Még jó is lehet a 900 milliós Budapest noir

A szándékosan Bogart-filmeket és Dashiell Hammett-regényeket idéző Budapest noir főhőse Gordon Zsigmond, akit Kolovratnik Krisztián alakít a filmben. Gordon egy folyton cigarettázó, kalapos-ballonkabátos zsurnaliszta, aki a korszak legismertebb újságjának, Az Estnek dolgozik, emellett a saját testi épségét kockáztatva olyan bűnügyeket derít fel, amikkel a túlterhelt és korrupt fővárosi rendőrség nem foglalkozik. 

A film egyik legfontosabb helyszínét, Az Est lapok szerkesztőségét a stáb a BÁV Központi Zálogházában rendezte be. Ez egy 1903-ban épült, impozáns neogótikus műemlék a Lónyay utca és a Kinizsi utca sarkán - ezt a díszletet nézhette most meg egy csapat újságíró. 

A helyszín tökéletes választás volt. A belső udvaron messziről alig lehet megkülönböztetni, honnan kezdődik az az épületrész, ami mesterséges díszlet, és melyik piszkossárga téglafal tartozott már eredetileg is a sajtópalotakánt feltámadó zálogházhoz.

Az Est szerkesztősége az épület első emeletén lett berendezve. Az már a villámlátogatásunkkor is kiderült, hogy a Budapest noir stábja hihetetlen profizmussal idézte fel a '30-as éveket, sok-sok korhű ruhával, és csupa régi holmival. Mindenütt bankárlámpákkal megvilágított íróasztalok, Olympia és Ideal írógépek, iratkupacok és megsárgult fotók. Az asztalok között sétálva szinte érezni lehetett a levegőben a kávé és a cigaretta szagát, ahogy a zakós-nyakkendős, ide-oda szaladgáló újságírók Gömbös Gyula halálhíre után rakjak épp össze a lapot.

A sajtónyilvános forgatási napon Kolovratnik Krisztián és Mucsi Zoltán, azaz a főszereplő Gordon Zsigmond és a pletykarovatot vezető Vogel közös szerkesztőségi jelenetét vették fel. Ez volt Mucsi első forgatási napja, de igencsak otthonosan mozgott a díszletben (ráadásul  öltönyben és nyakkendőben, a szúrós tekintetével és a barázdált arcával pont úgy nézett ki, mint az X-akták Cigerattása). De Kolovratnik Krisztián is meggyőző Gordonnak tűnt a borostás arcával és a feltűrt ingujjával, mintha mindig is egy nadrágtartós-nyakkendős hőst akart volna játszani egy gigaköltségvetésű magyar filmben.

Sok férfi színész volt versenyben Gordon szerepéért, reméljük, Kolovratnik tényleg jó választásnak bizonyul majd. Az biztos, hogy lelkesedésben nincs nála hiány még a 23. forgatási napon sem: nemcsak az eredeti regényt olvasta el, de újranézte a kedvenc Humphrey Bogart-filmjeit is. És hogy mi fogta meg legjobban a karakterben?  

A megállíthatatlansága, amivel képes végigvinni egy ügyet. Gordon Zsigmond nem feltétlenül szimpatikus figura, de mindent igyekszik kívülállóként szemlélni, és akkor is az igazság kiderítését tartja a legfontosabbnak, ha ezzel esetleg szembemegy a törvénnyel.

A monitorokon egy előző napon felvett jelenetet is megnézhettünk: a főhős, aki addig a kedvenc törzshelyén, az Oktogonnál lévő Abbázia kávéházban múlatta az időt, Gömbös halála után megjelenik a szerkesztőségben. A főnöke némi gúnyolódással azonnal munkára fogja: először nekrológot akar vele íratni, aztán végül elküldi a fővárosi gyilkossági csoport vezetőjéhez, Gellert Vladimirhez (őt majd Anger Zsolt alakítja a filmben), aki csak Gordonnal van beszélő viszonyban a zsurnaliszták közül.

A stáb ebédszünetében szétnézhettünk a díszletben is, naná, hogy mindenki megfogdosott mindent. A hátsó traktus könyvespolcáról csak négyméteres távolságból lehetett megállapítani, hogy nem is igazi, csak egy nagy festmény az egész, de hamar kiderült, hogy a díszletben felhalmozott többi kellék mindegyike eredeti.

A falakon '30-as évekbeli Az Est-reklámplakátok lógtak, az asztalokon szétdobált papírok közt pedig tényleg a Budapest Székesfőváros Árvaszékének 1928-as évből származó iratai hevertek, olyan archív fotók mellett, amelyeknek a hátlapjára gyöngybetűkkel írták rá: "Szeretettel Margit néninek és Géza bácsinak, Idustól". Sőt, az egyik zsurnaliszta asztalán a konkurens Magyar Hírlap 1931. december 25-i számát is megtalálom, a címlapján harsogó A keresztrejtvény pályázat 1200 nyertesének nevével felirattal.

A maximálisan korhű díszletért Pater Sparrow látványtervező felel, aki kifejezetten évezte, hogy fejest ugorhatott a '30-as évek vizuális kultúrájába. Előtte ugyan sosem dolgozott még ezzel a korszakkal, de mivel rengeteg gondosan dokumentált, korabeli fotó maradt fenn (többek között Az Est szerkesztőségének mindennapi életéről is), minél több ilyet nézett át, annál inkább megszerette a korszakot:

Grafikai szempontból és tárgykultúrában is egy nagyon elegáns, esztétikus kor lehetett volna, ha nem jön közbe a háború.

Az art deco Budapest-plakátok mellett persze akadnak az asztalokon '50-es évekbeli iratok, sőt, sokkal később Keravill- és Skála-prospektusokhoz használt nyomólemezek is, de ezeknek a szükségességét a látványtervező gyorsan meg is magyarázza:

Az ócskapiacon lényegében minden régi papírt megvásároltunk, amit csak találtunk. Arra viszont direkt figyeltünk, hogy ami a közeli képeken is látszódik, az mind korhű legyen.

Több műtermi díszlet mellett külső forgatási helyszínek is voltak, ahol autós üldözéseket is forgattak. Erről maga a rendezőnő, Gárdos Éva mesélt:

Szakadt az eső az autós üldözésnél, és sokszor leállt a régi kocsik motorja. Aztán az egyik jelenetnél betört a szélvédő is, és Krisztián megsebesült, csupa vér lett a keze.

Kolovratnik Krisztián végig ilyen elszántan alakította az első magyar noir főhősét, pedig a szereplőválogatás kezdetén még nem merült fel a neve mint lehetséges főszereplő. Viszont a rendezőnő szerint annyira meggyőző volt a castingon, hogy utána már nem is nagyon kellett más színészeket meghallgatni:

Volt benne valami csibészes lazaság, és nagyon ügyes volt a próbákon a Tenki Rékával közös jelenetekben.

A rendezőnő egyébként angolul olvasta a Budapest noirt, és mivel mindig is szeretett volna noirt forgatni, beadta az ötletet a Filmalap forgatókönyv-fejlesztési pályázatára. Szekér Andrással ezután két évig dolgoztak a forgatókönyvön, mielőtt az Andy Vajna vezette testület megítélte volna a forgatásra a 900 millió forintos támogatást.

Gárdos Évának ez lesz a második egész estés filmje rendezőként, az első rendezésében, az Amerikai rapszódiában Scarlett Johansson és Nastassja Kinski alakította a főszerepeket, eredeti foglalkozását tekintve vágó, ő vágta A miniszter félrelépet és a Szabadság, szerelmet is. 

Bár a történet hűen követi az eredeti regényt, egy dologban markánsan más lesz a film a könyvhöz képest. A feszesebb mozgóképes dramaturgia kedvéért a főhős szerelméből, Eckhart Krisztinából egy sokkal határozottabb nőt faragtak az alkotók. Így a filmben már nem szende borítótervező, hanem bátor fotóriporter, aki ugyanúgy szeret az események sűrűjében lenni, mint a nyughatatlan Gordon Zsigmond.

A Krisztinát alakító Tenki Réka óriási Kondor Vilmos-rajongó. Mind az öt kötetet olvasta már a sorozatból, és alig várja, hogy kasszasiker esetén a folytatásokba is bekerülhessen (főleg, ha a Budapesti kém Velencében játszódó jeleneteit eredeti helyszíneken fogják leforgatni). A 29 éves színésznő egyetlen varázslatos időutazásként tekint vissza az összes forgatási napra:

Hihetetlen élmény! Sosem felejtem el, milyen volt először civil ruhában bemenni a Centrál kávéházba, aztán jelmezben úgy kijönni, hogy már ott a macskakő, a régi autók, és a rengeteg statiszta, mind korhű ruhákban. Annyira szép volt, hogy majdnem elsírtam magam örömömben!

Az első könyvhöz képest Krisztina a filmben egy sokkal erősebb nő lett. Tenki Réka szerint az író kicsit sűrített a karakter jellemfejlődésén, így a végeredmény olyan, mintha már a Budapest noirban is a későbbi könyvek Krisztinája szerepelne.

Már itt az a bátor, határozott nő, akit olvasóként csak a Budapesti kémben ismerünk meg. Bármilyen helyzetben feltalálja magát, mert a munkamániás, zűrös ügyekben megszállottan nyomozó Gordon mellett megtanult egyedül is boldogulni az életben. A filmben ezt azzal is hangsúlyozzuk, hogy Krisztina egy Berlint is megjárt fotóriporter, szóval egy igen izgalmas karakter lett.

Bár az amerikai hard boiled, azaz keményöklű krimi a marcona nyomozóval és a végzet asszonyával inkább fiús zsánernek számít, Tenki Réka teljesen beleszeretett a műfajba. A forgatás előtt nemcsak Bogart klasszikusait nézte újra, de 1920-tól az összes fontosabb krimit, és most kifejezetten büszke, hogy benne lehet az első magyar film noirban:

A noirok mindig is izgalmasak voltak. Nagyon örülök, hogy végre nálunk is készült ilyen film. Nem tudom, mennyire lesz majd népszerű a mozikban, de én biztosan meg fogom nézni, mivel minden magyar filmre szoktam venni két jegyet.

Tenki Réka optimizmusában egyébként a rendezőnő is osztozik: Gárdos Éva bízik benne, hogy a Budapest Noir rengeteg nézőt fog becsábítani a mozikba.