Háromszor próbálták megölni az embert

05
2016.03.13. 15:30

Nagy Zsolt rémisztően néz ki. A haja olyan, mint egy makk (mindkétféle), az arcán hatalmas seb, az egyik szeme fátyolos, mint egy bepárásodott üveggolyó, henteskötény van rajta, a karjai megfeszülnek, és egy bárddal két darabra szecskáz egy hatalmas marhacombot. A darabok szállnak szerteszét, mindenki visszatartja a lélegzetét, amíg Szász János rendező azt nem mondja, hogy ennyi. Fel fogják venni még egyszer, két segéd egy újabb marhacombot rak a vágódeszkára, egy másik elkezdi lefaggyúzni, és nekikészül megint. Nagy nem ereszti ki közben a feszültséget magából. A jelenet Szász János (A nagy füzet, Woyzeck) most készülő, Sóhajok hídja című filmjéből van, ennek a forgatásán jártunk a Fejér megyei Válon. 

A történet egy hírhedt, 1924-es, különösen brutális gyilkosságot vett alapul: a Horthy-rendszerben Léderer Gusztáv egykori csendőr prostitúcióra kényszerítette feleségét, Schwartz Micit, egészen pontosan hagyta, hogy pénzért lefeküdjön a tehetős hentessel, Kodelka Ferenccel. Aztán amikor a pénz már nem volt elég,  úgy döntöttek, hogy elteszik láb alól Kodelkát.

Mivel már úgyis úgy hivatkoztam a történetre, hogy brutális gyilkosság, talán nem árulok el nagy poént, ha elmondom: sikerül is nekik.

Nagy Zsolt játssza Léderert, feleségét Gryllus Dorka, a gazdag hentest pedig Hegedűs D. Géza. Hegedűs szinte még félelmetesebb, mint Nagy: teljesen kopasz, nagydarab, tollas süvegében jobban hasonlít egy szigorú katonatisztre, mint egy gazdára, mi alig ismertük meg a forgatáson (a fenti kép jobb szélén látható.)

De lehet, hogy csak a környezet teszi. Amikor Vál mellett jártunk a forgatáson, a Dreher-birodalom volt szarvasmarhatelepét rendezték át  a film kedvéért mészárszéknek. Erre a birtokra hordták a Dreher sörgyártásból visszamaradt komlóját és malátáját, hogy a marhatenyésztést fenn tudják tartani. Egykor legalább harminc család lakott a birtokon, most már csak a tulajdonos. De a film készítésekor különböző, nagyon furcsa bajszú emberekkel volt tele a mező a birtok közepén, körülöttük pedig konténerek állnak, benne smink, étkező, öltöző. 

Süt a nap, de bemegyünk a belső forgatásra, az egyik épületbe, amiben a mészárszéket összerakták. Sokat nem kellett rajta alakítani a berendezésen kívül, a producer Bodzsár István szerint csak a betonteknőket kellett kivenni. Illetve tele kellett pakolni nyers hússal.

Akármerre nézünk, a kezünket nem tudjuk letámasztani, mert mindenhol aprólék, húscafatok, hatalmas darab marhahúsok vannak az asztalokon. A szag állítólag már nem olyan durva, mint napokkal előtte.

Mesterséges füst van, amitől először nem is látom, hogy mennyire súlyos Nagy Zsolt sminkje. Ennyire: 

03
Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

Szász János filmográfia

1990: Szédülés

1994: Woyzeck

1997: Witman fiúk

2007: Ópium: Egy elmebeteg nő naplója

2013: A nagy füzet

Gryllus Dorka viszont sajnos extrém smink nélkül érkezett a szettbe, mert nem volt ugyan forgatási napja, de azért kijött a díszletbe, hogy a sajtó tudjon kérdezni tőle. Nehéz nem felhozni a Félvilágot, amikor a Sóhajok hídjáról beszél az ember, de valószínűleg csak azért, mert Szász Attiláék tévéfilmje is csak pár hónapja debütált. És az is egy megtörtént gyilkossággal foglalkozik. És abban is Gryllus Dorka játszik.

Az igazság az, hogy Szász Jánost már évtizedek óta, legalább harmadikos főiskolás kora óta érdekli a Léderer-ügy. Ekkor készítette ugyanis A Léderer-ügy című, húszperces kisjátékfilmjét, a főszerepben Kovács Lajossal. Szász már akkor elkezdett kutatni az ügy után. Leginkább az fogta meg, ahogy a sajtó róla:

Háromszor próbáltak megölni egy embert!

Ugyanis tényleg ez történt, az elkövetők kétszer meggondolták magukat közben. Szász szerint ez a történet a naívságról, a kapzsiságról, és arról a vágyról szól, hogy egy férfi megszerezzen egy nőt magának. Szerinte ennek a történetnek nem kellene 1925-ben játszódnia, sőt, elgondolkodtak egy modern változaton is, mert valójában annyira klasszikus a felállása, mint A csodálatos mandariné. De a megtörtént eset csupán kiindulópont volt számukra: egy nagyon korai ponton a Sóhajok hídjának sztorija elszakad a valós történettől. 

A főiskolás film után 2008-ban merült fel, hogy nagyjátékfilm készüljön a Léderer-ügyről, Szász már akkor beszélt Hegedűs D. Gézával a szereplésről. Szerinte az azóta eltelt nyolc év segített neki, sikerült megnyugodnia. És hogy hogyan? Egyszerűen úgy, hogy öregedett. A nagy füzet rendezője megnyugodott, nem ideges, és nem akar már magának annyit. Egy ideig úgy volt, hogy a szereplőgárdához csatlakozik Ulrich Thomsen is  – aki feltűnt Szász Ópium: Egy elmebeteg nő naplója és a A nagy füzet című filmjében –, de végül a dán színész nem tudta elvállalni a szerepet. 

Gryllus viszont igen, neki azt tetszett a legjobban, hogy Schwartz Mici figurája abszolút egy korát megelőző, kemény csaj, aki belekerül egy kemény helyzetbe egy nagyon kemény világban, és keményen megküzd vele. Gryllus jelenleg elég sok munkát kapott a magyar filmgyártástól (egymás után következik hamar a Víkend, a Félvilág és a Sóhajok hídja), pedig előtte majdnem tíz évig nem volt itthon. Most úgy érzi, hogy amióta itthon van a kisfia és az édesapja miatt, könnyebben megtalálják azok a dolgok, amik korábban a németországi munkája miatt nem.

Én is felvetem Szásznak a Félvilágot, hogy milyen érdekes, ahogyan feltűnnek ezek a kevésbé ismert bűnesetek a két világháború közötti időszakról. A rendező szerint ez most a bűnügyi nosztalgia korszaka, de hozzáteszi, hogy a magyar filmezésre ráférne még az irodalmi nosztalgia is, ugyanis a magyar irodalom is bőségesen gazdag. Ez mondjuk nem annyira meglepő kijelentés Szász Jánostól, aki csinált már filmet Csáth Gézából (Witman fiúk, Ópium), Hajnóczy Péterből (Temetés) és Ágota Kristófból is (A nagy füzet). Konkrét tervekről még nem mer beszélni, de álmai már vannak: szeretné feldolgozni a Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot.

Ne maradjon le semmiről!