Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- kungfu
- kungfu panda
- folytatás
- kritika
- dreamworks
- oriental dreamworks
- animációs film
Harmadszorra is vicces a pufi Jackie Chan
Kritika a Kungfu panda 3 című animációs filmről
További Cinematrix cikkek
- Hibát követ el, aki ettől a különleges filmélménytől megfosztja magát
- Steven Spielberg szerint a Dűne 2 a valaha készült egyik legjobb sci-fi alkotás
- Fillérekből járták be Európát egy kis trükk segítségével
- Itt a legújabb Bad Boys-film előzetese: nem spóroltak az őrültséggel
- Megtornáztatja az agyunkat a Netflix új sci-fi sorozata
A DreamWorks mostanra egyértelműen a Pixar-Disney tandem első számú vetélytársa lett. Ráadásul amíg az animációipar zászlóshajója egy Agymanók után képes volt olyan mellényúlást produkálni, mint a Dínó tesó, a DreamWorks biztosra megy, és Shrek nyugdíjazása után inkább csak az olyan kasszarobbantó franchise-ait folytatja, mint a Madagaszkár, az Így neveld a sárkányodat és a Kungfu panda. Az utóbbi ráadásul már a harmadik résznél tart, és az új epizód semmivel sem marad el az előző kettőtől.
A DreamWorksnél is úgy gondolhatták, hogy a bevált recepten nem kell változtatni, ezért természetesen a harmadik Kungfu panda is arról szól, hogy
Most csak annyi változott az előző részekhez képest, hogy Pónak nem egy leopárdharcost, vagy egy ágyús farkashordát irányító pávát kell levernie, hanem egy Kai nevű, drabális bivalyt.
Kai nem más, mint a bölcs Oogway mester egykori tanítványa, aki a gonoszság útjára lépett. 500 évig várt a bosszúállásra a szellemvilágban, és most, hogy kiszabadult, sorra begyűjti a harcművész mesterek csíjét, hogy eleven jádeszobrokként az ő oldalán harcoljanak. Ez az elcsépelt, ponyvaregényeket idéző dramaturgia egyben a razfilm fő erénye is, mert a legviccesebb jelenetek egyike pont az, amikor Po a saját harcostársaival, vagy épp bálványozott kungfumestereivel kénytelen összecsapni.
Akik ismerik és szeretik a japán mangákat vagy a Tigris és sárkányhoz hasonló, háztetőkön és fákon ugrálós, kosztümös kínai vhuszia filmeket, azoknak nem lesz meglepetés a történet. A főhős lehet akármilyen tápos Sárkányharcos, az ellenfele erősebb nála, ezért még többet kell gyakorolnia, még magasabb hegyeket kell megmásznia, hogy az ottani rejtett faluban minden korábbinál titkosabb tudással felvértezve győzhessen a mindent eldöntő végső párbajban. Arra viszont még Po sincs felkészülve, hogy a titkos falut pont azok a pandák lakják, akikről a második részben kiderült, hogy mind meghaltak, ráadásul az együk nem más, mint Po elveszettnek hitt apja. Nyugi, ezekben semmi spoiler sincsen, hiszen az egész benne volt a trailerben:
Jó film? Harcművészeknek, gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek kötelező!
- IMDb: 7,6
- Port.hu: 6,3
- Rotten Tomatoes: 82%
- Metacritic: 66%
- Index-ítélet: 7/10
Az igazi és a pótapa vígjátékokba illő vetélkedése vicces színfoltja a harmadik résznek. Ami pedig újrahasznosítás a két korábbi részből, arra mindenhol rátettek még egy-két lapáttal a készítők:
- A visszaemlékezések természetesen most is csodaszép 2D rajzok, amik hiába ütnek el a gömbölyded 3D alakoktól, pont oylan szépen simulnak bele a történetbe, mint az animebetétek a Kill Billbe.
- Az animációs ipar most már ott tart, hogy Sifu mester fülszőre szálanként látszik, ahogy épp borzolódik a szélben.
- A háztetőkön, sziklákon, konyhákban és templombelsőkben lezajló balettszerű verekedések pedig annyira szórakoztatóak és látványosak, hogy a Watchowski testvérek és a serpenyővel meg létrával verekedő Jackie Chan is megirigyelhetik.
A Kungfu panda 3 zenéje is mestermű. Hans Zimmer szokás szerint fülbemászó filmzenét komponált Po legújabb kalandjaihoz. Itt gyönyörűen megférnek egymás mellett a keletes, lágy hegedű- és fuvoladallamok, meg a hollywoodi blockbusterekre (sőt, egy ideje már a videojátékokra is) jellemző, grandiózus nagyzenekari szimfóniák.
Persze ez az egész keleti kaland csak annak szórakoztató, aki amúgy is szereti a nindzsák, szamurájok és shaolin szerzetesek látványos csatáit, és a gonoszt mindig legyőző jók ezeréves meséit. A DreamWorks animációi sosem voltak olyan rekeszizomszaggató, őrült vígjátékok, mint a Fox makkot kergető Motkányának szkeccsei, a Pixar felnőtteknek szóló, kikacsintós humora pedig nyomokban sem találhatók meg a Kungfu pandában.
De nincs ezzel semmi gond, hiszen a cég pont azért gründolta össze pár éve az Orinetal DreamWorks nevű leányvállalatát, hogy ott az amerikai piacénál lassan már fontosabb kínai piac igényeihez igazított alkotások születhessenek. Az ázsiai fiókcég első saját filmje pont a Kungfu panda 3 lett, aminél jobb bemutatkozást nemigen kívánhattak volna, az alkotógárda pedig már gőzerővel dolgozik a 2018-ra ígért újabb animációs filmen.
Rovataink a Facebookon