Végre van egy világszínvonalú thrillerünk

Kritika a Hurok című magyar thrillerről

hurok cover
2016.04.13. 15:19

A Hurok egy olyan rendező munkája, aki szereti a filmeket. Szereti nézni, és szereti csinálni őket, szeret gondolkodni rajtuk, szeret ötleteket kitalálni, és szereti ezeket megvalósítani. Nincsen más célja, mint a szórakoztatás, az, hogy a néző beüljön 100 percre a moziba, jól érezze magát, izguljon, néha meglepődjön, néha nevessen, aztán egy kicsit más léptekkel menjen haza, mint ahogy odafele. A Hurok ezt tökéletesen teljesíti. Hirtelen nem is tudok más magyar filmet mondani, ami így és ennyire jól szórakoztat.

A Hurok ugyanis egy thriller, egy olyan műfaj, amiből csak hevenyészett változatok készültek a magyar filmtörténetben. Mármint nem a minőségük volt hevenyészett, mert néhány remek volt: Mielőtt befejezi röptét a denevér, Dögkeselyű például, de ezekben mindig erősebb volt a vonzódás a társadalomkritikához, mint a bűnhöz. A Halálkeringő című borzalom Dobó Katával és Kern Andrással nem hozta meg a nagy műfaji filmes megújulást hat éve, az ugyanakkor készült Utolér Dyga Zsombortól pedig egy filmszemlés vetítés után eltűnt a föld színéről, a tavalyi Víkend pedig csak félig volt sikeres próbálkozás.

Úgyhogy ki merem jelenteni, hogy a Hurok az első, tényleg a közönségnek és a közönség igényeinek szánt magyar thriller. És amikor azt írtam a címben, hogy világszínvonalú, akkor nem David Fincher filmjeire gondolok, hanem olyan rendezőkre, mint Nacho Vigalondo (Időbűnök), Adam Wingard (The Guest), vagy Fred Cavayé (Visszakézből), akik képesek egyszerű ötletekből nagyszerű filmeket készíteni, olyanokat, amiket az egész világon megért mindenki, nem kell hozzá spanyolnak, amerikainak, vagy franciának lenni. A Hurok az ilyen: közérthető, minden előzetes tudás nélkül szórakoztató, egy szuper film. Világszínvonalú.

Nem véletlenül emlegettem az Időbűnöket – Madarász Isti is megtette ezt a podcastunkban –, a Hurok ugyanis egy időutazós, pontosabban egy időkavarós thriller, de a legnagyobb erénye abból jön, hogyan bontja ki folyamatosan a cselekményét, és hogyan adagolja a saját szabályait. Ádám (Száraz Dénes) egy csempész, aki éppen meg akar pattanni a pszichopata főnöke (Anger Zsolt) elől, amikor barátnője (Martinovics Dorina) bejelenti, hogy terhes. Ádám bepipul, elmegy sétálni, de összefut a pár perc alatt sokkal rosszabb bőrben lévő barátnővel, aki hitetlenkedve fogadja: 

Te élsz? Láttalak meghalni!

És nem sokkal később Ádámnak tényleg kampó. Aztán valami megmagyarázhatatlan okból újraindul a világ, és Ádám kap még egy lehetőséget, hogy valahogy kikeveredjen a kulimászból.

A lé meg a Lola + Idétlen időkig + Primer, a leírás alapján ennyivel le lehetne rendezni Madarász Isti filmjét, az előbbi kettőből az újrakezdés, a harmadikból pedig a furcsa időkutyulás eleme lehet ismerős. És nem hiába vannak BTF és LPR rendszámtáblák (Back To The Future, Looper) a filmben, Madarász pontosan tudja, hogy milyen előképei vannak, mikből rakta össze a saját sztoriját, és hogyan lehet ezt úgy prezentálni, hogy ne egy nagy lopkodás legyen belőle, hanem valami tényleg egyedi.

Madarász Isti egyik első rövidfilmjével már nekifutott az időutazásnak, az Előbb-utóbb a második világháború alatt játszódik, egy náci tiszt faggat egy foglyot, aztán meg történik valami furcsa. A 11 perces filmet itt meg lehet nézni, érdemes:

Mert a Hurok egyedi, a magyar filmgyártásban egészen biztosan. Nincsenek direkt utalások Budapestre (még olyan kikacsintásokkal sem, mint az alternatív univerzumban játszódó Liza, a rókatündérben), a kórház tetején HOSPITAL-felirat van, a városban pedig egymás mellett van a csövestanya, a luxuslakópark, és a köztérnek használt ipari negyed – mondjuk ez utóbbi annyira nem is nagy túlzás. Nincsenek magyar rendőrök, az orvosok nem panaszkodnak az állapotokról, a főszereplők nem nyígnak a sárga csekkek miatt. Ezt a filmet azért nézzük, hogy lássunk egy csávót, aki próbál kikeveredni valami fura időcsapdából, közben el akar intézni egy kefehajú Anger Zsoltot, plusz a terhes barátnőjét is meg akarja védeni. A legszebb a Hurokban az, hogy ezt a sok információt a lehető legkevesebb dialógussal mondja el, szóval a magyar filmek örökös rákfenéjét, a hiteltelenül kongó szövegeket is sikerül kikerülnie. Sőt, a vizuális történetmeséléssel eléri azt, hogy egyáltalán nem nézi hülyének a nézőt. Nincsen senki, aki elmagyarázná, hogy mi történik. Ha jól emlékszem, még a szereplők sem beszélnek róla. És ez így van rendjén.

Azért is, mert Száraz Dénesen azért érződik, hogy ő a szépen csengő, szépen artikulált mondatok híve, és néha a figurának sikerül kicsit nagyobb színpadi tapasztalatot kölcsönözni, mint kellene. Viszont megjelenésben remek hős. Rendszeresen panaszkodnak arról, hogy Magyarországon tök nehéz olyan színészt találni, aki jó karban van, harmincas, és tud játszani is. Száraz remek döntés volt, ráadásul hasonlít a fiatal Sean Beanre, ami egy olyan filmben, amiben folyton meghal a főszereplő, nagyon jópofa. Martinovics hozzá képest sokkal kevesebbet szerepel, Angerről viszont megint kiderült, hogy sokkal jobb genyónak, mint másnak. Hegedűs D. Géza egy picike szerepben tűnik fel, és nagyjából ennyivel ki is fulladt a főszereplők listája, bár a lényeg tényleg Száraz figurája.

Hurok

hurok plakat

Index: 9/10

És Madarász Isti története. A Hurok csavarodik, kanyarog szerteszét, sokszor csak jelenetekkel később tudjuk meg, hogy mit is láttunk akkor, amikor azt hittünk, hogy láttunk valamit, pedig teljesen mást láttunk. Ugyanez működik a másik irányba is: egy későbbi jelenet nyomait már korábban látjuk a helyszínen, úgyhogy már előre lehet következtetni, hogy mi és hogyan fog történni. Ráadásul a film tele van apró viccekkel, jelenetek ismétlődnek máshogy, új szemszögből, karakterek jelennek meg a háttérben ott, ahol nem várnánk – sok rendező kérleli a nézőket, hogy nézzék meg többször a filmjét, de a rendezőnek kivételesen igaza van amikor azt mondja, hogy a Hurok többször nézős.

És azt hiszem, hogy ezentúl Madarász Istinek hinni kell. Nem egy hatalmas vizuális művész, de tudja, hogyan, hova kell tennie a kamerát, mikor kell vágnia, és hogyan kell instruálni a színészeit. Vannak érdekes történetei, és tudja, hogyan kell ezeket elmesélni. Ritkaság az ilyen. Remélem a Hurok nem lesz az.

Ne maradjon le semmiről!