Storck nyakába ugrottam, ez mentette meg a filmet

000 DV2180506
2016.07.24. 20:36 Módosítva: 2016-07-25 00:14:02
Az Európa-bajnokság előtt mutatták be a Tv2-n azt az exkluzív dokumentumfilmet, amiben Muhi András Pires négy éven keresztül kísérte végig a magyar labdarúgó-válogatottat a két legutóbbi selejtezősorozatán. A Magyar csapat – „még 50 perc” című film most - Muhi első filmjéhez hasonlóan - felkerült az Index mozis tékájára, az Indafilmre. Ez alkalomból faggattuk a rendezőt, akit volt, hogy kidobtak a forgatási helyszínről, és volt, hogy a kispadról forgatott, de elszánt lendülettel követte végig az eseményeket.

Eddig két focifilmet készített a versenysportot sérülése miatt abbahagyó rendező: az elsőben, a Magyarfutball, a 91. perc-ben tíz éve egy utánpótlás-válogatott életébe épült be, és az ő történetükre fűzve próbálta az utánpótlás szakmai anomáliáit feltérképezni. (A teljes film a bekezdés után látható.) Az új filmjében, a Magyar csapatban a lekövetős dokumentarista jelenlétre koncentrált. (Az új film a cikk végén nézhető meg.)

A szereplők hogy fogadták a film bemutatását?

Jól. A forgatás négy éve alatt nem mindenki volt vidám, hogy kaptak egy potyautast.

Mikor lesz kész a valóságshow?

– állandóan ezt kérdezték. A vb-kiesés után a következő két év még nehezebb volt. De nem adtuk fel, Kovács Gábor producer segítségével Pintér Attila regnálása után is visszaküzdöttem magam a csapatba. Persze baromira megterhelő volt idegileg a kétszázadik edzést is ugyanazzal a nyitottsággal és körültekintéssel rögzíteni. Tele volt feszültséggel ez a munka, de most már mindenki boldog.

Egy hete összefutottam Szalai Ádámmal, az egyik főszereplővel, megöleltük egymást, nagyon tetszett neki a film. Pont ő volt az egyik, aki nem igazán akarta a forgatást, de most már sajnálta, hogy nem tarthattam velük Franciaországba. Bogdán Ádám írt még nekem, forrón gratulált, a többiek nem, de igazából én se nekik. Nem kerültünk bratyizós viszonyba, munkakapcsolatban voltunk, állandóan a nyomukban jártam, az edzéseken, az értekezleteken, az öltözőben, és a meccseken, iszonyú idegesítő lehetett. Nem az én érdemem ez a film, bár azt hiszem, jól vettem fel, és jól szerkesztettem össze. A srácok és az edzők nemcsak főszereplői, de legalább annyira rendezői a filmnek, mint én.

Mint megfigyelő, milyennek látod a film focista főszereplőit?

Nagyon más karakterek, de mindannyian szimpatikus hősök. Dzsudzsák Balázs vitte a legtöbb érzelmet a sztoriba. Sokakban az a kép él, hogy nagyképű pali, aki egyik nap a Lamborghinivel, másik nap a Bentleyvel jár edzésre, de valójában annyira fanatikusan akarta a sikert, mint egy gyerek, belepusztult volna, ha nem jön össze. Egy komoly élsportolónak, egy csapatkapitánynak ezt kell sugároznia magából. Gera Zoltán és Király Gábor inkább a higgadtságukkal meg a taktikai érzékükkel segítették a közösséget. Jól megfért ez a két energia egy csapatban.

Mennyiben változott a film megítélése az Eb után?

Vice versa hitelesíti egymást a film és az Eb-menetelés. A film egy rengeteg kudarccal és drámával kikövezett sikersztori. És az Eb-n is nagyon mélyről, talán a legesélytelenebb pozícióból jutottunk el a nyolcaddöntőig. Remek felkészülés után fizikailag és szellemileg is top-on voltak a srácok. Ritka, hogy egy csapatban szinte minden játékos csúcsformában játsszon, ez óriási szakmai tett Storcktól és stábjától. A fiúk széthajtották magukat a meccseken, elképesztő volt az az erő és kitartás, amivel például Izlandot bedarálták. Ugyanezt a szemléletet lehet nyomon követni a filmben is. Pedig az elmúlt 30 évben pont az ellenkezője volt megfigyelhető az aktuális válogatottakon, általában a tehetségük és a formájuk alatt teljesítettek címeres mezben.

A film és az Eb-teljesítmény is arról szól, hogy egy magyar kisközösség elhagyja a rossz beidegződéseit, felülemelkedik a korlátain, és kiharcolja a sikert. Azt hiszem, ez nagyon jó hatással volt az egész társadalomra. Óriás kivetítőknél néztem a meccseket több ezred magammal, örömünkben zokogtunk, üvöltöttünk, énekeltünk, fantasztikus volt. Örülök, ha ezt az élményt szépen fel tudta vezetni a film. Nekem úgy tűnt, hogy ez az Eb-szereplés az én generációm számára a legmélyebb élmény a magyarságával kapcsolatban.

A kritikákból szinte egyöntetűen szuper visszajelzéseket kaptam, még a francia L'équipe is csupa pozitívumot írt a filmről, ami hatalmas megtiszteltetés. A Magyar Narancsban jelent csak meg egy negatív hang: azt kérték számon, hogy a mai politikai klímában, amikor százmilliárdok ömlenek a magyar fociba, hogy lehet kihagyni ezt az aspektust. Erre azt tudom mondani, hogy nem ez volt a vállalás. Én ezt nem gyáva hallgatásként interpretálom, hanem úgy, mint visszatérést a vegytiszta értékekhez.

Pokolba a politikával, a film arról szól, hogyan működik egy közösség dinamikája,

hogyan tudják felülmúlni önmagukat egy új szemlélet elsajátításával. Nem is tudom, hogy lehetett volna ebbe a kontextusba ilyesmiket belefogalmazni.

Milyen nézettsége volt eddig a filmjeidnek?

Aránylag jó, a Magyar csapatnál 250 ezer átlagban az első TV2-s vetítésen. Este kilenc után ment, hogy a káromkodások is benne maradhassanak. Aztán leadták egyszer délután, kisípolva, hogy a gyerekek is megnézhessék. Azért is hálás vagyok a TV2-nek, mert egy szuper előzetest vágtak a filmnek, magam sem tudtam volna ütősebben megcsinálni. A premier után félórával elárasztották az internetet a kalóz-feltöltések, hetekig vadásztuk ezeket, de szinte minden nap újra felrakta valaki. Egyébként én ez esetben nem hiszek a számoknak, minden második ember, akivel beszélek, nagy baráti társasággal izgulta végig a Magyar csapatot. És tudom, hogy határon túl is rengetegen nézték, mert mindenhol fogható a TV2.

Az első filmemet – bár kevésbé populáris a témája – anno 170 ezren nézték meg a köztévés bemutatón, és az Indafilmen is látták eddig 100 ezren. De hiába volt szakmai és közönségsiker, kisebb volt a visszhangja, pedig arra számítottam, hogy állandó hivatkozási alap lesz a futballtársadalomban. Nyilván kényelmetlen volt, hogy végre valaki strukturáltan elmondja az igazságot, hogy a dicső múlt ellenére miért tart ott a magyar futball, ahol, és ezt nem abban a felszínes, hőzöngő stílusban teszi, ami a magyar foci-diskurzust általában jellemzi.

Lesz folytatása a Magyar csapatnak?

Nem kaptam felkérést, de szeretném folytatni, már tárgyalunk az MLSZ-szel. Pár napja jelentették be, hogy Bernd Storckot négy évre megerősítik a pozíciójában. Biztos, hogy nem lesz olyan fordulatos a folytatás, mint a "...még 50 perc...", amiben három szövetségi kapitány metodikáját vethetjük össze. Ez már más stílusú film lenne: elemzőbb, didaktikusabb, szakmaibb, akár interjúkkal, narrátorral, és remélhetőleg nagyobb stábbal. A Magyar csapatban akciófilmes intenzitással rohantunk végig az eseményeken. Most viszont szeretnék mélyebben belemenni abba, hogyan építenek fel egy komplex felkészülési programot, vagy egy-egy mérkőzést.

Szerintem első sorban Storckon múlik a folytatás, ahogy ennek a filmnek a sorsa is rajta múlt: picit kényelmetlen volt neki a forgatás, végig pengeélen táncoltam. Rám is szólt a norvégok elleni odavágó félidejében, hogy most már tegyem le a kamerát. Csak azután engedélyezte, hogy újra kézbe vegyem, amikor a meccs után az öltözőben elsőként borultam a nyakába, és ujjongva gratuláltam a győzelemhez. Azt hiszem, akkor érezte át, a siker kapujában, hogy mit jelenthet a magyaroknak, ha be tudom fejezni. Ez a gesztus mentette meg a filmet.

Ne maradjon le semmiről!

m

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?