Storck nyakába ugrottam, ez mentette meg a filmet

Eddig két focifilmet készített a versenysportot sérülése miatt abbahagyó rendező: az elsőben, a Magyarfutball, a 91. perc-ben tíz éve egy utánpótlás-válogatott életébe épült be, és az ő történetükre fűzve próbálta az utánpótlás szakmai anomáliáit feltérképezni. (A teljes film a bekezdés után látható.) Az új filmjében, a Magyar csapatban a lekövetős dokumentarista jelenlétre koncentrált. (Az új film a cikk végén nézhető meg.)

A szereplők hogy fogadták a film bemutatását?

Jól. A forgatás négy éve alatt nem mindenki volt vidám, hogy kaptak egy potyautast.

Mikor lesz kész a valóságshow?

– állandóan ezt kérdezték. A vb-kiesés után a következő két év még nehezebb volt. De nem adtuk fel, Kovács Gábor producer segítségével Pintér Attila regnálása után is visszaküzdöttem magam a csapatba. Persze baromira megterhelő volt idegileg a kétszázadik edzést is ugyanazzal a nyitottsággal és körültekintéssel rögzíteni. Tele volt feszültséggel ez a munka, de most már mindenki boldog.

Egy hete összefutottam Szalai Ádámmal, az egyik főszereplővel, megöleltük egymást, nagyon tetszett neki a film. Pont ő volt az egyik, aki nem igazán akarta a forgatást, de most már sajnálta, hogy nem tarthattam velük Franciaországba. Bogdán Ádám írt még nekem, forrón gratulált, a többiek nem, de igazából én se nekik. Nem kerültünk bratyizós viszonyba, munkakapcsolatban voltunk, állandóan a nyomukban jártam, az edzéseken, az értekezleteken, az öltözőben, és a meccseken, iszonyú idegesítő lehetett. Nem az én érdemem ez a film, bár azt hiszem, jól vettem fel, és jól szerkesztettem össze. A srácok és az edzők nemcsak főszereplői, de legalább annyira rendezői a filmnek, mint én.

Mint megfigyelő, milyennek látod a film focista főszereplőit?

Nagyon más karakterek, de mindannyian szimpatikus hősök. Dzsudzsák Balázs vitte a legtöbb érzelmet a sztoriba. Sokakban az a kép él, hogy nagyképű pali, aki egyik nap a Lamborghinivel, másik nap a Bentleyvel jár edzésre, de valójában annyira fanatikusan akarta a sikert, mint egy gyerek, belepusztult volna, ha nem jön össze. Egy komoly élsportolónak, egy csapatkapitánynak ezt kell sugároznia magából. Gera Zoltán és Király Gábor inkább a higgadtságukkal meg a taktikai érzékükkel segítették a közösséget. Jól megfért ez a két energia egy csapatban.

Mennyiben változott a film megítélése az Eb után?

Vice versa hitelesíti egymást a film és az Eb-menetelés. A film egy rengeteg kudarccal és drámával kikövezett sikersztori. És az Eb-n is nagyon mélyről, talán a legesélytelenebb pozícióból jutottunk el a nyolcaddöntőig. Remek felkészülés után fizikailag és szellemileg is top-on voltak a srácok. Ritka, hogy egy csapatban szinte minden játékos csúcsformában játsszon, ez óriási szakmai tett Storcktól és stábjától. A fiúk széthajtották magukat a meccseken, elképesztő volt az az erő és kitartás, amivel például Izlandot bedarálták. Ugyanezt a szemléletet lehet nyomon követni a filmben is. Pedig az elmúlt 30 évben pont az ellenkezője volt megfigyelhető az aktuális válogatottakon, általában a tehetségük és a formájuk alatt teljesítettek címeres mezben.

A film és az Eb-teljesítmény is arról szól, hogy egy magyar kisközösség elhagyja a rossz beidegződéseit, felülemelkedik a korlátain, és kiharcolja a sikert. Azt hiszem, ez nagyon jó hatással volt az egész társadalomra. Óriás kivetítőknél néztem a meccseket több ezred magammal, örömünkben zokogtunk, üvöltöttünk, énekeltünk, fantasztikus volt. Örülök, ha ezt az élményt szépen fel tudta vezetni a film. Nekem úgy tűnt, hogy ez az Eb-szereplés az én generációm számára a legmélyebb élmény a magyarságával kapcsolatban.

A kritikákból szinte egyöntetűen szuper visszajelzéseket kaptam, még a francia L'équipe is csupa pozitívumot írt a filmről, ami hatalmas megtiszteltetés. A Magyar Narancsban jelent csak meg egy negatív hang: azt kérték számon, hogy a mai politikai klímában, amikor százmilliárdok ömlenek a magyar fociba, hogy lehet kihagyni ezt az aspektust. Erre azt tudom mondani, hogy nem ez volt a vállalás. Én ezt nem gyáva hallgatásként interpretálom, hanem úgy, mint visszatérést a vegytiszta értékekhez.

hogyan tudják felülmúlni önmagukat egy új szemlélet elsajátításával. Nem is tudom, hogy lehetett volna ebbe a kontextusba ilyesmiket belefogalmazni.

Milyen nézettsége volt eddig a filmjeidnek?

Aránylag jó, a Magyar csapatnál 250 ezer átlagban az első TV2-s vetítésen. Este kilenc után ment, hogy a káromkodások is benne maradhassanak. Aztán leadták egyszer délután, kisípolva, hogy a gyerekek is megnézhessék. Azért is hálás vagyok a TV2-nek, mert egy szuper előzetest vágtak a filmnek, magam sem tudtam volna ütősebben megcsinálni. A premier után félórával elárasztották az internetet a kalóz-feltöltések, hetekig vadásztuk ezeket, de szinte minden nap újra felrakta valaki. Egyébként én ez esetben nem hiszek a számoknak, minden második ember, akivel beszélek, nagy baráti társasággal izgulta végig a Magyar csapatot. És tudom, hogy határon túl is rengetegen nézték, mert mindenhol fogható a TV2.

Az első filmemet – bár kevésbé populáris a témája – anno 170 ezren nézték meg a köztévés bemutatón, és az Indafilmen is látták eddig 100 ezren. De hiába volt szakmai és közönségsiker, kisebb volt a visszhangja, pedig arra számítottam, hogy állandó hivatkozási alap lesz a futballtársadalomban. Nyilván kényelmetlen volt, hogy végre valaki strukturáltan elmondja az igazságot, hogy a dicső múlt ellenére miért tart ott a magyar futball, ahol, és ezt nem abban a felszínes, hőzöngő stílusban teszi, ami a magyar foci-diskurzust általában jellemzi.

Lesz folytatása a Magyar csapatnak?

Nem kaptam felkérést, de szeretném folytatni, már tárgyalunk az MLSZ-szel. Pár napja jelentették be, hogy Bernd Storckot négy évre megerősítik a pozíciójában. Biztos, hogy nem lesz olyan fordulatos a folytatás, mint a "...még 50 perc...", amiben három szövetségi kapitány metodikáját vethetjük össze. Ez már más stílusú film lenne: elemzőbb, didaktikusabb, szakmaibb, akár interjúkkal, narrátorral, és remélhetőleg nagyobb stábbal. A Magyar csapatban akciófilmes intenzitással rohantunk végig az eseményeken. Most viszont szeretnék mélyebben belemenni abba, hogyan építenek fel egy komplex felkészülési programot, vagy egy-egy mérkőzést.

Szerintem első sorban Storckon múlik a folytatás, ahogy ennek a filmnek a sorsa is rajta múlt: picit kényelmetlen volt neki a forgatás, végig pengeélen táncoltam. Rám is szólt a norvégok elleni odavágó félidejében, hogy most már tegyem le a kamerát. Csak azután engedélyezte, hogy újra kézbe vegyem, amikor a meccs után az öltözőben elsőként borultam a nyakába, és ujjongva gratuláltam a győzelemhez. Azt hiszem, akkor érezte át, a siker kapujában, hogy mit jelenthet a magyaroknak, ha be tudom fejezni. Ez a gesztus mentette meg a filmet.

m