Egy házasságban szemét módon is lehet bókolni

Kritika az Ernellák Farkaséknál című új magyar filmről

2016.10.01. 10:22 Módosítva: 2016-10-01 10:22:49

Amilyen szerencsétlenül alakultak a dolgok Hajdu Szabolcs előző filmjénél, a Délibábnál, annyira mesésen indult az új film, az Ernelláék Farkaséknál története. A Délibáb készítése alatt Hajdu annyira összeveszett a Filmalappal, hogy úgy döntött, többet nem dolgozik velük. A filmre a közönség egyáltalán nem volt kíváncsi, a kritikusok véleménye pedig megoszlott róla. Az Index például szerette, de sokan elviselhetetlenül lassúnak és unalmasnak látták, és bár a torontói filmfesztiválra kijutott, nem lett sikeres ez a kör sem. 

Ezek után nem lehetett könnyű újra dolgozni, de két év sem telt el, és újabb Hajdu Szabolcs filmet láthatunk a mozikban. Csakhogy ezúttal minden teljesen másképp alakult. A rendező tényleg nem pályázott a Filmalaphoz, új filmjében egy fillér állami pénz sincs. Szabad szemmel szinte láthatatlan összegből készült, olyan családi és baráti összefogással, amit utoljára a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan esetében láttunk. És ahogy Reisz Gábor filmje, az Ernelláék Farkaséknál is nagyszerű lett.

Hajdu Szabolcs nemcsak írta és rendezte a filmet, de a főszerepet is ő játssza, a további szerepekben a felesége és két gyereke látható. A film egyetlen helyszínen játszódik, Hajduék saját lakásában, az operatőri munkát pedig a rendező Metropolitan Egyetemen tanuló diákjaira bízták. (Így összesen tizenhárom operatőr dolgozott a filmben.) A minimális költségvetés maximális szabadságot jelentett, ezúttal senki nem szólhatott bele abba, hogy mi készül.

Az első siker nyáron jött: a Karlovy Vary Filmfesztiválon az Ernelláék Farkaséknál elnyerte a legjobb filmnek járó Kristályglóbuszt, és ezzel 25 ezer dollárt, Hajdu Szabolcs rendező pedig megkapta a legjobb színésznek járó díjat is. A magyar nézők először a miskolci Cinefesten láthatták a filmet, ahol meg is nyerte a közönségdíjat. Aki eddig látta, tulajdonképpen mind szerette az Ernelláékat, és én sem tudok rosszat mondani róla. Ez a film megérinti az embert, elgondolkodtatja, sőt, arra is képes, hogy rávegyen a szembenézésre saját hibáinkkal. Ezzel pedig eléri a legnagyobb dolgot, amit film (vagy bármilyen művészeti ág) elérhet: változtathat rajtunk.

Farkasék (őket alakítja Hajdu Szabolcs és felesége, Török-Illyés Orsolya) egy tágas belvárosi bérlakásban élnek kisfiukkal. Egy éjjel beállítanak hozzájuk rokonaik, Ernelláék (Tankó Erika és Szabó Domokos) a lányukkal. Ernelláék Skóciában akartak új életet kezdeni, de nem jött össze a nagy kaland, így most itt állnak pénz és lakás nélkül. Farkasék persze befogadják őket, de az együttélés felszínre hoz egy csomó konfliktust. Terítékre kerülnek az anyagi gondok, a hosszú párkapcsolatok problémái és a gyereknevelés nehézségei, vagyis minden, amivel a hétköznapjainkban mi is küzdünk.

Az Ernelláékban zavarbaejtően mosódik össze a valóság és a fikció.

Nyilván nem egy dokumentumfilmet látunk a Hajdu család gondjairól, de mégiscsak egy család tagjai játszanak el egy családot a saját otthonukban. Aztán ezt az egészet megfejelték azzal, hogy a filmet a saját lakásukban, vagyis a forgatás helyszínén mutatták be az újságíróknak. (Az Ernelláék egyik különlegessége, hogy a mozik mellett lakásvetítéseken is megnézhetjük, erről itt írtunk részletesebben.) Aztán egy idő után rájön az ember, hogy nem érdemes találgatni, hogy mi a valóság és a mi a fikció, vagy hogy mitől olyan döbbenetesen hiteles Hajdu Szabolcs alakítása.

Ernelláék számokban

farkas
Fotó: Focus

port.hu: 8,6

Index: 8/10

A lényeg ugyanis az, hogy a film napokkal később is dolgozik az emberben. Hogy egy csomó élethelyzetben felrémlenek a jelentei, a párbeszédei vagy a szereplők gesztusai. Amikor az igazunkat bizonygatjuk valakinek, aki nyilvánvalóan vert helyzetben van, mi is olyan kisstílűek vagyunk, mint a filmbeli Farkas a nyomorult naplójával. Amikor suttyomban körülnézünk a barátainknál, és a lakás berendezése alapján megpróbáljuk belőni a fizetésüket, akkor meg olyanok vagyunk, mint a befogadóik zsebében turkáló Ernelláék. Vagy amikor Farkas munkát színlelve lekoptatja a gyerekét, hát tegye fel a kezét, aki még soha nem csinált ilyet!

Hajduék több tabut is feszegetnek, de a legfontosabb talán ezek közül a gyerekvállalással kapcsolatos.

Talán odáig már eljutottunk, hogy ki lehet mondani (persze csak halkan és a megfelelő közegben), hogy a gyereknevelés néha piszok nehéz, hogy a gyerekek néha a legidegesítőbb kollégán és a legzsarnokibb főnökön is messze túltesznek. De az Ernelláék ennél mélyebbre ás: arról beszél, hogy előfordulhat, hogy két ember hiába szereti egymást, hiába működik a kapcsolatuk, ha gyerekük születik, mégsem tudnak teljes családdá válni. Hogy nem biztos, hogy mindkét félnek egyformán bejön a szülőség, hogy előfordul, hogy a gyerekvállalás nem megkoronáz, hanem lerombol egy szerelmet. Hogy van olyan, hogy a gyerek és a szülő személyisége egyszerűen nem passzol.

Ebben a filmben nincsenek hatalmas drámák, nem hal meg, nem betegszik meg senki. A szereplőkön sokat lehet nevetni, néha velük, máskor rajtuk. Döcögve, de működő családokat látunk, értelmes, egészséges gyerekekkel. Minden kínjuk ellenére szerencsések, hogy vannak egymásnak. Pont ahogy mi, a barátaink, az ismerőseink. Talán kicsit kényelmetlen a szembenézés saját magunkkal, feszengős, kínos érzés, de mindenképpen megéri. Ja, és hogy ebben a filmben van a legszemetebb bók, amit valaha hallottam, már csak hab a tortán.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?