A ronda gorilla és a kövér malac a tehetségkutatón

2016 sok szempontból mehet a kukába, de pont a rajzfilmek terén szerintem nagyon jó évet zárunk. Két moziképes gyerekem van, és az elmúlt évekből mindig az az érzésem, hogy nagyon nehéz találni bármit a teljesen súlytalan Barbie-k, Csinglingek, meg idióta Kung Fu Pandák és Minyonok között. Ehhez képest idén gyakorlatilag nem volt olyan hónap, amikor ne lett volna valami, amit szívesen megnézünk, és köztük több, legalább annyira jelentős fim volt, mint a Jégvarázs szerintem.

A Zootropolis legalábbis biztosan ilyen, de a két hete bemutatott Vaiana is nagy eséllyel pályázik az év rajzfilmre díja, én teljesen odavoltam, érte, ritka az ennyire szép film, a Kubót pedig még nem is láttuk! De az ennél gyengébb filmek is messze az átlag fölött voltak idén, mint például a Kis kedvencek titkos élete, ami korántsem lett annyira ütős, mint amennyit ígért, ahogy a súlytalan és idióta kategóriában induló az Angry Birds sem, de azért még mindkettő tűrhető volt. És bár nem rajzfilm, de az élőszereplős Dzsungel könyve nálunk szinte mindent vitt. Én ennyivel meg is elégedtem volna, és akkor meglepetésként az év végére érkezett még egy szuper animáció, az Énekelj!

Az előzetes nekem nem ígért sokat, de a lányaim annyira ragaszkodtak hozzá, így megnéztük. A trailerből csak annyira emlékszem, hogy malacok énekelnek meg diszkóznak benne, és úgy gondoltam, jó állatos filmből volt már idén elég, teljesen kizárt, hogy még egyet össze tudjanak hozni. Pedig az Énekelj! remekül sikerült, az elejétől a végéig tökéletes szórakozást nyújt, és ez végre ismét egy olyan film, ami kisebb és nagyobb gyerekhez egyaránt kompatibilis. Hatos karikás a film, és még az öt és féléves is tökéletesen tudta követni a sztorit, a nagyobbak pedig imádták a dalokat, főleg hogy az alsó tagozatosok nagy kedvence, Taylor Swift dala is felhangzik több ponton is. (A fő zenei motívum egyébként kisebb meglepetésre a Beatles Golden Slumbers című száma, szerintem tökéletes.)

A történet amúgy nem túl bonyolult, de engem ez nem zavar és nem is várom ezt egy gyerekfilmtől, a Zootropolis például szerintem már túlzás volt. A sztori szerint egy csőd szélén álló színházigazgató koalamaci utolsó próbálkozásként tehetségkutató énekversenyt szervez, melyen a fődíj egy véletlen elírásnak köszönhetően 100 ezer dollár. Valójában csak ezer akart lenni, de gépíró gyík műszeme rápottyant a billentyűre és nyomott még két nullát. De talán jobb is így, hiszen ezer dollárért nem jelentkezett volna a fél város, mint így. A meghallgatás után maradt a hatalmas, ám érző szívű gorilla, a 25 gyerekkel rendelkező malacasszony, a pénzéhes és másokat lenéző fehér egér, a félénk és ügyetlen elefánt, és egy emós tarajos sül. Így együtt készülnek összehozni a hatalmas show-műsor, ami megmenti majd a színházat, miközben hírnévhez és sok pénzhez juttatja az énekeseket.

Csak ahogy lenni szokott, túl sok a nehézség. Kiderül a turpisság, miszerint a koalának egy vasa sincs, sőt nyakára jár a bankár lámaasszony, barátja a kő gazdag, ám de életképtelen birka nem tud kölcsönadni, asszisztense a száz éves műszemes gyík sem nagy segítség a bajban, miközben a fehér egér még az orosz medvemaffiát is a koala nyakára küldi.

A film csúcspontján egy szinte indokolatlanul nagy dráma bontakozik ki, amiből nehezen képzeletem el, hogyan lesz felállás, de végül megoldották ügyesen. A film által küldött üzenetben semmi új sincs: ha összefogunk bármit el tudunk érni, és a félelmeinken túl kell lépni az életben. Hallottuk már ezt ezer másik gyerekfilmben, de azért néha nem árt megismételni.

A dalbetétek pedig kifejezetten jók és profik és hála a magasságos karácsonyi angyalkának, senkinek eszébe sem jutott őket szinkronizálni, így eredeti előadásban élvezhetjük az egészet.