Hamburgerpornó egy igazságtalan világról

2017.02.02. 17:59

Az alapító azon ritka esetek egyike, amikor a címében tényleg benne van minden: Ray Kroc ugyanis még úgysem nevezhető a McDonald's étteremlánc alapítójának, hogy ő csinált belőle világhódító gyorsétterem-birodalmat. A film sztorija tehát nem is igazán a McDonald'sé, hanem Krocé, a cseh bevándorló családból származó üzleti géniuszé, aki 52 éves korában lelte meg az aranytojást tojó tyúkot.

Kroc (Michael Keaton) a film kezdetén egy frusztrált vigéc, aki Calvin Coolidge motivációs idézeteivel tartja magában a lelket és turmixgépekkel házal, de korábban próbálkozott már lehajtható asztallal és papírpohárral is. Szerencséjére azonban egyik ügyfele pont az az étterem, amely kaliforniai kisvárosban forradalmasítja az étteremipart. A két McDonald fivér, Maurice és Dick rájöttek ugyanis, hogy az idő pénz, nem kell a vendégeket leültetni és úgy kiszolgálni, sőt, még evőeszközre vagy tányérra sem kell költeni, cserébe villámgyorsan megkapja mindenki a hamburgerét és a sült krumpliját.

A tökéletes gépezetként működő étteremben Kroc azonnal meglátja a lehetőséget, ám a McDonald fivérek nem akarnak ennél többet az élettől, nekik pont elég, hogy az ő éttermük ilyen sikeres. Eleinte ellenállnak Krocnak, aki máris egy nagy amerikai étteremláncot vízionál, de aztán a joviális Maurice (John Carroll Lynch) addig puhítja a gyanakvóbb öccsét (a bajusz nélkül nagyon furcsán festő Nick Offerman játssza), amíg meg nem születik a megegyezés, és Kroc végre nekiállhat megvalósítani önmagát.

A McDonald's és Ray Kroc története mindenképpen érdekes, a rendező John Lee Hancock pedig tisztességgel el is meséli Kroc sztoriját, amely leginkább A közösségi hálóra emlékeztet az utóbbi idők filmjei közül, noha a zsírban sült húspogácsák tagadhatatlanul jobban néznek ki a vásznon, mint a monitor előtt gubbasztó geekek.

Sőt, Kroc is izgalmasabb főhős Zuckerbergnél, annyira, hogy itt egyszerre főgonosz is egyben, de a film szándékosan nem foglal állást. Ami nem is baj, viszont beleesik az életrajzi filmek gyakori hibájába, és elég felületesen mutatja be a sztorit: mivel a valódi történések unalmas tárgyalókban és ügyvédi irodákban játszódnak, forgatókönyvízű és életszerűtlen fordulatokkal kell feldobni a filmet.

Így aztán a McDonald fivéreket mindig épp a legnagyobb konyhai sürgés-forgás közepette érik Kroc telefonhívásai, utóbbi pedig úgy találja meg a későbbi helyettesét és utódját, Fred Turnert, hogy az szép húspogácsákat süt, majdani üzleti tanácsadója pedig szimplán kihallgatja Krocot a bankban, majd felajánlja a szolgálatait.

Az alapító (The Founder)

alapito

Index 6/10
IMDB 7,3/10
Metacritic 67/10
Rotten Tomatoes 82%

Keaton szokás szerint remekel a szerepben, de annyira árnyaltan alakítja Krocot, hogy a végére már nem világos, kezdettől fogva meg akarta-e szerezni a teljes uralmat a franchise fölött, ahogy azt a végén ezt állítja, vagy utólag tört ki csak rajta a nagyzási hóbort, mert a filmet nézve ez inkább egy hosszabb folyamatnak tűnik.

Feltűnik egyébként a mellékszerepekben egy rakás kiváló színész: így BJ Novak (The Office), Patrick Wilson (Fargo), vagy a Kroc első feleségét játszó, millió filmből ismerős Laura Dern, némelyiküket még tovább is elnézegettem volna, mint ahogy Offerman és Lynch párosát is, de hát ez Kroc filmje.

Aki bármilyen gátlástalan is, nem lehet elvitatni tőle, hogy ha ő nincs, a McDonald's megmarad helyi nevezetességnek, ahol még szép nagyok a hamburgerek és nem porból csinálják a turmixot, viszont mindenki tudja, mekkora birodalom lett mára az étteremből, melynek a popkulturális vagy táplálkozástudományi hatásaival a film szándékosan nem is foglalkozik.

A film első fele helyenként még McDonald's-reklámnak is elmenne, hamburgerpornóval, elégedetten vigyorgó vásárlókkal és emelkedett zenével, de ez a része az érdekesebb is, mert a második felére kicsit önismétlővé válik Kroc és McDonaldék visszatérő telefonbeszélgetéseivel, és ott már kevésbé is értjük, mi van Kroc fejében.

Tisztességes, de helyenként sablonos életrajzi film tehát Az alapító, mely az égvilágon semmi meglepetést nem kínál a trailerhez képest, a végső üzenete pedig tőlünk függ: lehet az is, hogy ilyen szemét, igazságtalan világban élünk, amelyben senki nem bízhat senkiben, és ha még jó is lennél valamiben, a végén úgyis jön egy gátlástalanabb és erőszakosabb. De felfoghatjuk tanmeseként: ha elég kitartóak vagyunk, bármilyen álmunkat megvalósíthatjuk. Hiszen Calvin Coolidge is megmondta: “Nem sokra haladunk azzal, ha egyszerűen csak megpróbáljuk elnyomni mindazt, ami gonosz. Legnagyobb reményünk abban van, hogy kibontakoztassuk mindazt, ami jó.”

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?