Borzalmas érzés, ha a filmed megbukik

Hogyan lettél producer?

Klasszikus szamárlétrát jártam végig. 1980-ban, érettségi után bekerültem a televízióba, ahol akkor még működött a drámai osztály. Itt abban a szerencsében volt részünk, hogy folyamatosan tévéjátékokat és tévéfilmeket készítettünk. Ugyanolyan igényességgel, mint a mai játékfilmeket, egyiket a másik után, a Különös házasságtól elkezdve a Linda összes sorozatán át Zsurzs Éva több kosztümös filmjéig. Magyarország legnagyobb színészeivel találkozhattam. Közben elvégeztem a Színház és Filmművészeti (akkor még) Főiskola gyártásszervező szakát. A rendszerváltozással ennek vége lett, aztán akik a filmkészítésben dolgoztak, átcsúsztak a reklámfilmezésbe, ez volt az átalakulás és a túlélés egyik útja. Ez a kezdet amúgy az egész utamat meghatározta.

Milyen területeket dolgoztál akkor?

A hivatalsegédtől kezdve a felvételvezetőn, a gyártásvezetőn át a producerig mindenhol, ami a gyártáshoz kapcsolódott. A tévés produkciókban kezdtem el a producerséget, csak akkor még klasszikusan nem úgy tekintettek rá.

Mostanában folyamatosan azt halljuk, hogy milyen sztárok jönnek Magyarországra forgatni, de a kilencvenes évek elején milyenek voltak a külföldi produkcióknak nyújtott szervizmunkák?

Nagyságrendekkel olcsóbban lehetett itt forgatni, mint Amerikában vagy Nyugat-Európában, főleg a munkabérekben volt jelentős különbség. Akkoriban is jöttek már Amerikából stábok, bár csináltam úgy spanyol reklámfilmet, hogy kellett nekik egy pályaudvar meg egy vonat, és ezt nem kapták meg otthon. Úgyhogy eljöttek ide. Akkor még nem volt közvetett támogatás, vagyis adókedvezmény. De sok stáb látta, hogy Magyarországon sokkal rugalmasabban lehet megszerezni például helyszíneket, mint külföldön bárhol.

És hogyan tekintettek a stábra?

Az egy nehéz sztori. Tulajdonképpen az ember ilyenkor egy hűbéresi viszonyba került. Ott lehetsz szép, de okos nem. Sokszor kemény a szituáció egy magyar stábnak, rabszolga-szerepbe kerülsz egy pillanat alatt. Minden szakterületre jött valaki, aki jobban tudja. Sok esetben volt egy alapvető bizalmatlanság, annak ellenére, hogy a magyarok számtalanszor bebizonyították, hogy meg tudják a munkát csinálni, a bizonyos „szög-kalapács” módszerrel, miközben csilliárdokért idehoztak egy szakit Amerikából. De egy csomó mindent lehetett tőlük tanulni: produkciós és ön- adminisztrációban, tervezésben, a költségvetés követésében fantasztikusak.

Az Amerikai rapszódiában dolgoztatok együtt Scarlett Johanssonnal 2001-ben. Emlékszel még rá?

Nagyon fiatal volt 17 éves iskolás. A legnehezebb az édesanyjával volt együttműködni, ő volt a menedzsere. Egy elviselhetetlen perszóna volt. Johansson egy cuki gyerek volt. Lehet, hogy az amerikaiak már akkor tudták, hogy világsztár lesz, de akkor még nem nézett ki annak. Tök aranyosan eljátszott egy kis szerepet, de közben mindig az anyukával kellett hadakozni – ő volt a szakszervezet, a menedzser, meg minden más. Ez megmaradt bennem.

Neked kellett megvívni a csatát az anyukával?

Mi csak egy szervizcég voltunk, döntően az amerikai producereknek kellett megvívni. Mi csak alkalmazkodtunk ahhoz, amiben megegyeztek. A gyerekszereplőknél általában ez a forgatási időkorlát a sarkalatos pont, és az anyuka nagyon ragaszkodott hozzá.

Producerként az első játékfilmed A miniszter félrelép volt, hogyan keveredtél abba?

Az a film alapvetően Andy Vajna projektje volt. Ő hívott be a filmbe. Talán az első magyar produkciója volt.  Nem volt egyszerű munka, pufferszerepben, magyar-magyar tolmácsként Andy és a rendezők összekötője voltam. Eredetileg gyártásvezetőnek indultam, de egy idő után ez átalakult, és amit úgy érezte, hogy nem tudott a folyamatban közvetlenül képviselni, azt rajtam keresztül képviselte.

És ez a két akarat a forgatáson mindig ütközött egymással?

Folyamatosan. Andy egy teljesen más típusú filmkészítéshez volt szokva. A filmet ő finanszírozta, és ezért igyekezett magánál tartani mindenféle döntést. Ehhez képest ezt a filmet két, nem egészen profi rendező (Kern András és Koltai Róbert - a szerk.) jegyzi. Ez volt a fő konfliktus. Annyi szerencsénk volt, hogy a film alapjául szolgáló darabnak hatalmas sikere volt. Andy úgy is csapott le rá, hogy elhívták a színházba, látta, hogy röhög a közönség, hazafele megvette a jogokat, és pár hónappal később lett belőle egy film.

A miniszter félrelép hatalmas siker volt, hogyhogy nem volt még folytatása?

Abban ne legyél biztos, hogy abból nem lesz még egy film.

A Kontroll már a saját projekted volt?

Nem, azt Antal Nimród mással kezdte el. Ő azt az anekdotát szokta mesélni, hogy tőlem kapta az első reklámfilmjét. Én nem török erre a babérra, de egyébként ez így volt.

Mi volt az a reklám?

Egy Easy Call nevű csipogó reklámja volt. Egyébként nagyon cuki volt az egész, és kifejezetten sikeres. Dolgoztunk még azután, de később eléggé eltávolodtunk egymástól. Egyszer csak csöng a telefon, és kérdezte, hogy hol vagyok most. Emlékszem még mindig, a Hajógyári-szigeten voltam, akkor ott működtek stúdiók. Valójában pitchelte a filmet, akkor már volt egy majdnem kész könyve. De a fejében biztosan ott volt az egész film. Nagyon meggyőző volt.

És már akkor érezted, hogy hú, ebből valami szuper dolog lesz?

Ott is volt egy csomó együttállás. Például az, hogy a nagybátyjától kért 50 millió forint kölcsönt. Kurva sok pénz volt az akkor. Rögtön úgy tudtunk bemenni bárhova, hogy nekünk már van pénzünk. Ezzel együtt egyébként pont leszarták, és kínkeservesen lehetett csak megszerezni a költségvetést. Ami egyébként nem volt olyan nagy, 240-260 millió forint. De Nimród nagyon ügyesen mesélte el a történetet, ami egyértelműen berántott. Az nem volt kérdés, hogy tehetséges. De ez az ő filmje, én csak azt tudtam hozzátenni, hogy a lehető legjobb körülmények között tudjon létrejönni a végeredmény.

Bertók Lajos játszotta volna a Kontroll főszerepét, de a forgatás előtt meghalt, hatott ez bárhogy a filmre?

Igazán Mundruczó Kornélék szívták meg, ők leforgatták a fél Deltát Bertókkal, amikor meghalt. Mi még nem tartottunk ott, tárgyaltunk csak vele. Nagyon rossz állapotban volt akkor, egy megbízhatatlan figurának tűnt, a Kontrollnál pedig, mivel nagyon szigorúan kimért időben forgathattunk a metróban, nem tűnt reálisnak, hogy bármilyen bizonytalan tényezőt behozzunk ebbe. Végül az élet döntötte el.

Mekkora szívás volt a BKV-val egyezkedni?

Elsőre természetesen olyan kategorikusan és vaskalaposan álltak a dologhoz, hogy ők erről hallani nem akarnak. Egy teljesen nyilvánvaló lehetőség volt, ami mellé ha odaállnak, egész biztosan csak jól jöhetnek ki belőle. Később ez be is igazolódott! Ezt nem ismerték fel, az egészet próbálták elutasítani. Mindenféle politikai, meg önkormányzati, meg bánatos úristent próbáltunk becserkészni. Arra jutottunk, hogy itt semmi más módszer nincs, mint valami személyes kapcsolatot találni az akkori döntéshozóhoz, Aba Botondhoz. Nem is tudom, hogy volt pontosan, a Nimród kendóedzője vagy az edző valakije volt az, akinek sikerült megnyitni őt. De mi már előtte próbálkoztunk Demszkynél, a kulturális bizottságnál, a szocialistáknál, a szabad demokratáknál, mindenhol. Mindenki mondta, hogy jó, próbálkozik, de semmi sem történt. Ez olyan jeges dermedtséget okozott a gépezetben, hogy úristen, a metróban, ellenőrökről, hogy egy évig nem tudtunk előre lépni.

A Kontroll egyik legviccesebb része Aba Botond felvezetője volt, ennek mi a története?

Ez volt Aba Botond feltétele. Nimród kijött halálra váltan egy megbeszélésről, hogy te bazmeg, Aba Botond be akar olvasni egy kiáltványt az elején. Gondolkoztam és azt mondtam, hogy ennek inkább örüljünk. Ez a létező legjobb dolog, ami történhet velünk. Nimród is rájött erre. Kicsit komikusan is dolgoztuk fel, áll a remízben, és még egy ugró vágás is van benne. Sokan azt hitték, hogy ez a mi ötletünk volt, de nem, az élet hozta. Miután Aba Botond igent mondott, már nem tudtunk olyat kérni, amit a BKV ne teljesítettek volna. 

Mit szóltatok akkor, amikor a Kontroll nemzetközileg is sikeres lett?

Erre nem számítottunk. Az itteni kritika nagyon óvatosan bánt vele, minden mondatban volt egy igen meg egy nem. A nemzetközi kritika egyöntetűen pozitív volt. Egyértelműen, minden kétséget kizáróan azt mondták, hogy ez kurva jó. Tudtuk, hogy van egy csomó gyengesége annak a filmnek, de működőképes volt.

Ha producerként van mögötted egy igazán sikeres film, onnantól könnyebb a munkád?

Kikövezett út nincsen. Külföldön ezeket jobban jegyzik. Még mindig tudják, mi az a Kontroll. Nimród ezzel még mindig be tud kopogni bárhova. A kredit jó dolog, de mindig mindent a nulláról kell kezdeni.

A Terápiát nulláról kellett kezdeni?

Az egy sok szereplős pályázat volt. A város minden jelentős gyártója meg volt hívva. Én nem ismertem azokat, akik ezt a pályázatot értékelték. Amikor meghallottam, hogy ez a sorozat készül, akkor rögtön tudtam, hogy ez kell nekem, és sikerült. Annyira fantasztikus volt a formátum, azt csak elrontani lehetett volna, de ahhoz meg túl sok volt a garancia

Hogyan lehetett lemérni a Terápia sikerét? Mozifilmnél legalább van nézőszám.

Az HBO-nál kívülről nehéz, nincsenek adatok. Az ő elégedettségük lehetett volna  a mérték, de az meg nem derült ki. A mi esetünkben az sem volt, hogy “gyerekek, ez nagyon szar volt”, vagy “gyerekek, van egy-két dolog, amin javítani kell”, mi nulláról felépítettünk egy működő rendszert, pontos elszámolással és határidőkkel, majd kiírtak egy új tendert. Én nem ezt gondoltam egy éves munka megfelelő lezárásának. Ők ezt máshogy gondolták.

Maradt benned emiatt keserűség?

Túlléptünk ezen.

És a Dumapárbaj miatt?

Csalódottság és szégyenkezés volt bennem. Jónak látszó terv volt, komolyan mondom. Volt ott is pár együttállás, ami miatt kevesen gondolhatták azt, hogy hülyeség belevágni. Ennek a két csávónak együtt körülbelül 600 ezres követőbázisa van a Facebookon. Akkor készültek az OTP-reklámszpotok, amik hosszú évekig futottak, és nagyon sikeresek voltak. Nem én mondom, ők kutatták. Úgy cserélték le végül a kampányt, hogy a számok egy picit sem romlottak, csak úgy érezték, hogy nem lehet az idők végezetéig csinálni.

Akkor mi ment félre?

Nem csináltunk elég jó forgatókönyvet és nem csináltunk elég jó filmet. Miközben mi persze, jót akartunk csinálni. Sokkal viccesebb filmet vártak az emberek, és a vicces az nagyon-nagyon nehéz dolog. Egy korábbi forgatókönyv-változatban például sokkal több alpári és altáji humor volt. Ezt sokan kedvelik. És ezt a mi jóízlésünk visszanyesegette, és úgy tűnik, hogy ezzel sterilizáltuk is a dolgot. De nem volt rossz kampánya, így végül 40 ezer körüli nézőszámot elért, de ettől a filmtől 100 ezer feletti számot vársz.

Milyen ezt megélni, hogy vannak olyan filmjeid, amik kasszasikerek lesznek, és olyanok, amikre azt hiszed, hogy elmennek az emberek, de aztán mégsem?

Borzasztó. Szembesülsz azzal, hogy amit elképzeltél, az egy teljes tévedés volt. Nem működik az a mozgósító erő, amire számítottál, mint a Dumapárbajnál a Facebook. Másrészt pedig rájössz, hogy a műfaj, amiben hittél, nem működik moziban. Már a forgatás során kínkeservesen kiderült, hogy a standup poénok felépítése hosszabb ideig tart, mint amit egy filmjelenet megenged. A színpadon perceken át beszélsz és építed a poént, a filmben nagyjából fél-egy percen belül kell poént csinálni.

Volt benned a forgatás alatt emiatt egy rossz érzés?

Igen. Lehetett látni, hogy nem azt tudjuk megcsinálni, mint amit eredetileg képzeltünk. A forgatókönyvben sem voltak egészen pontosan azok a részek megírva, ahol a rögtönzést vártuk a szereplőktől. Azt gondoltuk, hogy ez majd jönni fog. Ez a szakmájuk, ebből élnek, ezt csinálják nap mint nap. Miért ne sikerülne a felvételeken is? Pont a napokban küldött a filmet rendező Paczolay Béla egy sms-t, hogy nem tudom ki is belebukott a standupos filmjébe. (Robert De Niro volt az a The Comedian című drámájával, amiben egy kiöregedett komikust játszik. - a szerk.) Ez egy kis elégtétel volt. Nagyon pici.

Producerként mit tudsz akkor csinálni, amikor érzed, hogy a forgatás alatt egy film nem arra megy, amerre szeretnéd?

Ott valószínűleg már nem tudsz mit csinálni. Nagy csodákat biztosan nem. Mondanám, hogy a hős producer megmenti a filmet, de ez elég naiv elképzelés. Nyilván amit lehet, azt megteszi az ember. Ott már abban tudsz bízni, hogy rosszul látsz. Hogy mindenki jól lát, csak te látsz rosszul.

A Huroknál is erről lehetett szó?

Az egy más jelenség szerintem. A Dumapárbajt nagyon kategorikusan utasította el a magyar kritika. A Hurkot pedig nagyon kategorikusan ajnározták. Amikor elolvasol egy kritikát, mindig azt gondolod, hogy úgysem fogja befolyásolni az embereket. Dehát akkor mi? Ha rossz a kritika, nem mennek el. Ha jó a kritika, akkor sem mennek el. Akkor tulajdonképpen mi befolyásolja őket? De ez a műfaj problémás Magyarországon, az emberek nem hiszik el, hogy lehet jó egy magyar thriller. Hozzáteszem, rengeteg országban megvették forgalmazásra.  

Idén mutatják be az Ambrus Attila életéről szóló A Viszkist, miért nincsen még előzetes hozzá?

Mert annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy a végső vágatot befejezzük, hogy ebből nem látunk ki. Erre koncentrálunk most. És ez kicsit a magyar filmkészítés sajátja, hogy nincsen erre egy külön stáb, aki kiveszi a kezedből, és azt mondja, hogy márpedig én ezt megvágom és megcsinálom. De rövidesen lesz.

A kampány jól megy, legalábbis Facebookon.

Ez egy várt film. A kérdés mindig az, hogy azt várják-e, amit készítettünk. De ezt fogják majd felvezetni az előzetesek.

Miért, valami teljesen más lesz, mint amire az emberek számítanak?

Remélem nem. Mi nem akartunk egy színtiszta akciófilmet készíteni. Fontos megismerni, hogy ez az ember honnan jött, mi az előélete, és hogyan jutott oda, hogy bankrabló lett. Érdekes történet, látványosan elmesélve, de nem fogja a 26 bankrablást az elejétől a végéig megmutatni. De aki bankrablást szeretne nézni, az meg fogja kapni. Aki autós üldözést szeretne nézni, az is meg fogja kapni, nem is akármilyet.

Mit fog még kapni?

Egy kis korrajzot. Az erdélyi gyerekkoráról is fog kapni valamit, valamint arról is, hogyan próbált beilleszkedni Budapesten, és hogyan nem sikerült a beilleszkedés. Ennek a filmnek nem dolga, hogy ítélkezzen, vagy hőst csináljon belőle. Bolondok lettünk volna, ha erről a közismert figuráról nem csinálunk filmet.

A Viszkis és a Kincsem is kifejezetten nagy összegeket kapott a Filmalaptól. Éreztetek bármi nyomást tőlük emiatt?

Nem igazán. Nem jöttek ki többet a forgatásra, nem akartak előbb vagy többször forgatott anyagot látni, mint a szokásos. Én magam gondoltam úgy, hogy a legnormálisabb dolog, ha beavatjuk őket folyamatosan az egészbe. Nem azt mondtuk, hogy adják ide a pénzt, aztán majd visszajövünk egy filmmel. Nekem érdekem, hogy lássák a folyamatot.

Milyen nézőszámmal lennél elégedett a Kincsemnél?

Nem szeretnék számot mondani. Mindenki annak örülne, ha minél magasabb lenne a szám. De nem érzem úgy, hogy annak lenne értelme, hogy fogadásokat kössünk. Egy furcsa csőlátás, hogy azt gondoljuk: egy film karrierje csak a moziban létezik. Ez ma már bőven nincsen így. És ez nem kibúvó keresés. Ezt a filmet már megvette az RTL Klub, az HBO, egy halom néző fogja látni ezeken a csatornákon is. Arról nem is beszélek, hányan fogják letölteni. Nem örülünk majd neki, de nem sok mindent lehet még ellene tenni. Ez az amerikai hisztériából átvett reflex, hogy nézzük az első hétvégét. A forgalmazók és a producerek többsége egy hétvége után persze meg tudja ítélni, hogy az adott film meddig fog eljutni. Vannak kivételek, és vannak eltérő mozgású filmek, mindezt befolyásolja egy nagy díj, vagy fesztiválsiker. A magyar filmek nézői szokásai sem azonosak az amerikai stúdió filmekével. Amit két-háromezren néznek első hétvégén, az nem fog százezer fölé menni, de lassan eljuthat pár 10 ezerig. Ez már semmivel sem rosszabb teljesítmény, mint bármelyik más európai film, amiket art mozikban nézhetünk meg. A kampány is a premier előtti néhány hétre van felépítve, mert folyamatosan jönnek majd az újabb és újabb filmek, és ebben a csatazajban nem lehet fennmaradni. Nem létezik a világ pénze, hogy egy erős kampányt hónapokig fenntartsunk. Koncentrálni az első hétre kell, ott kell a legtöbb embert elérni, és abban kell hinni, hogy a film önmagát fogja utána szájhagyománnyal működtetni. 

Szerintetek árt majd valamit a nézettségének, hogy olyan, mintha a Filmalap megrendelt volna egy nagy, szép kiállású, kosztümös történeti filmet?

Én nem gondolom, hogy kurzusfilm lenne. Azt sem gondolom, hogy a néző, ha egy jó filmet lát, akkor eszébe jutna ezen gondolkodni. Ez csak a "bennfentesek" manipulációja. Önmagában nem az ördögtől való ötlet a Kincsem-film. Szerintünk itt van egy nemzeti érték, csináljunk erről filmet! Arról nem tudok, hogy ez kifejezetten megrendelés lett volna. Szerintem a Filmalap óvatosabb annál, hogy megrendeléseket adjon. Különösképpen óvatos volt akkor, amikor ez a film elindult. Herendi Gábor már két éve dolgozott rajta, amikor én beléptem. Egy időben úgy volt, hogy Herendi rendezi a Dumapárbajt. A Kincsem miatt mondta le.

A magyar közönségnek a legközelebbi hivatkozási pont A Hídember lehet a Kincsemhez.

Remélem azért nem. A kérdés az, hogy jó vagy nem jó. A Hídember szerintem azért jelentett egy nagyobb támadási felületet, mert nem sikerült úgy, ahogy azt várták tőle. Azt remélem, hogy a Kincsem könnyen fogja venni ezt az akadályt. Egy nagy kérdés van, hogy az emberek le tudják e vetkőzni azt a teljesen indokolatlan ellenállásukat a magyar filmekkel szemben ami sokszor még a kíváncsiságukat is legyőzi. Be kell menni a moziba és csak élvezni az egészet. Biztosan veszít, aki nem megy be.