Végre a magyar mozikban 2016 legjobb vígjátéka

Az egész filmszakma meglepettséggel fogadta a hír, amikor a Disney bejelentette: a következő Thor-filmet egy bizonyos Taika Waititi rendezi. Waititi ugyan nem számít teljesen ismeretlen névnek, de eddig kizárólag kis költségvetésű, új-zélandi filmeken dolgozott, amiknek annyi közük van a százmillió dolláros szuperhősökhöz, mint Dwayne Johnsonnak egy Shakespeare-drámához. Azonban ha az ember megnézi a Hétköznapi vámpírokat vagy a most már nálunk is vetített Vademberek hajszáját, akkor világossá válhat, hogy Hollywood hülye lenne nem dolgozni egy olyan rendezővel, aki képes egy pufi kisfiú és Sam Neill erdei kalandjából ennyire szórakoztató filmet készíteni.

A film a Wild Pork and Watercress című regény alapján készült, és látszólag mindössze annyiról szól, hogy egy öreg csávó és egy nagypofájú suhanc elveszik az új-zélandi erdőben. A végeredmény azonban ennél sokkal-sokkal összetettebb, és Waititi egészen zseniális abban, hogy képes úgy kibontani egy megkeseredett öregember és egy kallódó suhanc között kialakuló kapcsolatot, hogy egyszerre marad humoros és szívbe markoló.

Ennyit ér

Index: 8/10
IMDB: 7,9/10
Metacritic: 81%
Rotten Tomatoes: 97%

Port.hu: 7,6/10

A történet egy Ricky nevű árva srácról szól, akivel olyan komoly gondok vannak, hogy a gyámügyesek már jelezték neki, ha a következő befogadó családjánál is problémák merülnek fel, akkor a javítóban végzi. Mindentől távol, egy eldugott kis tanyára kerül Bellához és férjéhez, a nem túl barátságos Hechez. A nagyvárosi rossz gyerek a kezdeti nehézségek ellenére aztán beilleszkedik, és látszólag megtalálja végre a szerető otthont. Aztán természetesen minden elromlik, és a film egyszer csak az új-zélandi rengetegben találja magát, ahol Ricky és Hec kénytelenek túlélni, menekülni és valahogyan megszeretni egymást.

Az alapkoncepció semmilyen szinten nem tűnik újdonságnak, mégis elképesztően érezni lehet a kémiát a Rickyt alakító Julian Dennison és Sam Neill között. Az a Sam Neill, akiről a többség a Jurassic Park óta nem hallott semmit, és színészi karrierje javarészt középszerű tévésorozatokról és érdektelen filmekről szólt. Itt viszont valami elképesztően jól áll neki a nehéz múltú, állandóan morcos, néha már-már agresszív vénember szerepe, aki egy kukkot sem ért abból, hogy ez a pufi kölyök miért nyaggatja olyan számára ismeretlen dolgokkal, mint A Gyűrűk Ura vagy Tupac. De a zsémbes Sam Neill egymagában kevés lenne, az ifjú Julian Dennison annyira elbűvölő, és olyan tempóban lopja el a show-t, hogy az ember legszívesebben addig ölelgetné, ameddig el nem hiszi, hogy igenis vannak jó és szép dolgok is az életben.

A felvezetés után a film szinte végig csak erről szól. Neill és Dennison kénytelenek együttműködni és túlélni valahogyan, miközben a saját maguk köré épített pajzsot szép lassan leveszik egymással szemben, és kialakul egy bizarr apa-fia kapcsolat, ami a film végére egyáltalán nem tűnik bizarrnak. Waititi vízióját dicséri az is, hogy hiába volt az erdőben bóklászás a 2016-os év nagy slágere remek független filmeknél (Captain Fantastic, Swiss Army Man), igenis be lehet mutatni ugyanazt az erdőt ezerféleképpen úgy, hogy a néző ne unja el hamar magát.

Waititi ezzel a filmmel megmutatta, hogy nemcsak remek humorérzékkel áldotta meg a sors, de nagyon ért az érzelmi részhez is, sőt még azt is meg tudta csinálni, hogy a befejezés egyszerre legyen happy ending, de realisztikusan igazságos. A Vademberek hajszája tényleg nem több egy nagyon aranyos, nagyon vicces, néha nagyon szívbe markoló buddy comedynél, de a műfajon belül kihozták belőle a maximumot úgy, hogy mégiscsak egy erősen B-listás színész és egy kisgyerek köti le a nézők figyelmét másfél órán keresztül. Ezek után már kevésbé meglepő, hogy a Disney Waititire bízta azt a Thor 3-at, amit előtte két elég gyenge film előzött meg, hogy a rendező nyugodtan élje ki magát a Marvel játékszereivel, a pénz nem akadály. És erre mi történik? Mindössze egyetlen trailer alapján a százszor lesajnált Thor hirtelen 2017 legjobb filmjének tűnik csak azért, mert egy olyan rendező csinálja, aki korábban pár ezer dollárból vámpíros áldokut meg erdőben keringő buddy comedyt csinált a kritikusok óriási elismerésére. Nem véletlen a hype Taika Waititi körül az utóbbi időszakban, és garantálom, hogy ha valaki megnézi a Vademberek hajszáját, akkor érteni fogja, hogy miért lelkendezik mindenki annyira.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!