Elért a déli suttyók igazsága Hollywoodba

2017.08.25. 14:39

Mi lehet írni akkor, ha a rendező már a filmjében elmondja, hogy mit fognak erre a filmre mondani? Steven Soderbergh úgy döntött, hogy megelőzi a kritikusokat, és inkább beleírja a filmbe azt, amit majd úgyis megjegyeznek róla. Nevezetesen, hogy Logan Lucky - A tuti balhé nem más, mint egy Ocean's Eleven light. Kétségtelenül van hasonlóság, ami azt illeti, baromi sok hasonlóság a két film között, a lightot mégis vitatnám. Az Ocean's Eleven (és némileg a folytatásai is) szórakoztató, kellemes filmek voltak, amik, bennem legalábbis, egy hangyányi gondolatot sem ébresztettek. A Logan Lucky is egy szórakoztató, kellemes film, de ennél egy kicsivel több is.

A Rebecca Blunt által írt sztori ugyanolyan heist film, mint az Ocean's sztorik, vagyis itt is egy rablós-átverős történettel van dolgunk, amiben egyik fordulat követi a másikat, és amiben semmi nem úgy történik, ahogy előre elképzeljük. (A forgatókönyvíró Rebecca Blunt egyébként nem létezik, senki nem találkozott vele, a film néhány szereplőjével emailben kommunikált. Az álnév valószínűleg Soderberghet és/vagy a feleségét, Jules Asnert takarja.) A különbség az, hogy

a Logan Lucky szereplői nem szuperszexi, intelligens és nagyvilági bűnözők, hanem déli lúzerek, akiknek se esze, se sármja, se szerencséje.

Utóbbi különösen nagy hiánycikk Nyugat-Virginiában.

Számokban

IMDb: 7,5

Rotten Tomatoes: 93%

Metacritic: 78

Index: 7/10

A két főhős, a Logan-testvérek meggyőződése, hogy családjukat generációk óta átok sújtja, ezért képtelenek boldogulni, ezért van az, hogy bármibe fognak, balul sül el. Jimmy Logannek (Channing Tatum) egy térdsérülés miatt le kellett mondani a sportkarrierjéről, az állásából kirúgták, elvált felesége (Katie Holmes) pedig éppen egy állammal odébb készül költözni a közös gyerekükkel. Clyde Logan (Adam Driver) meg olyan csapos, aki fél kézzel kénytelen melózni, mert a másikat levitte egy bomba Irakban. Több se kell a vicces kedvű vendégeknek ugye. Szóval ők döntenek úgy, hogy elég volt a csóróságból meg balszerencséből, inkább kirabolják a híres Coca-Cola 600-derbit Charlotte-ban. (Az eredeti terv nem teljesen így szólt, de ez most mindegy.)

Ehhez viszont nem elég két ember, így régi ismerősükhöz, a Joe Banghez fordulnak (Daniel Craig nagyon nem bondos külsővel), aki viszont éppen börtönben ül. Banget valahogy ki kell hozni, aztán egyik meglepetés jön a másik után, nem lehet tudni, hogy ki ver át kit, és a végén ki lesz az, aki örülhet a pénznek. Ahogy Soderberghtől megszokhattuk, most is hemzseg egy csomó sztár a filmben, még a mellékszerepekben is olyan színészeket láthatunk, mint a felismerhetetlenre maszkírozott Seth MacFarlane, a legutóbbi Alien-film főszereplője, Katherine Waterston, Riley Keough vagy Hilary Swank.

A szereplők nagy része déli akcentussal beszél, mivel én nem a feliratos verziót láttam, nem tudom, hogy ezt miként sikerült megoldani magyar szinkronnal. A szinkronos előzetesek alapján nem nagyon, de nem is volt egyszerű a feladat. Szerencsére nem ez az egyetlen humorforrás a filmben, a Trónok harcás poénok például egészen remekül sikerültek.

Működik az egymásra egyáltalán nem hasonlító Tatum-Driver testvérpár, ahogy a kigyúrt bunkó Daniel Craiget is öröm nézni.

Azért nem mindenki hibátlan: Seth MacFarlane például borzasztó béna karaktert kapott, amit ennek megfelelő szinten hoz.

De ez a sztori, még ha ő maga írta is, nyilván kevés lett volna ahhoz, hogy Soderbergh visszatérjen a mozifilmekhez. A Mellékhatások, a Traffic, az Erin Brokovich és a Magic Mike Oscar-díjas rendezője ugyanis néhány éve még azt mondta, hogy felhagy a mozifilmekkel. Pár évig inkább tévéfilmeket meg sorozatokat csinált, hogy aztán éppen a Logan Lucky kedvéért vágjon bele újra egy moziba. Ez a film ugyanis nem csak egy csavaros rablás története, amiben röhögünk a déli suttyókon, akik nem tudják, hogy mi az a Twitter, a nőik ribancnak öltözve mászkálnak, a gyerekeiket meg lefújják barnítóval, és gyerekszépségversenyeken csinálnak belőlük majmot. Benne vannak persze ezek is. De legtöbbször mégsem Loganéken, hanem Loganékkel nevetünk.

Ebben a filmben legalább annyi együttérzés van a Trumpot az elnöki székbe jutattó Amerika iránt, mint amennyi a tavalyi év egyik legcsodásabb filmjében, a Hell Or High Waterben volt. Csak azon sírtunk, ezen meg nevetünk. Soderbergh bebizonyítja, hogy így is közelebb lehet kerülni egy világhoz, meg lehet mutatni a maga igazát. És mindezt annyira okosan teszi, hogy csak egyetlen helyen esik túlzásba, csak egyszer válik érzelgőssé. Mindettől függetlenül remélem, hogy még egy filmet nem készít ugyanebből a történetből.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!