Lemaradtunk az év legbrutálisabb filmjéről

003
2017.12.26. 19:57

Megint jön a rendszeresen jelentkező rovatunk arról, hogy milyen filmeket szerettünk volna megnézni moziban, de muszáj más megoldások után nézni. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a mostantól már önmagában is elérhető HBO GO a Netflix mellett egyre jobb forrása lett a hasonló filmeknek, ott már elérhető a Hounds Of Love című sorozatgyilkosos dráma vagy például 2017 első zaklatási ügye miatt gyakorlatilag nyom nélkül eltűnő Egy nemzet születése, de még mindig van pár film, amit nem mernek bevállalni itthon a mozikban. Itt van belőlük néhány érdesebb:

Blade Of The Immortal

A japán Takashi Miike egy borzasztóan sűrű tempóban dolgozó rendező, egy akkora életművel, amiben lehet találni abszurd horrort (Ichi the Killer), abszurd musicalt (Happiness Of The Katakuris), de például egy teljesen konzervatív szamurájfilmet is (13 Assassins). A Blade Of The Immortal egy újabb csavar az eddigi munkáin, ugyan szamurájfilm, de annyira vicces, véres, és szórakoztató, hogy nehéz komolyan venni, a főszereplője, Mandzsi azzal kezdi a sztorit, hogy lekaszabol pár száz másikat. Aztán őt is lekaszabolják, de megjelenik egy gonosz boszorka, és fekete kukacokat rak bele, amitől visszanőnek a végtagjai. És csak ezután jön a főcím. Mi még Cannes-ban láttuk, akkor azt írtuk róla, hogy „borzasztóan szórakoztató, amit ráadásul két fajsúlyos cannes-i dráma közt igazi bűnös élvezet végignézni.” Akár erre is érvényes lenne a cikk címe, ha nem lenne még itt a következő bekezdés.

Brawl In Cell Block 99

001

Ha valaki látta a Csontok és skalpokat, az egy ideig nem felejti el a belezős westernt, aki meg bírja az ilyet, az egész biztosan nem felejtette el a rendező S. Craig Zahler nevét, és várta a következő filmjét. Ami meg is érkezett, és még jobb az előzőnél: a Brawl In Cell Block 99 arról szól, hogy egy elég komor csávót (Vince Vaughn, kopaszon, tetkókkal) kirúgnak a munkahelyéről, úgyhogy megint drogfutárnak áll. De amikor egy üzlet rosszul sül el, börtönben találja magát, ahol viszont egyre jobban és jobban bele kell merülnie a mocsokba. Ez most szörnyen és közhelyesen hangzik, de a Brawl In Cell Block 99 a címe ellenére minden, csak nem az: egy lassú, kimért, esetekben (értsd: a verekedésekben) viszont kirobbanóan látványos, igazi mocskos szórakoztatás. És a második fele egészen biztosan nosztalgiát ébreszt majd mindenkiben, aki a VHS-korszakot átélte.

Detroit

Mi mehetett félre? Kathryn Bigelow, Oscar-díjas rendező (A bombák földjén, Zero Dark Thirty), John Boyega főszereplő (Az Erő ébredése), ráadásul egy mára is kivetíthető sztori: az 1967-es detroiti zavargások  közben egy csapat fehér rendőr elkezd terrorizálni pár fekete fiatalt. Aztán a Detroit teljesen elhasalt, a költségvetésének nagyjából a felét hozta vissza csak az Egyesült Államokban, külföldön pedig nehéz ezt a témát rendesen eladni. Valószínűleg ezért sem került hozzánk moziforgalmazásba, pedig a kritikák szerint a Detroit erős, habár problematikus film, ami egy fontos dologra hívja fel a figyelmet, de nem biztos, hogy a legfinomabb eszközökkel.

Ingrid Goes West

Aki már pörgette az Instagramot csak azért, hogy más emberek életében kutatkodjon, vagy megrögzött módon frissítette az értesítéseket, hogy nézze, jönnek-e a lájkok, az biztos magára fog ismerni az Ingrid Goes Westben. A címszereplő (Aubrey Plaza) ugyanis egy kicsit labilis megszállott, aki gyakorlatilag elkezd virtuálisan üldözni embereket, majd azt hiszi, hogy ettől rögtön barátok. Amikor pedig örököl egy rakat pénzt, akkor a virtuális világból az igazi lesz, és nekiindul Kaliforniába megkeresni magának a jelenleg leghájpoltabb Instagram-sztárt (Elizabeth Olsen). Az Ingrid Goes West nagyon érdekesen próbálja egyszerre mindkét oldalt kifigurázni: azokat, akik csinálják a teljesen hamis tartalmat, és azokat, akik ezt a kamut a világ legfontosabb dolgának érzik. És ugyan a sztorija meg-megbicsaklik néha, és azért mégis csak két roppant ellenszenves figurát kell néznünk az egész alatt, érdemes megnézni, mert még talán nem volt rendes szatíra ebben a témában.

Landline

02 landline sundance 2017.0

Egy magyar forgalmazó nagyot vállalt azzal, hogy behozta a The Big Sicket, egy kifejezetten réteg amerikai közönségnek szánt romantikus vígjátékot, aztán Kumail Nanjianiék filmje még úgyis viszonylag jól muzsikált a moziban, hogy már rég le lehetett tölteni. Ezt nem szemétségből írom, sajnos a szokásos magyar párhónapos filmforgalmazási késéseket tényleg agyon tudja vágni az, ha már valahol külföldön kijött jó minőségben, és azonnal fel is kerül a torrentoldalakra. Na de most ez a bekezdés nem a magyarok kalózkodási szokásairól szól, hanem a Landline című filmről. Ami a kilencvenes évek New Yorkjában játszódik, a főszereplője Jenny Slate, a másik főszereplője Jay Duplass (Transparent), a harmadik főszereplője pedig John Turturro, és az a Gillian Robespierre rendezte, aki Slate-tel már közösen dolgozott a hasonló stílusú Obvious Childon is. Nos, ha valakinek ismerős bármelyik tulajdonnév az előző mondatból, akkor adjon egy esélyt a Landline-nak.

Marjorie Prime

A Black Mirror már megmutatta, hogy (legalábbis a tévékben) igenis van piac olyan gondolkodó sci-fikre, amikben nem feltétlenül vannak plazmavetők, meg idegen csápos lények. A mozikban meg ha vannak is csápos lények, akkor lehet azt annyira kifinomultan kezelni, mint a két évvel ezelőtti Érkezés. A Marjorie Prime inkább az előbbi sorozat világára hajaz: egy olyan jövőben játszódik, ahol az elhunyt rokonok hologramként vissza tudnak térni. Marjorie így tud beszélgetni a régóta halott férjével is (Jon Hamm), aki visszamondja az idős nőnek az egész életét. A Marjorie Prime-ot bő két hét alatt forgatták, egy darab lakásban, de tudunk már arra példát, hogy egy ilyen szűkös költségvetésű sci-fi is tud sikeres lenni (lásd Az őslakó), de valószínűleg Michael Almereyda (Hamlet, Cymbeline) színdarabból készült filmje is inkább a kis képernyőn fogja megtalálni a közönségét.

Stronger

003

A 2013-as bostoni robbantásról már készült egy film Mark Wahlberg főszereplésével, de A hazafiak napja szintén elkerülte a mozikat 2017-ben, szóval annyira nem meglepő, hogy a kicsit más szemszögből érkező Stronger szintén nem kapott esélyt, bár úgy tudjuk, hogy volt rá terv magyar bemutatóra. A más szemszög pedig nem egy Wahlberg-szerű hőst jelent, hanem egy igazi túlélőt: Jake Gyllenhaal játssza Jeff Baumant, aki a támadásban mindkét lábát elvesztette, de amint magához tért a kórházban, azonnal személyleírást tudott adni az egyik elkövetőről. A Strongert nem más rendezte, mint David Gordon Green, aki a kétezres évek független kedvenceként (George Washington, Áramlat) belekerült a nagy Seth Rogen-örvénybe (Ananász expressz, A bébisintér), de mellett nem vesztette el a személyes stílusát, és neki köszönhetjük például az Eastbound & Down-sorozatot is.

The Villainess

Mi is hajlamosak vagyunk nagy szavakat használni itt az Indexnél (lásd például ennek a cikknek a címét), de sajnos azt muszáj elismerni, hogy az adott év filmgyártásának tényleg csak a minimális százalékát láthatjuk. Vajon mi mehet most Dél-Amerikában? Mi volt Bollywood nagy dobása? Mire pörögnek Dél-Koreában? Mondjuk az utóbbira tudjuk a választ, többek között a The Villainess (magyarul kb. A főgonosznő) című akciófilmre, aminek egészen fura módon a cannes-i filmfesztiválon volt a premierje, és nagyjából arról szól, hogy van egy bőrruhás női bérgyilkos, aki különböző fantáziadús módokon áll bosszút. A kritikák arról írtak, hogy az akciójelenetek tényleg elképesztőek, de közöttük kicsit leül a film, most már személyesen is leellenőrizhetjük ezt.

Wolf Warrior 2

ac14-movies-china-wolf-warriors2?f=16x9&w=1024&$p$f$w=b86454c

Csak hogy az előző bekezdést folytassam: 2017-ben létezett egy olyan gigantikus blockbuster a földgolyón, ami nem egy Marvel-film volt, vagy egy Star Wars, hanem egy rendes, hazafias kínai propaganda arról, hogy egy gonosz amerikai elkezd öldökölni az ország vidékén, és tisztességes zsoldosoknak kell megvédeniük őket. A Wolf Warrior 2, mert igen, ez egy folytatás összesen 733 millió dollárnyi bevételt hozott össze a világon, ezzel az ötödik legtöbb pénzt hozó film lett idén. És az, hogy szar? Hát az részletkérdés, a Transformersek is általában azok, mégis rengetegen megnézik őket. Csak abban vicces belegondolni, hogy ami nálunk a szupernépszerű film volt, az egy 160 évvel ezelőtti versenylóról szólt, Kínában arról, hogy meg kell védeni a hazát a gonosz amerikai befolyástól.

Ne maradjon le semmiről!



  • Bérelnék
  • Személyi kölcsön