Befutott az év legbizarrabb és legnyomasztóbb filmje

2017.12.30. 16:45

Így év végére megérkezett az év egyik legerősebb és legfelkavaróbb filmje, az Egy szent szarvas meggyilkolása. Persze aki ismeri a görög rendező, Jorgosz Lantimosz korábbi filmjeit, a Kutyafogat vagy A homárt, az nem is számított másra. Lantimosz eddig is elképesztően bizarr, de a jelen életünkre mégis tökéletesen reflektáló helyzetekből készített nyugtalanító, nyomasztó, de közben baromi vicces filmeket. A homárban például arról, hogy a szinglik nem teljes jogú tagjai a társadalomnak, sőt, szinglinek lenni bűn. Ezért aki egy bizonyos időn belül nem talál társat, az nem élhet tovább az emberek között. Viszont szabadon dönthet arról, hogy milyen állat bőrében kívánja folytatni az életét. Mivel erre viszonylag kevesen vágynak, a szereplők elképesztő kompromisszumokat képesek kötni, hogy legyen valakijük.

Az Egy szent szarvas meggyilkolása nem kevésbé bizarr történet, pedig nem is teljesen Lantimosz sajátja. Az alapot ezúttal egy, a görög mitológiából vett történet adja, amit Euripidész is feldolgozott Iphigénia Auliszban című drámájában. Szerencsére az alapsztori ismerete semmit nem von le a film élvezeti értékéből (amennyiben ebben az esetben élvezetről beszélhetünk), mert Lantimosz jelentősen átalakítva a jelenbe, korunk Amerikájába helyezte a történetet.

Adott egy szép, sikeres és nagyon jómódú család. Egy sebész apa (Colin Farrell, aki A homárban is főszereplő volt), egy szemészorvos anya (Nicole Kidman) és két gyerekük, egy kamaszlány (Raffey Cassidy) és egy kisiskolás fiú (Sunny Suljic). Látszólag rendezett és boldog életükben egyetlen nyugtalanító elem van, az apa barátsága egy tizenöt éves fiúval, Martinnal (Barry Keoghan, akit a Dunkirkben is láthattunk). Nem igazán világos, hogy egy felnőtt férfi miért találkozgat és beszélget egy kamasszal, miért vesz neki ajándékokat, és miért mutatja be őt a családjának. 

Nem számítunk semmi jóra, de ami végül kiderül, az nyomasztóbb és furcsább a legmerészebb elképzeléseinknél is.

Martin egy döntést vár az orvostól, amit a férfi képtelen meghozni, egyikünk sem lenne rá képes. De ha nem teszi meg, akkor mindnyájan odavesznek.

Nyomasztóan jó

Untitled-1

IMDb: 7,4

Rotten Tomatoes: 79%

Metacritic: 73

Index: 9/10

Ha ez alapján úgy tűnik, hogy Az egy szent szarvas meggyilkolása a már ismert kis pszichopata terrorizálja a jóravaló embereket történet, akkor tévedünk. Ez a család már Martin felbukkanása előtt is elég érdekes. Szépen beszélnek, törődnek egymással, de mindvégig teljesen szenvtelenek maradnak. A rendező a lehető legminimalistább játékot várta a színészektől, így aztán karórákról, hajvágásról, kerti locsolásról és a élet-halál kérdésekről ugyanolyan faarccal beszélgetnek. Ez zavarja össze annyira a nézőt, hogy a filmet látva sokáig nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Az egész egyszerre röhejes, de közben ijesztő is. “Teljes érzéstelenítés?” kérdezi a feleség a férjtől szex előtt, aztán halottnak (vagy altatott, műtétre váró betegnek) tetti magát. 

Nevetünk, de közben szégyenkezünk is, amiért nevettünk.

Lantimosz nemcsak a nyomasztó történetek kiagyalásában, hanem azok tálalásában is kivételes. Az Egy szent szarvas meggyilkolása végig olyan steril, mint egy műtő. A kórház, a család otthona, a berendezés, a kert, Nicole Kidman ruhatára: mind makulátlan, rendezett. Még akkor is megöntözik a növényeket, amikor minden összeomlik, még akkor sem lehet kócos senki, amikor az életükért küzdenek. Ők a tudomány, a racionalitás, a hideg számítás emberei. És akkor is azok maradnak, ha a lehető legirracionálisabb dolgokkal kell szembesülniük.

Lantimosz tíz év alatt elérte, hogy a legnagyobb sztárok akarjanak vele dolgozni. Vagy legalábbis a legnagyobbak közül azok, akik keresik az újat, a kihívást, a szokatlan feladatokat. Akik a stúdiórendszer nyújtotta lehetőségeken túl valami másra, izgalmasabbra vágynak. Nicole Kidman és Colin Farell ilyen színészek, akik nemcsak a tehetségüket és a tapasztalatukat adják a filmhez, hanem a hírnevük miatt azok figyelmét is ráirányítják, akik alapesetben nem néznének ilyen típusú filmeket. Barry Keoghan meg simán felnő melléjük, itt tényleg csak kivételes alakítások vannak.

Nem csak Nicole Kidman miatt idézi fel az Egy szent szarvas meggyilkolása Kubrick 1999-es remekét, a Tágra zárt szemeket. (Egy konkrét jelenetben utal is erre a filmre.) Ott is egy orvos házaspárt látunk egy furcsán elidegenedett kapcsolatban. Ott is a bűn és bűnhődés témája az egyik, amit körüljárunk. Ott is elképesztően erős az atmoszféra, és rengeteg a megválaszolatlan, a nézőt sokáig foglalkoztató kérdés. Azt a filmet bármennyiszer újra tudom nézni. Az Egy szent szarvas meggyilkolásáról ezt most brutális végkifejlete miatt nem merném állítani. De ettől még nagyon is érdemes megnézni.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!