Kiderülnek Micimackó sötét titkai

Kritika a Viszlát, Christopher Robin című filmről

2018.01.15. 14:36

A Viszlát, Christopher Robin orbitális giccsnek tűnik első pillantásra. Aztán zavarba ejtő, fontos kérdéseket felvető, egy közel százéves történetet meglepő aktualitással feldolgozó film lesz belőle. Nincs igazán jól megcsinálva, mégis a megnézése után visszük magunkkal az általa felvetett problémákat. Elsősorban a szívre akar hatni, de inkább az agyunkat dolgoztatja meg.

Olyasmiket mond a családról, a szülő-gyerek viszonyról, a szeretetről, a nevelésről és a hírnévről, amik most, a 21. század elején (is) foglalkoztatnak minket.

Ez pedig nem kis eredmény, tekintve, hogy eleinte úgy tűnik, csak a Micimackó keletkezéstörténetét akarja bemutatni. Annak a mesének a születését, amit már a nagyszüleim is olvashattak, ahogy aztán a szüleim, majd én is. És amit most én olvasok a gyerekemnek. Szinte nincs olyan pontja a Földnek, ahol a gyerekek ne ismernék ezt a történetet, ezeket a szereplőket. Más kérdés, hogy ez manapság A.A. Milne több mint 50 nyelvre lefordított könyvének, vagy a jogokat birtokló Disney nyomulásának köszönhető.

Amit erről mindenki tud, az annyi, hogy az író a saját fiáról mintázta Róbert Gida (vagy az eredetiben Christopher Robin) alakját, Micimackót és a haverjait pedig a fia játékairól. Hogy ez miként hatott a családra, milyen volt Róbert Gidaként felnőni, hogy lehetett feldolgozni egy ekkora sikert, az nekem csak a filmből derült ki. És ezekben a kérdésekben 

a Viszlát, Christopher Robin meglepően őszinte.

Nem hazudja el, hogy a Milne család sok minden volt, csak ideális nem, hogy a Milne szülőket ezer más jobban érdekelte, mint a fiuk. Hogy attól még, hogy valaki egy könyvben remekül tud a gyerekekhez szólni, egyáltalán nem biztos, hogy megtalálja a hangot a saját gyerekével.

A történet akkor indul, amikor A.A. Milne (Domhnall Gleeson) hazatér az első világháborúból, ami súlyosan traumatizálta. Képtelen tovább élni a korábbi életét, hiába sikeres író a Westenden, hiába van gyönyörű, bár nem túl empatikus felesége, Daphne (Margot Robbie), hiába tartoznak a londoni társasági élet krémjéhez. Egyre súlyosbodó depressziójára és pánikrohamaira, melyeket a film elég béna jelenetekben mutat be, először abban látja a megoldást, ha gyerekük születik, majd, hogy vidékre költöznek. A vidéki gyereknevelés minden, amire Daphne soha nem vágyott, így a pár a kor szokásainak megfelelően felvesz egy dajkát (Kelly Macdonald, ő volt a Trainspotting-filmekben Diane). Ő lesz az, akihez Christopher Robin valójában kötődik.

Aztán a dajkának el kell utaznia, anya amúgy sincs ott soha, így Milne életében először három kőkemény napra kettesben marad a hatéves fiával. Ekkor szüleik meg kettejük közös játékából Micimackó, a barátai, a Százholdas pagony és persze Róbert Gida. Innentől a film azt mutatja be, hogy

milyen elképesztő sikert hozott a mese Milnének, és milyen csúnyán lerombolta Christopher Robin gyerekkorát.

Vele ugyanis tovább játszatták Róbert Gida szerepét, az ő hajviseletével, az ő ruháiban kellett élnie, napi húsz interjút adnia, rajongókkal találkozni, fotókon pózolni. Mindezt sokszor egyedül, hiszen a könyvvel turnézó szülei szinte soha nem voltak vele.

Számokban a maciról

plaka

IMDb: 7,2

Rotten Tomatoes: 64%

Metacritic: 54

Index: 6/10

A Viszlát, Christopher Robin első fele leginkább a szülő-gyerek kapcsolatról szól, arról, hogyan változott meg, ahogy a gyerekekről gondolkodunk, ahogy velük bánunk. Milnéék nem rossz emberek, egyszerűen nem érdekli őket a páréves gyerekük világa. A nőt a társasági élet, a férfit az alkotás dobja fel, nem untatja őket a gyereknevelés, nem is tudják, hogy mi az. Dadát bérelnek, ahogy mindenki az ő korukban és társadalmi helyzetükben. Amikor Milne mégis kettesben marad a fiával, amit a felesége egyenesen abszurdnak nevez, tulajdonképpen azt teszi, azt kénytelen tenni, amit a mai szülők tesznek. Megnyílik előtte a fia világa, élvezettel merül el benne, de ez nem jelenti azt, hogy ezentúl benne is akar maradni.

A film második fele a családi viszonyokon túl a hírnév problémáit boncolgatja. Eszünkbe juthatnak róla a mai celebgyerekek, azok, akiket a szüleik mániákusan rejtegetnek a nyilvánosság elől, és azok is, akiket Milnéékhez hasonlóan folyton mutogatnak, vagy egyenesen haszonszerzésre használnak. Hiába százéves a sztori, elképesztően mainak hat.

Azt hihetnénk, hogy ha egy film ennyi okos kérést feltesz, ennyi aktuális problémát megfogalmaz, akkor biztos jó is.

Ez sajnos nem igaz, a Viszlát, Christopher Robin erejéből sokat elvesznek a giccses képek, az aránytalan történetmesélés és a kidolgozatlan karakterek. Néhány eseménynél szükségtelenül hosszan időzünk, míg másokon csak átrohanunk. Milne karaktere egész tisztességesen össze van rakva, bár Domhnall Gleeson nem váltja meg a világot a szerepben, felesége viszont teljesen kidolgozatlan. Pedig iszonyú érdekes lett volna a nő portréja is, akinek élte legrosszabb élménye a szülés, és akinek egyszerűen nem való az anyaság. Így Margot Robbie-nak nem maradt más, mint a szép ruhák és a széles mosolyok.

A gyerek Christopher Robint Will Tilston játssza, aki olyan amerikai módra aranyos és egyébként gyönyörű kisfiú. De egyáltalán nem hasonlít azokra a képekre, amik az igazi Christopher Robint ábrázolják. Tilston arcán nyoma sincs (talán nem is lehet) annak a sok gyötrelemnek és szomorúságnak, amit Christopher Robin fotóin látunk. De hogy miért ilyen szívfacsaróak ezek a fotók, az szépen kiderül a filmből. 

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?