Cseh Anna Marie: Kis szerep, nagy szerep nem számít

DSC 5480
2018.04.18. 20:08 Módosítva: 2018-04-18 20:24:54
Cseh Anna Marie 1995-ben, 18 évesen Las Vegasban megnyerte a Supermodel of the World modellversenyt. Ezután ő lett az első magyar topmodell, aki világszinten is sikeres tudott lenni. Később úgy tűnt, hogy ugyanilyen sikerrel kezdi filmszínészi karrierjét, rögtön főszerepet kapott A fény ösvényeiben és más filmekben is. Később mégis évekre abbahagyta a filmezést. Amikor visszatért, játszott Harvey Keitel és Jane Fonda mellett, most pedig a romagyilkosságokkal foglalkozó Genezisben láthatjuk. Miért hagyott fel évekre a filmezéssel? Milyen volt tapasztalat nélkül Törőcsik Mari mellett kezdeni a színészetet? Hogyan dolgoznak a világsztárok? Többek között ezekről beszélgettünk vele.

Kezdetben Cseh Annamáriaként, aztán Cseh Anna Máriaként, az utóbbi években pedig Cseh Anna Marie-ként szerepelsz. Miért változott a neved? 

Az eredeti nevem Anna Mária, a legtöbben Annamarinak hívnak, és tekintettel arra, hogy 22 éve élek külföldön, kellett egy köztes megoldás, ami mindenhol használható. Innen az egyetlen betűs változás. 

Hogy kaptad meg Hanna szerepét a Genezisben? 

Bogdán Árpád rendező két és fél éve keresett keresett meg, hogy van egy forgatókönyve, és lenne egy szerep benne nekem. Akkor találkoztunk személyesen először, amikor elmentem arra a közös tesztolvasásra, amit ő szervezett a filmes és nem filmes ismerőseinek. Elolvastuk a forgatókönyvet, utána ott maradtunk, megosztottuk a benyomásainkat, Árpád mindenki véleményére kíváncsi volt. Engem azonnal megfogott a történet, máris képekben gondolkoztam, és Hanna karakterét is magaménak éreztem.

Miért? Hasonlónak érezted magadhoz?

Hanna életében van egy pont, ami gyökeres változást hoz: egy morális döntés által képes visszatalálni a középpontjába, abba a gyönyörű, igazi, tiszta, emberi középpontjába, ahonnan újra élhetővé válik az élete. Engem az érdekelt, hogy mi az az ív, amit bejár addig. A Genezis egyébként egy univerzális jelenséget feszeget, többek között azt is, hogy a saját személyes döntéseink milyen hatással vannak másokra akár egyre tágabb értelemben.

Univerzális, de közben mégis egy magyar eseménysorból, a romagyilkosságokból indul ki. Te már nem éltél Magyarországon, amikor ezek történtek. Követted azért az eseményeket? Emlékszel, hogy mit gondoltál akkor?

Tisztán emlékszem amikor az újságban olvastam ezeket a borzalmakat és egyszerűen nem akartam elhinni. De gyűlöletből fakadó bűncselekmények sajnos nem csak Magyarországon voltak és vannak. Ezek mindig nagyon megráznak. 

Londonban élve mennyire követed a magyar közéletet?

Bár már közel tíz éve élek Londonban, folyamatosan követem az eseményeket, hiszen itt születtem, itt nőttem fel, ez a hazám. A romagyilkosságok idején egyébként Párizsban laktam.

Igaz, hogy rengeteget készültél a szerepre, bíróságokra jártál, ügyvédekkel találkoztál? Ez a rendező kérése volt?

Ez a saját igényem volt, ami egybeesett ÁrpÁd elképzelésével. Számomra nagyon fontos volt, hogy eltöltsek egy bizonyos időt Hanna közegében, volt olyan időszak, amikor minden áldott nap mentem a bíróságra, reggel nyolctól délután háromig, sok tárgyalást, ítélethirdetést végigültem. Nagyon hálás vagyok, hogy erre volt lehetőség. De volt olyan is, hogy egy ügyvéddel mentem mindenhova, mellette voltam végig a munkában. 

A Genezis nagyon sokféle kritikát kapott. Volt köztük olyan is, amely szerint a film pozitív végkicsengése relativizálja a történteket. Mit gondolsz erről?

Nekünk, alkotóknak az a feladatunk, hogy elmondjunk egy történetet, de utána a film el van engedve, a saját életére kel. A tragédiákat nem lehet nem megtörténtté tenni, és a három karakter döntése egy sokkal nehezebb utat rajzol ki eléjük, az életük innen egyáltalán nem felhőtlenül folytatódik, ha valóban belegondolunk. 

El sem olvasod a kritikákat?

Régen elolvastam őket, ma már nem feltétlenül. Magamat sem szoktam visszanézni, mert egy film a közönségnek készül. Mindenkiből mást vált ki egy alkotás, mindenki a saját szűrőjén keresztül nézi. 

Cseh Annamari korábbi filmjei

Az első filmed, A fény ösvényei rögtön egy főszerep volt, ráadásul Törőcsik Mari és Cserhalmi György mellett. Honnan volt hozzá bátorságod, hogy elvállald?

Valóban mélyvíz volt, mert akkor még semmilyen színészi tapasztalatom nem volt. Ugyanakkor nagy erőt adott, hogy a rendező, Mispál Attila megbízott bennem és a kölcsönös bizalmon alapult a munkánk. Régóta kereste a filmje főszereplőjét, aztán az Angel parfüm sajtótájékoztatója után (Theirry Mugler francia divattervező parfümjének Cseh Anna Marie volt az arca - M.D.) bemutattak minket egymásnak. Váltottunk néhány szót, odaadta a forgatókönyvet azzal, hogy olvassam el. Aztán újra találkoztunk, beszélgettünk, jobban megismertük egymást, és jött a próbafelvétel. Az előkészületeknél mindenkitől csak támogatást kaptam, ami nagyon jól esett. Azt gondolom, hogy ez egy remek kezdés volt, örültem a lehetőségnek.

Az, hogy utána megkaptad Maár Gyula Töredék című filmjének egyik szerepét Törőcsik Marinak köszönheted? (Az azóta elhunyt rendező Törőcsik Mari férje volt.) 

Igen, Mari volt a kapocs. Felhívott telefonon, hogy van-e kedvem eljátszani az ő fiatalkori karakterét a filmben. Marinak nem lehetett nemet mondani. Egy rövidfilmmel és a Magyarországon forgatott Good című filmmel együtt ez a négy film majdnem egyszerre jött. De aztán csak évek múlva kanyarodtam tudatosan vissza a színészet felé. 

De miért? Mi történt ezután? Miért maradt ki egy csomó év a filmezésben?

Úgy éreztem, hogy meg kell keresnem a talajt a lábam alatt. Szerettem volna folytatni a tanulást, mert tizenvalahány évig folyamatosan utaztam a világban, aztán meg jöttek a filmek. Szerettem volna magammal foglalkozni, és eldönteni, hogy biztosan ezt akarom-e. Ez az én szabadságkeresésemhez tartozott. Itthon is elvégeztem egy évet a Corvinuson nemzetközi tanulmányok szakon, majd visszaköltöztem Párizsba, ahol francia nyelv és irodalomból diplomáztam. Azután rövidesen Londonba költöztem a férjem miatt, megszületett a kislányunk, és csak akkor kezdtem el gondolkozni ezen újra, amikor cseperedni kezdett. És őszintének kellett lennem magamhoz: a színészetben megmártóztam, de úgy igazán nem tettem oda magamat. Úgyhogy visszakanyarodtam az alapokhoz, nem jelentkeztem rögtön szereplőválogatásokra, nem kerestem ügynököt, hanem egy évig jártam egy intenzív képzésre. Színházi tapasztalatokat is szereztem.

Utána egy csomó angol sorozatban, filmben illetve rövidfilmben játszottál. Ez teljesen más világ, mint amit itthon megismertél a forgatásokon?

Nem, a szerepalkotást tekintve nem. A körülményekkel meg nem nagyon foglalkozom, hogy például van-e trailer vagy nincs, ezek nem érdekelnek. Remek emberekkel remek szerepeket játszhatok, ez a lényeg. 

Paolo Sorrentino filmjéhez, az Ifjúsághoz hogy találtak meg?

Behívtak egy castingra, ahol a casting director nézett meg. Ők egyébként szerintem nincsenek eléggé megbecsülve, pedig nagyon fontos szerepük van a filmek készítésében. Itthon nem tudom, hogy mennyire, de kint mindenképpen. Erre néhány hétre újra behívtak, akkor már egy nagyobb csapat nézett meg. Ekkor mondták, hogy szeretnének velem dolgozni.

Sorrentinóval csak a forgatáson találkoztál először?

A forgatás előtt. Nagyon higgadt, olaszul beszélgettünk. A forgatáson az operatőrrel olaszul beszélgettek, úgyhogy én is így válaszoltam. Így végül olaszul lettem instruálva, bár az olaszom nem tökéletes, mert franciául és angolul beszélek anyanyelvi szinten.

Ebben a filmben többek között Jane Fonda és Harvey Keitel játszik. Milyen benyomásod volt róluk? 

Fegyelmezettek, az energiájukkal takarékosan bánnak, amikor viszont forgatunk, akkor száz százalékosan odateszik magukat. De ha áll a kamera, akkor visszahúzódnak. Harvey Keitellel volt közös jelenetünk, de a többiekkel is találkoztam.

Az, hogy ez egy kis nagyon szerep volt, nem zavart?

Kis szerep, nagy szerep nem számít, a szerep az szerep. Egy történetben mindenki fontos, ha valaki nem hiteles, akkor az egész nem hiteles. Mozaikokból áll össze, hogy én a mozaik melyik darabja vagyok éppen, az nekem nem számít.

Te szinte mindig komoly, drámai szerepeket kapsz. Egy vígjátékban el tudnád képzelni magad?

Én el tudnám képzelni, de kérdés, hogy a rendezők el tudnak-e. Ezek egyébként izgalmas alakok, akiket játszom, de hogy melyik rendező mit lát meg bennem, arra nincs befolyásom.

Feltűnő, hogy mennyire nem szerepelsz a bulvársajtóban, nem lehet a férjedet vagy a kislányodat látni. Ez amiatt van, mert az első házasságod idején (Kovács Lajos színésszel) olyan sokat foglalkoztak veled? Tudatosan zárkóztál el? 

A szakmai életem és a magánéletem két különböző dolog. Az nagy öröm, hogy most például a Gezenisről tudunk beszélgetni, ez a munkám része. A magánéletem pedig a magánéletem. Nekem ez így egészséges, de ez mindenkinek a saját döntése. Nekem fontos, hogy a kislányom kis gyerekkora a sajátja legyen. Ha később szereplésre adja a fejét, akkor az az ő igazi, saját választása lesz. 

Ne maradjon le semmiről!