Nem csak abból lehet baj, hogy a szomszéd hangosan szexel

Kritika Hafsteinn Gunnar Sigurðsson A fa alatt című filmjéről

2018.05.26. 08:24

Amikor valakit recskázáson kap a szerelme, az simán kellemetlen. Amikor tagadás közben – nem, dehogy néztem pornót – tovább fut az amatőr felvétel a háttérben, az nyilván még kellemetlenebb. Amikor a nő felismeri a párját az intim szexvideón egy másik nővel, az már egyenesen tragikus. Aztán amikor a veszekedésre felébred a gyerek, és a nő a kislánnyal a karjában zavarja el a lakásból a lebukott férfit, az maga a megsemmisítő vereség. Márpedig A fa alatt főszereplőjével, Atlival pontosan ez történik mindjárt a film legelején.

Ez a drámai fokozódás pedig nagyszerűen összefoglalja, hogy milyen film is az izlandi Hafsteinn Gunnar Sigurðsson legfrissebb munkája, ami egyébként Izland Oscar-jelölése volt. “Az emberek szeretnek a szőnyeg alá seperni mindent, de van egy pont, ami után már nem lehet. És akkor kezdenek el nagyon rosszra fordulni a dolgok” – mondta egy interjúban a reykjavíki rendező. A fa alattban pedig pontosan azt mutatja meg, hogy mennyire baromira rosszra tudnak fordulni a dolgok. A néző pedig nem fogja zsebre tenni, amit az arcába kap, ezt garantálom.

De a sztori felvázolásában még csak ott tartottam, hogy Atlit, a fiatal apukát, kidobja a gyereke anyja, ő meg jobb híján hazaköltözik a szüleihez, nyilván annak reményében, hogy ott majd némi nyugalmat talál. Szerencsétlen fickó azonban a válása küszöbén (hiszen a nő a történtek után érthetően nem szeretne vele maradni) egy háború kellős közepén találja magát. Atli szüleinek kertjében ugyanis áll egy fa, ami árnyékot vet a szomszédok kertjére, akik nem igazán örülnek ennek, hiszen nem lehet tőle napozni.

Bármilyen nevetségesen hangzik ez, ne feledjük, hogy a történet Izlandon játszódik, ahol egészen más jelentősége van a napfénynek, mint mondjuk felénk vagy más délebbi országokban. Sigurðsson szerint ráadásul az izlandiak az átlagosnál kicsit jobban ragaszkodnak a fáikhoz, hiszen nem mindenkinek nő a kertjében, így jobban megbecsülik, ha van. A rendező arról is beszélt korábban, hogy Izlandon komoly hagyományai vannak a szomszédok közötti acsarkodásoknak, és az egyik leghíresebb ilyen sztorit épp egy kertben álló fa szülte.

Atliék szüleinél előbb csak csak a macska tűnik el, meg az autó kerekei lyukadnak ki, aztán egyre betegebb dolgok történnek, a szomszédok közti viszony valódi háborúvá mérgesedik.

Számomra ez a történet a háborúról szól

– jelentette ki Sigurðsson, akinek egyébként a legelső nagyjátékfilmje az az Either Way (Á annan veg) volt, amelyből aztán David Gordon Green készített remake-et Prince Avalanche címmel (magyarul megkapta a Texas hercege alcímet is), olyanok főszereplésével, mint Paul Rudd és Emile Hirsch, az Út a vadonba főszereplője.

A fa alatt

fal

Index.hu: 9/10

IMDb: 7,0/10

Rotten Tomatoes: 71%

Sigurðsson gondosan ügyelt arra, hogy a karakterek ne fekete-fehérek legyenek, hogy mindannyiuk helyzetét át tudjuk érezni, még akkor is, ha a cselekedeteiket gyakran nem találjuk rokonszenvesnek. A történetben nincsen jó vagy rossz, a rendező úgy fogalmazott, minden szereplőjét szereti, és valóban: ahogy a viaskodás közben kirajzolónak az egyes karakterek drámái (van belőlük bőven), mindannyiuk motivációit megértjük majd, ami csak még tragikusabbá teszi az egész küzdelmet.

Atli azonban nem száll bele a háborúba, passzív elszenvedője az eseményeknek, jobban el van foglalva a saját tragédiájával: hogy nemcsak a feleségét veszítheti el, hanem akár a kislányát is. A fa alatt így mindjárt három párkapcsolatot mutat be, három teljesen különböző történettel, és mindhárom kapcsolat a férfi-női viszonyok valamelyik egészen más stációjánál jár éppen: a legfiatalabbak, Atliék közvetlenül a válás előtt állnak, a szülei már ezer éve együtt élnek egy nem nem annyira boldog, de azért még működő házasságban, a szomszédban élő fickó meg már túl van egy váláson, és éppen egy új nővel próbál meg új életet kezdeni.

Az egyetlen közös, hogy mindhárom kapcsolat nehéz időket él meg.

Méghozzá az egyre jobban elfajuló hepciáskodás nélkül is. A szomszédok egy ponton akár békét is köthetnének, tényleg csak egy hajszálon múlik, hogy kompromisszum szülessen, de helyette csak még jobban elmérgesedik a viszony. A harag és az indulatok ereje aztán olyan messzire sodorja a bagatellnek tűnő alapszituációt a realitástól, hogy onnan már tényleg nem lehet kiszállni a konfliktusos helyzetből, és a felek eljutnak arra a szintre, hogy szinte bármire képesek legyenek a saját igazukért.

Sigurðsson pedig azzal csap igazán arcon, hogy bemutatja, meddig fajulhat ez a gyűlölet és elutasítás. A történet végén érdemes elgondolkodni, hogy honnan indultunk, mi vezetett idáig, sőt, még talán azon is, hogy mi volt a szerepe a nőknek és a férfiaknak ebben a küzdelemben. A fa alatt egy okosan építkező családi dráma, sőt, tragédia, ami nemcsak a háború, hanem egyúttal az emberek természetét is remekül ábrázolja – néha viccesen, néha nem viccesen. Ha pedig a két egymás mellett élő pár helyére valamilyen vallási közösséget vagy népcsoportot képzelünk oda, akkor még talán a világ történéseit is jobban értjük.

Megéri a mozijegy

A fa alatt önmagában is remek moziélmény, azonban – ahogy korábban az Index is lelkesen beszámolt róla – Magyarországon egy kísérőfilmmel együtt kerül a mozikba. Hafsteinn Gunnar Sigurðsson filmje előtt Schwechtje Mihály 11 perces, Aki bújt, aki nem című kisfilmjét lehet megnézni, amire az Index az idei Friss Hús rövidfilmfesztivál idején tízből tíz pontot adott. "Úgy mutat meg egy iszonyatosan nyomasztó és nagyon brutális szituációt, hogy nincs szinte semmi nyomasztó vagy brutális a jelenetekben, sőt, igazából vidámság árad szinte minden kockáról" – írtuk a filmről.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!