Az ördögűző sztorija a Tények érzékenységével tálalva

261
2018.08.05. 07:08 Módosítva: 2018-08-05 07:08:35

Vannak filmek, amelyek igazán rejtélyesek. Rejtély, hogy mi a túróért készülnek el, miért akad finanszírozójuk, forgalmazójuk, nézőjük. A mexikói horror, az Ahol a gonosz lakik éppen ilyen film.

Semmilyen magyarázat nincs arra, hogy a közepes-gyenge horrorokat szakmányban gyártó forgatókönyíró-rendező, Guillermo Amoedo miért gondolta úgy, hogy neki is le kell forgatnia az ezerszer és ezerféleképpen feldolgozott klasszikust, Az ördögűzőt.

Nem egy az egyben persze, de leginkább mégiscsak ezt a filmet nyúlva. Meg egy másikat, a közelmúlt egyik nagy sikerét, a Magyarországon forgatott Vaksötétet. Az Ahol a gonosz lakik leginkább ennek a két filmnek a keveréke. Az alaphelyzete a Vaksötétet, a kibontakozása pedig Az ördögűzőt idézi, ha erős jóindulattal akarok fogalmazni.

Adott három nővér, Maria, Camila és Ana, akik valami régi adósság miatt arra kényszerülnek, hogy kirabolják egy korábbi szenátor villáját. Mivel a pénz nincs a széfben, kénytelenek túszul ejteni a fiukat gyászoló szenátort és a feleségét, hogy valahogy kiszedjék belőlük, hogy hova rejtették. A házaspár nagyon különösen viselkedik, nem igazán érdekli őket a pénz, simán elmondják a rejtekhelyet is. Csak azt szeretnék, hogy a lányok minél előbb hagyják el a házat. Csakhogy ők kutatni kezdenek, és a pincében rábukkannak, na nem Törőcsik Franciskára, ahogy a Vaksötét szereplői, hanem egy kislányra. A megkínzott, lekötözött, ájult Tamarára.

Több se kell a lányoknak, főleg a legidősebb, Camila (Vanesa Restrepo) érzi úgy, hogy a pénz itt már másodlagos, a kislányt kell megmenteni. És bár a szülők állítják, hogy semmi nem az, aminek látszik, vagyis ők nem szadista gyerekkínzók, Tamara pedig nem egy ártatlan áldozat, a lányok nem hisznek nekik. Hogy is hinnének, hiszen ők a lehető legszörnyűbb gyerekkort élték túl, egy pedofil, szadista, vallási fanatikus apával és egy tehetetlen anyával. 

 

Számokban

IMDb: 5,3

Index: 3/10

És ezzel el is értünk az Ahol a gonosz lakik legproblémásabb pontjához. Mert 

az, hogy ez a film nem igazán működik horrorként, hogy a fordulatai kiszámíthatóak, buták, és pofátlanul lopottak, egy dolog.

A legtöbb horror ilyen, kevés az Örökséghez hasonló, eredeti film közöttük. Nagyobb baj, hogy az Ahol a gonosz lakik fog egy olyan súlyos témát, mint a gyerekek elleni erőszak, gyerekek megerőszakolása, kínzása, és felhasználja körülbelül olyan érzékenységgel, mint egy Tények riport.

Horrorfilmben, ahogy bármilyen más műfajú filmben is lehet, sőt kell is beszélni ilyen borzalmakról. De ha valaki veszi a bátorságot, hogy erről beszéljen, annak sokkal, de sokkal tehetségesebbnek, empatikusabbnak és okosabbnak kell lennie, mint amilyenek az Ahol a gonosz lakik készítői voltak.

A film utolsó nagy fordulata meg körülbelül akkora meglepetés, mint hogy megnyeri-e Mészáros Lőrinc a következő közbeszerzést. 

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!