Szanaszét díjazták, ingyen megnézheti őket az Indexen

2018.08.09. 13:54

Kenyeres Bálint most éppen az A kategóriás locarnói filmfesztiválon versenyez hosszú idő után elkészült első nagyjátékfilmjével, a Tegnappal, de nem az az első alkalom, hogy a rendező ilyen komoly társaságba kerül. Bravúros kisfilmjeit eddig is ünnepelte a világ, most az Indexen ingyen megnézhető, hogy miért.

kenyeres
Fotó: Marco Abram

Kenyeres Bálint 1976-ben született Budapesten, filozófiát, filmtörténetet és filmelméletet tanult, majd 2006-ban, már két világhírű rövidfilmmel a háta mögött diplomázott filmrendezőként. Már legelső rövidfilmje, a Zárás is a szintén A kategóriás Velencei Filmfesztiválon debütált 1999-ben, hogy aztán még harminc másik nemzetközi fesztiválon vegyen részt, begyűjtve egy tucatnyi díjat is. Kenyeres formai bravúrjait az elmúlt húsz évben mindig ünnepelte a szakma: Tarr Bélához és Jancsó Miklóshoz hasonlóan ő is hosszú snittekkel dolgozik, de mégis eltérő formanyelven a nagy elődökhöz képest.

A Zárás című rövidfilm egyetlen egy beállításból áll: a kamera, mint egy fáradt vendég, komótosan végigjár egy lepusztult kocsmát a záróra előtti percekben, eleinte semmilyen eseményt nem mutatva, aztán elidőzve a tökéletesen érzéketlennek tűnő vendégeken, hogy aztán egy brutális és meglepő végkifejlet után úgy távozzon az ivóból, ahogy bejött.

Hosszú idő telt el a következő, még nagyobb sikerig: a Hajnal előtt (Before Dawn) már a legfontosabb európai filmfesztiválon, Cannes-ban debütált 2005-ben, és különdíjat nyert a legfontosabb amerikai filmfesztiválon, a Sundance-en. Aztán elnyerte a legjobb rövidfilm Európai Filmdíját, és még harminc másik díjat. A Hajnal előtt-et már 140 fesztiválra hívták meg.

A szintén egyetlen snittből álló film formai bravúrja a tér kitágításából is érzékelhető, de a történet is nagyobb szabásúvá vált: a tizenkét perces jelenetben folyamatosan újabb és újabb fordulatok történnek, a nyitó- és a zárókép, a szelíden lengedező búzamező pedig a legkevésbé sem szelíd, erőszakosan sorsfordító eseményeket próbál meg elfedni. 2018-ban pedig amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy Kenyeres már bő tíz évvel a téma megkerülhetetlenné válása előtt is a menekültkérdésről forgatott.

Kenyeres legutóbbi kisfilmje 2009-ben készült el, szintén Cannes-ban mutatták be, azóta pedig ötven másik fesztiválon volt jelen. A repülés története már nem egysnittes, bár az átlagosnál jóval hosszabb beállításokat használ.

A filmben az a legkülönlegesebb, hogy egyáltalán nem arról szól, amiről a képek nagy része beszél. Az alaptörténet csak annyi, hogy a huszadik század első éveiben egy úri család hazamenne a normandiai piknikezésből a tengerpartról, de egy kislány eltűnt, az anyukája pedig betegre aggódja magát, hogy hol lehet. De a lényeg a háttérben zajlik: egyedül a kislány látja, ahogyan a repülőgépek feltalálásának hajnalán egy névtelen kísérletező kezdetleges repülőjével a levegőbe tud emelkedni, de aztán a vízbe csapódik, és alighanem szörnyet hal. Az esemény a filmben is a háttérben marad, csak a kislány agyába ég be, ahogy így van ez azzal is, amiről a történet szól: a dicső repülő emberekig vezető dicstelen út katasztrófáival, amire senki nem emlékszik a fantasztikus felfedezések árnyékában.

A Tegnap, az első nagyjátékfilm legelső közönsége augusztus 6-án láthatta a filmet Locarnóban. Szeptember 6-án a hazai mozikban is kiderül, hova vezetett a fenti kisfilmekkel kirakott út. És hogy hány snittből áll a kétórás film.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?