Ez a ragadozó inkább haljon ki

Kritika a Predator – A ragadozó című filmről

015
2018.09.11. 19:44

Az 1987-es Ragadozó (ami nekem mindig is Predátor lesz, így, á-val, mert a videokazettára, amin láttam, ez volt ráírva) egy baromi jó film még ma is. Ezt azért tudom, mert a széria új folytatására készülve most hétvégén újranéztem, sőt az 1990-es Ragadozó 2-t is. A második rész nem öregedett szépen; a benne szereplő rendőrök és drogbárók olyanok, mintha egymásra licitáló karikatúrarajzolók trollkodták volna őket celluloidra. Az alapfilm viszont remekül működik, főleg a felépítésének köszönhetően: John McTiernan szépen adagolja a feszkót, amitől a karakteres elitkommandósokat felszecskázó titokzatos lény sztorija kap egy jó kis horroros zamatot – majdnem végig tökéletes az egész, a végén ül csak le, amikor már nincs más hátra, mint hogy Schwarzenegger kinyírja a rasztacsápos undormányt. Ha az Alien vs. Predator filmeket nem vesszük számításba (és kultúrember ezekről bizony nem vesz tudomást), a sorozatnak egy része volt még, 2010-ben, az Antal Nimród által rendezett Ragadozók. Ez nekem egy egyszer nézhető, szórakoztató akciófilm volt, de semmi extra. Sajnos a sorban negyedik filmről viszont még ennyi sem mondható el.

És ez azért nagyon szomorú, mert a Predator – A ragadozó (ez a címe, de egy videokazetta gerincére én csak annyit írnék, hogy Predátor 4.) rendezője és forgatókönyvírója Shane Black. Az a Shane Black, akinek például a Halálos fegyver filmek, Az utolsó cserkész, a Durr, durr és csók vagy a Rendes fickók sztoriját köszönhetjük, ráadásul az utóbbi kettőt rendezőként is jegyzi. Szóval Blacknek óriási tehetsége van a gördülékeny akciófilmekhez, a filmbeli párosainak tagjai közt mindig szuper a kölcsönhatás, a cselekmény fordulatai nem erőltetettek, a poénjai ülnek, sőt szállóigévé válnak olykor („öreg vagyok én már ehhez a szarhoz”, ugye). És ha ezt a kritikát angolul írnám, most jönne egy béna blackoutos szóvicc.

Zengjen minden predá-torok

IMDb: 7,4

Rotten Tomatoes: 49%

Metacritic: 57%

Port: 6/10

Index: 4/10

Mert Shane Blacknek ez most nem jött össze, és ezt nagy Black-rajongóként mondom. Lehet, hogy párosokban verhetetlen, de amikor egy egész csapatot kell végigpofozni a történeten, szétesik a dramaturgia, és – nem tudom, mennyire volt szándékos, de – az egész cselekmény olyan, mintha a nyolcvanas években készült volna, egy direkt VHS-re szánt filmhez. A vérben tocsogás és a vicceskedő egysorosok között elveszett a cselekmény: a történet bele-belekap mindenfélébe, de nem tudja lecsapni a saját magának feldobott labdákat – nagyon látványos ez például az előzetesben is szereplő predátorkutya esetében, ami... aminek mi is volt a szerepe? Nem tudom, hogy ez mennyiben Black sara, és mennyire erőszakolta meg a stúdió az alapanyagot (a Fox nem volt elégedett a tesztvetítések visszhangjával, ezért újraforgattatta az utolsó harmadot), de a végeredmény szempontjából mindegy is.

Az sem mindig sül el jól, amikor Black építeni akarja a Ragadozó-univerzumot. A szándék, hogy a negyedik filmben tudjunk meg már néhány alapinfót a címszereplő lényekről, dicséretes, de a kivitelezés elég suta, és a horrorelemek teljesen háttérbe szorultak. Ha az antihősöm egy nyers, halálos szörny, ami egyebek közt lándzsával és pengékkel, sportból vadászik emberekre, nem jó, ha a nézőnek több jelenetnél is beugrik A függetlenség napja. És néhány fordulat láttán az is biztos, hogy Black túl sokáig nézte a Jurassic Worldöt – pedig ha valaki, ő érthetné, mitől döglik a predátor, hiszen szerepelt és dicstelen véget ért az 1987-es filmben (ő volt a folyton viccelődő Hawkins). A lény hőlátását mutató kameranézet például csak mutatóban van, egyetlen jelenetben – pedig ez az első film egyik központi eleme, érzékelteti azt, hogy a predátor nem látszik, de ő mindenkit lát. És mekkora reveláció volt már, amikor rájöttünk, hogy a galaxis Kittenberger Kálmánja nem veszi észre Svarcit, ha annak testhőjét elfedi a bőrére tapadt sár!

Ilyen felállásban a színészeknek nincs könnyű dolguk, már csak azért sem, mert a szerepük nem sok lehetőséget ad a kibontakozásra: van egy viccelődő őrült, egy káromkodó őrült, meg még néhány, egyetlen jelzős szerkezettel elintézhető, egydimenziós figura. Nem azt mondom, hogy az 1987-es filmben sokkal árnyaltabb jellemek tobzódtak, de valahogy mégis emlékezetesebbek voltak, és hihetőbb volt, hogy csapatként működnek. Az új filmben a csapatvezért alakító Boyd Holbrook a felejthetőség mintaszobra, Keegan-Michael Key és Alfie Allen sokkal többet érdemelne egység sugarú hullajelöltek szerepénél, szerencsétlen Olivia Munn meg az X-Men univerzum után megint beválasztott; nem az a műmájer tudósnő lesz a nagy filmes áttörése, akit itt megformál.

Mi az mégis, aminek esetleg örülni lehet a negyedik Ragadozó-filmben? Csak apróságoknak, sajnos. Például annak, hogy azért a Shane Black-es beszólások egy része elég vicces, és a magyar szinkron is visszaadja ezeket (és ezúton mondanék köszönetet a fordítónak, hogy visszahozta a köztudatba a buflák jelzőt). Annak, hogy a predátorok továbbra is tizennyolcpluszosan osztják a nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket, hol fémkarommal zsigerelve, hol modernebb csonkolásos technikával hozva össze egy predikűrt. Annak, hogy kicsit jobban megismerhetjük a dögöket, amik egy aliennel is simán elbánnak (nem, még mindig nem az AvP filmekre utalok, hanem a második rész végére). Annak, hogy felbukkan Gary Busey fia, Jake Busey, pontosan ugyanolyan családnevű karaktert játszva, mint apu a második részben (van még pár ilyen utalás ínyenceknek). És annak, hogy az Index kritikusa jó előre figyelmeztetett: semmi, de semmi értelme ezt a filmet 3D-ben nézni (eleve a sztori fele sötétben játszódik).

A Predator – A ragadozó talán az eddigi leggyengébb Ragadozó-film, ha az alienes vadhajtásokat nem számítjuk (és hát még mindig kultúremberek vagyunk). Nem áll neki jól, hogy néha már-már a Trópusi vihar debilségét karcolja, Shane Black pedig hiába sziporkázik, ha a sztori- és színészvezetést engedi szétesni. Az 1987-es eredetit viszont bátran ajánlom helyette ma is – és abban is van egy kicsi Shane Blackből.

Ne maradjon le semmiről!

Borítókép: outnow.ch

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?