Súlyos titkokat rejt a nagymamád

2018.11.04. 13:55

– Nagyi, szerinted nagyon hülyék vagyunk?

– Hát, nem olyan nagyon.

A Nagyi projektben sok ilyen őszinte párbeszéd hallható. Révész Bálint díjnyertes dokumentumfilmjének lényege ugyanis, hogy a nagymamák és huszonéves unokáik felesleges körök nélkül, amilyen őszintén csak lehetséges, beszéljenek egymással. Beszéljenek, mert már nem maradt túl sok idejük együtt, és a nagymamák történetei vannak olyan fontosak és érdekesek, hogy továbbadják őket.

Révész Bálint két barátjával, az angol Merredith Colchesterrel és a német Ruben Woodin-Dechampsszel fogott bele a hét évig tartó Nagyi projektbe. Eleinte csak a saját nagymamájáról, Líviáról akart forgatni, de aztán rájött, hogy a barátai nagymamái is érdekesek, sőt, együtt adják ki igazán a teljes történetet. Bálint nagymamáját ugyanis 16 éves korában deportálták Dachauba, ahol az egész családja odaveszett. Merredith nagymamája, Zan kódfejtő és kém volt a második világháborúban, találkozott Hitlerrel és Churchillel is. Ruben nagymamája, Gudrun még csak 9-10 éves volt ekkor, lelkes iskolás, akit lenyűgöztek a náci indulók és a horogkeresztes zászló.

A fiúk faggatják a nagymamákat, módszeresen, kitartóan. Nincs könnyű dolguk, mert Líviának nagyon fájdalmas az emlékezés, Gundrun pedig olyan mélyen magába zárt mindent, hogy tőmondatos válaszokra is alig hajlandó. A szószátyár és mindig vidám Zan pedig sokkal súlyosabb dolgokat rejteget, mint amit ránézésre gondolnánk róla. Hogy a film forgatása hét évig tartott, jól mutatja, hogy milyen lassan lehetett összeszedegetni az emlékmorzsákat. És hét év sem volt teljesen elég: vannak falak, amik ennyi idő alatt sem omlottak le.

A Nagyi projektben a legjobb a három nagymama figurája.

Lívia, Zan és Gudrun különbözőbbek nem is lehetnének, ami különösen akkor ordító, amikor a srácok összehozzák őket egy-egy vacsora vagy kirándulás erejéig. Lívia és Gudrun tudnak németül, míg Zan és Gudrun angolul beszélni egymással, de olyan nyelv, amit mind a hárman beszélnének, nincs. De messze nem a nyelvi akadályok a legnagyobbak. Zan életvidám természete, hajmeresztő történetei, az a lazaság, ahogy a legintimebb magánéleti titkait elmondja, ahogy simán odaadja a naplóját az unokájának, tökéletes ellentéte Lívia tragikus alakjának, szemérmességének. 

Hogyan magyarázhatná el Gudrun Líviának, hogy mit éreztek a németek, vagyis a németek közül sokan Hitler hatalomra kerülésekor? Hogyan értethetné meg Lívia a harcos antikommunista, szovjetek ellen kémkedő Zannel, hogy miért lett belőle kommunista a háború után? Szívszorító látni, ahogy többször is megpróbálják, majd feladják. És mégis, az előzmények ellenére Lívia Gudrunnal marad Skype-kapcsolatban, az arcán őszinte öröm látszik, amikor a német nő felhívja. 

 

Számokban

IMDb: 8,3

Index: 7/10

Az unokák szála kevésbé sikerült. A Nagyi projekt ugyanis nemcsak arról szól, hogy a srácok beszéltetik a nagymamáikat, hanem arról is, hogy eközben maguk is feldolgozzák a múltat. És nem csak azt: a nagymamáik öregedését, közeledő halálát éppen úgy, mint a saját felnőtté válásukat és halandóságukat. Mindezt iszonyúan lazán próbálják megközelíteni, ami nem baj, csak néha kicsit irritálóvá válik. Talán a koruk, kevés tapasztalatuk miatt nem sikerült ez a szál, de az biztos, hogy az önbizalmuk sokszor lényegesen nagyobb, mint amilyen érdekes a mondanivalójuk.

Révész Bálint gyerekszínészként kezdte (többek közt a Papírrepülőkben és a Vagabondban játszott), Merredith Colchester pedig színész lett. Talán emiatt, talán a személyes téma miatti zavarukban, de néha túljátsszák a dolgokat. Ami azt illeti, Merredith nem csak néha. Nekem ő volt a film leggyengébb pontja, amilyen kedves és jó kérdező volt a nagymamájával közös jelenetekben, olyan tenyérbe mászó, amikor elkezdett saját maga szerepelni. Ezzel ellentétben a harmadik srác, Ruben a nagymamájához hasonlóan zárkózott, szorongó, megejtően önmarcangoló.

Bármilyen egyszerűnek is tűnik beszélgetni a nagymamákkal, a Nagyi projekt elkészítése nem kis erőfeszítést igényelt minden résztvevőtől.

 A nagymamák sokszor a fizikai teljesítőképességük határára érnek, az unokák pedig kételkednek a projekt sikerében, értelmében. Pedig nagyon is volt értelme, sőt, mindenkinek kéne egy nagyi projekt az életébe. 

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?