Ezek a fura filmek jöhetnének be a mozikba 2019-ben

MV5BNGVmNTFhMGQtYmM4OS00ODc3LWFiMzYtODZjNzNlZjgwZGEwXkEyXkFqcGde
2019.01.03. 17:20
Amíg az Egyesült Államokban a január-február az az időszak, amikor az érdektelen filmeket a mozikba lapátolják a stúdiók az Oscar-díj miatti decemberi dömping miatt, Magyarországon a szokásos közép-európai késés miatt ez a legizgalmasabb korszak a filmőrülteknek.

Olyan európai és amerikai művészfilmek jönnek 2019-ben hozzánk, mint például Yorgos Lanthimos kosztümös őrülete, A kedvenc, a lengyel Hidegháború, vagy az osztrák Tranzit. Most decemberben már azt is lehet tudni, hogy milyen ínyencségek fognak érkezni az év során a mozikba:

  • jön a High Life című sci-fi Robert Pattinsonnal
  • érkezik a Beach Bum, amiben - meglepetés! - Matthew McConaughey egy lecsúszott szmóker lesz, a Spring Breakers rendezőjétől
  • szintén jön Pedro Almodovar új filmje, a Dolor y gloria
  • Gaspar Noé új krézisége, az LSD-vel megspékelt Climax
  • illetve az Ad Astra című szintén sci-fi Brad Pitt-tel, a Lost City Of Z rendezőjétől

De még annyi minden készülhet el 2019-re, annyi izgalmas film jöhet még, hogy szeretnénk most pár tippet adni a magyar forgalmazóknak, és reménykedni, hogy ezek a filmek is eljutnak hozzánk majd a mozikba:

About Endlessness

Akármennyire is tűnik rejtélyesnek, megközelíthetetlennek, a legrosszabb értelemben véve nagy művésznek a svéd Roy Andersson, annyira szívesen beszél a filmjeiről (az Indexen is készítettünk vele interjút), és annyira mosolyogva hagyja, hogy a legújabb filmjéről mindenféle színfalak mögött készült anyag kerüljön ki a hivatalos Facebook-oldalára. Az About Endlessness lesz Anderson úgynevezett Élet-sorozatának a negyedik része (a Dalok a második emeletről, a Te, aki élsz, és az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről után), ami pont ugyanolyan lesz, mint az eddigiek: hosszú, egy beállításban készülő groteszk és bizarr szkeccsek, fehérre mázolt arcú szereplőkkel, minimális mozgással, és olyan humorral, amire addig nincs szó, amíg nem találnak ki egy sötétebb színt a feketénél. Az About Endlessness szintén Andersson hatalmas műtermében készül, feltételezhetően minden külső felvétel nélkül (igen, még az utcák és az erdők is kamuk). A sztoriról, már amennyiben lehet ilyesmiről beszélni egy ilyen filmnél, annyit lehet tudni, hogy lesz például egy jelent a bunkerben szenvedő Hitlerről, illetve egy szadista fogorvosról. A filmnek egyébként Pálos Gergely az operatőre, aki Borbás Istvántól vette át a munkát az Egy galamb készítése közben.

Benedetta

MV5BMjNkMDRiYmQtZWI2OC00MWZkLWIxNDItM2VlNmU0MjBkZTkyXkEyXkFqcGde
Fotó: IMDb

Robotzsaru, Csillagközi invázió, Emlékmás - ezek Paul Verhoeven legismertebb, talán legnépszerűbb filmjei. Aztán ott van a holland rendező másik oldala, amikor furcsa/perverz/szexuálisan zavarbaejtő filmeket készít: A negyedik férfi, az Elle, és igen, a Showgirls is. Legújabb filmje, a Benedetta az utóbbi csoportba fog tartozni, ráadásul a botrányos szexualitást megspékelte másik kedvenc hobbijával, a kereszténységgel. A sztori egy 17. századi apácáról fog szólni (Virginie Efira), akinek nemcsak látomásai támadnak, hanem konkrétan viszonyt folytat egy másik apácával. A történet Judith C. Brown történész  Szemérmetlen cselekedetek - Egy leszbikus apáca élete a reneszánsz Itáliában című könyve alapján készült, amiben azokat a dokumentumokat szedte össze, amiket felhasználtak a vellanói Benedetta Carlini nővér elleni perben. Ő a könyv leírása szerint “misztikusnak tüntette fel magát, de végül rossz hírű asszonynak bizonyult.” A filmnek egyelőre nincsen bemutatódátuma, de egy cannes-i premier esélyes lehet.

Going Places

Ennek a bekezdésnek minden eleme olyan lesz, mintha most találnám ki. A Going Places A nagy Lebowski című legendás film folytatása, de csak úgy, hogy Jesus Quintana, pederaszta és megrögzött tekés figurájáról szól. Emellett a Going Places egy hetvenes évekbeli francia film remake-je is, aminek az a remek magyar címe, hogy Herék, avagy a tojástánc. Az 1974-es film arról szól, hogy két csibészes figura végiglopja és liliomtiporja az életet, és hát furcsa ezt elképzelni Quintana figurájával, akit megint John Turturro fog játszani, és a filmet is ő rendezi. A Coen testvéreknek ehhez már semmi köze nincsen. Létezik egy olyan pletyka, hogy a Going Places már elkészült, csak a #metoo és a toxikus maszkulinitás korában senki sem akarja igazán bemutatni. Akármilyen is lesz a végeredmény, papíron már biztos, hogy a 2010-es évek egyik legfurább filmjéről van szó. Kivéve, ha az egész egy nagy Coen-tréfa.

In Fabric

MV5BZGU2ODVhNzItMTY3ZC00ZWY2LWI1NWQtNzQ2ODVjNzY3Nzc2XkEyXkFqcGde
Fotó: IMDb

A tiszteletbeli magyarnak számító Peter Strickland rendező (itt forgatta a Berberian Sound Studiót és a Duke Of Burgundy-t is) új filmjének sztorija olyan, mintha egy szabóhorror lenne: a film a karácsonyi időszakban játszódik egy nagyáruházban, ahol kézről kézre jár egy elátkozott ruhadarab. A főszerepben a Trónok harcából és Csillagok háborújából ismerhető Gwendoline Christie látható, a vágó ismét a magyar Fekete Mátyás volt, a zenét pedig a krautrock legszebb időszakait idéző Cavern Of Anti-Matter szolgáltatja majd. Az In Fabric gyakorlatban egyébként 2018-as film, szeptemberben volt a premierje a torontói filmfesztiválon, de ha az IMDb-nek lehet hinni, akkor egyelőre csak és kizárólag Oroszországban fogják bemutatni 2019 során. Jó lenne, ha a magyar mozikat is megjárná.

Jojo Rabbit

johannes-and-hitler-and-frau-betzler orig
Fotó: collider

Azt hittem, hogy a Going Places leírásánál súlyosabb már nem lehet valami, de tessék, itt a Jojo Rabbit, ami a második világháború alatti Ausztriában játszódik, a főszereplője Scarlett Johansson, és arról szól, hogy egy német kisgyerek megtudja, a család egy zsidó lányt rejteget az otthonában. Feltűnik a filmben az új-zélandi származású rendező, Taika Waititi is, mint a főszereplő képzelt barátja, Adolf Hitler. Nekem nincs több kérdésem, de biztos sokaknak lesz, amikor kiderül, hogy az egyébként szupertehetséges Waititi (Hétköznapi vámpírok, Hajsza a vademberekért) a Thor 3. szuperhőskalandja után valami olyasmit írt és rendezett, amibe papíron mindenkinek a bicskája és/vagy karrierje beletörne. A Christine Leunens regényéből adaptált forgatókönyv sokáig tanyázott a Black Listen, azaz a legjobb, de meg nem filmesített szövegek listáján, a kérdés csak az, hogy mennyire lehet az ilyesféle elvontabb prózát konkrét képekbe átültetni.

Midsomar

2018 egyik legnagyobb filmforgalmazói húzása volt, hogy behozták Magyarországra az Örökség című horrorfilmet, amit én speciel imádtam, de finoman szólva is megosztó volt a közönség soraiban. Hatalmas kasszasiker nem volt, de legalább megadatott az esély, hogy nagyvásznon, rendes körülmények között láthattuk Toni Colette és mindenféle furcsasággal terhelt családjának teljes megsemmisülését. És a rendező Ari Aster nem ült a babérjain, a bemutató után nem sokkal később elkezdte forgatni - ráadásul itt, Magyarországon - az egyelőre Midsomar címre keresztelt második filmjét, amiben többek között Florence Pugh és Jack Reynor kerülnek mindenféle kalamajkába, amikor elmennek vakációzni valami isten háta mögötti vidékre. Gondolom én, mert nem bánnak túl bőkezűen a részletekkel, de az Örökség is a semmiből jött, hogy aztán jól meg tudjon mindenkit ijeszteni egy egyszerű klaffogás.

The Lighthouse

A boszorkány az utóbbi évek egyik legérdekesebb horrorfilmje volt, de nem az ijesztgetések miatt, hanem azért, mert jobban emlékeztetett egy hiperrealista kamaradrámára a 17. századi amerikai telepesek világából, mint egy sátánista őrületre, ami valójában volt. Robert Eggers rendező elmondta különböző interjúkban, hogy a film zéró pénzből készült, a díszleteket néha csak szigorúan annyira építették meg, amennyi látszott belőle a képen, egy centivel sem többet. Az aprólékosság meghozta gyümölcsét, A boszorkány egyedi, emlékezetes film lett, ami nem mellesleg kisebb sztárt csinált Anya Taylor-Joyból is. Eggers második filmjére (elvileg még be van neki tervezve egy Nosferatu-remake is) már kapásból sztárokkal készül: Willem Dafoe és Robert Pattinson lesznek a The Lighthouse főszereplői. A sztoriról csak annyit tudni, hogy egy világítótorony őréről szól, a forgatásról meg annyit, hogy Pattinson irtóra bepipult a rendezőre, amikor újra meg újra el kellett egy jelenetet játszania a vízparton, amiben a színészt folyamatosan hullámokkal bombázták.

The Nest

Még mielőtt Elizabeth Olsen a Marvel-birodalom oszlopos tagja lett volna a Skarlát Boszorkányként, sőt, amikor még nem is igazán tudta a világ, hogy van egy harmadik Olsen-testvér, szóval 2011-ben megjelent egy kis film, ami aztán bejárta a világ filmfesztiváljait, és amiben ő volt a főszereplő. A Martha Marcy May Marlene a tökéletes amerikai függetlenfilm: felvázolt egy bombajó alaphelyzetet (egy szektából kiugrik egy fiatal lány), volt benne egy remek főszereplő (az addig tényleg ismeretlen Olsen), egy remek mellékszereplő (John Hawkes), és egy olyan befejezés, amiről senki sem tudja igazán megmondani, hogy mit is jelent. Az MMMM fényes jövőt festett Sean Durkin rendezőnek, aki viszont inkább csinált egy Southcliffe című minisorozatot, majd eltűnt. Egészen 2019-ig, amikor érkezik a második játékfilmje, a The Nest, amiben egyrészt Jude Law és Carrie Coon játszanak, másrészt az operatőr nem más, mint a Saul fiával tényleg világhírűvé vált Erdély Mátyás. Az már mindegy is, hogy miről szól.

Uncut Gems

Nem vagyok a legnagyobb rajongója a Good Time-nak, a Safdie testvérek elég nagy hype-ot kapó 2018-as filmjének, amiben Robert Pattinson úgy rohangál New York lecsúszott környékein, mint egy hidrogénezett hajú vakegér, de elismerem az erényeit, és főleg hatalmas, fékezhetetlen energiáját. Ezért vagyok kíváncsi igazán a 2019-es filmjükre, amikre nem mást sikerült megnyerni főszereplőnek, mint Adam Sandlert (feltételezem, hogy a 2017-es cannes-i filmfesztiválon haverkodtak össze, ahol Sandler a The Meyerowitz Stories-zal, ők pedig a Good Time-mal voltak jelen), mellette még feltűnik Lakeith Stanfield (Sorry To Bother You) és The Weeknd is. A Redditre pár héttel ezelőtt kiszivárgott egy rövidke jelenet a filmből, ebben annyi volt látható, hogy Sandler egy nagyjából huszadik emeleti ablakon kihajolva óbégat egy másik ablakon kihajolt Pom Klementieffnek, és az egésznek tényleg volt egy furcsa hangulata. Csakúgy, mint a Good Time-nak.

Where'd You Go, Bernadette

"A hírhedt BERNADETTE FOX: A Microsoft csodagyermeke, Elgie Branch számára vidám, friss, tehetséges és kissé zűrös feleség. Az iskola előtt várakozó anyatársak szemében: fenyegetés.
A tervezőmérnökök számára ő az építészforradalmár. A 15 éves Bee legjobb barátja, vagy egyszerűen csak: anyu. Egyszer csak fogja magát, és eltűnik." Így kezdődik a Hova tűntél, Bernadette? című könyv magyar ajánlószövege, Maria Semple 2012-es regényét pedig olyan rendezőtitán adaptálja filmre, mint Richard Linklater (Srácokor, Tökéletlen idők). És eléggé úgy tűnik, hogy ez Linklater egyik nagyobb közönségre belőtt filmje lesz, hiszen olyan színészek fognak benne játszani, mint Cate Blanchett (ő lesz a címszereplő) és Kristen Wiig. Mivel a könyv megjelent nálunk is, erős a gyanúm, hogy ezt a filmet Magyarországon is be fogják mutatni.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!