Megint az oroszok fenyegetik Stallonét az utolsó Rocky-filmben

016
2019.01.04. 05:14

Bátran lehet állítani, hogy a Rocky a sportfilmek Szent Grálja, a leghosszabb ideje futó, kifejezetten sporttal kapcsolatos filmsorozat, ami Sylvester Stallonétól Dolph Lundgrenen ét egészen Mr. T-ig megmutatta, hogy rommá gyúrt izomkolosszusok köré is lehet - néha - tartalmas, drámai történeteket írni. Három évvel ezelőtt aztán nagyot lépett a franchise, és a már nagypapa Rocky helyett hivatalosan is egy másik karakterre, Apollo Creed fiára helyezte a fókuszt. Az első Creed-film hatalmas siker lett, így csak idő kérdése volt, mikor készül el a második. Az már más kérdés, hogy a Creed II. megnézése után valamivel indokoltabb kérdés lett volna, hogy

minek készült el a második film?

A 2015-ös Creed nem csak abból a szempontból volt mérföldkő, hogy most először nem Rocky volt a főhős. A filmet egy akkor mindössze 29 éves rendező, Ryan Coogler jegyezte egyetlen egy darab nagyjátékfilmmel a háta mögött, az ifjú Creedet pedig a sorozatokból a filmezésbe átugró Michael B. Jordan. Coogler azóta az egyik legmenőbb fiatal rendező lett, a Creed után a Fekete párduc c. Marvel-filmmel is óriásit alkotott, Jordan karrierje pedig egyenesen ívelt felfelé annak ellenére, hogy alig pár hónappal a Creed előtt jelent meg a főszereplésével minden idők egyik legrosszabb szuperhősfilmje, a Fantasztikus Négyes.

Azonban a folytatásra a három filmben (A megálló, Creed, Fekete párduc) is együtt dolgozó Coogler-Jordan párosból csak utóbbi maradt, a rendezői székbe pedig egy viszonylag ismeretlen arc, Steven Caple Jr. került. Viszont Stallone - az összes Rocky-filmhez hasonlóan - íróként is részt vett a projektben, a sztoriba pedig besegített a többek között a Luke Cage, Ray Donovan és az Almost Human tévésorozatokon is dolgozó Cheo Hodari Coker. És ahogy arra számítani lehetett, sajnos, Adonis Creed története pontosan egy darab filmig volt érdekes.

Mexikói szappanopera a ringben

Az első film  egy klasszikus underdog történet volt Apollo Creed eltitkolt fiáról, aki az utcáról küzdötte fel magát a kiöregedő Rocky Balboa segítségével. Ehhez képest a Creed II. már arról szól, hogy Adonis Creed néhézsúlyú világbajnok, hatalmas szupersztár, a hallássérült barátnője énekesként próbál befutni, és igazából annyira rendben van minden, hogy Rockyt is már csak az zavarja az életében, hogy a lakása előtti köztéri lámpa évek óta nem világít. Ebbe az idilli világba rondít bele egy feltépett seb a múltból Ivan Drago és fia, Viktor személyében.

Ivan Drago ugyebár a Rocky IV-ben volt a főgonosz, a Szovjetunió elit ökölharcosa, aki nagyon szeretett volna Rocky ellen küzdeni, de végül Apollo Creeddel volt kénytelen megvívni. A behemót Drago aztán szó szerint halálra verte Creedet a ringben, és Apollo Rocky kezei között halt meg. Természetesen Dragónak is született egy fia, és természetesen ő is boxol, és természetesen semminél sem vágynak többre, minthogy a behemót Viktor kihívja Adonist, vagyis az apák után a fiúk is szívesen péppé vernék egymást.

És innentől kezdve van a filmnek olyan mexikói szappanopera szaga, hogy már csak az hiányzott, hogy mit tudom én, Rocky volt edzőjének a fia is edzősködjön.

Ja, várjunk, Rocky volt edzőjének a fia tényleg boxedzőként dolgozik a filmben. Kész Barátok közt.

Az egész Creed II gyakorlatilag a Rocky IV újrakiadása, amiben Rocky és Adonis bosszút állhat Apollo haláláért, Ivan és Viktor pedig azért, amiért a szemét jenkik miatt szégyent hozott a Szovjetunióra a '80-as években. Az a baj, hogy ez papíron még úgy, ahogy elmegy, de a moziban annyira erőltetett az egész szituáció, hogy csak valami páratlanul eredeti forgatókönyvvel lehetett volna elkerülni az izzadságszagot. És ez egyáltalán nem sikerült.

Nagy gonosz Oroszország jönni Amerika

Nagyon sok hibája van a filmnek, azonban ami talán a legvérlázítóbb, hogy 2019-ben is úgy ábrázolják Oroszországot, mintha valami nagyra nőtt Észak-Korea lenne, ahol halálbüntetés jár egy kiadós fingásért. Ugyanis kiderül, hogy Ivan Drago élete és a fia élete darabokra tört a Rocky elleni vereség után:

  • elüldözték őket Oroszországból,
  • nem becsülik meg őket sehol,
  • és még Viktor anyja is otthagyta (!) őket.

Mindezt azért, mert 30 éve kikapott egy boxmeccsen. És a film egész végig olyan egydimenziósnak mutatja az orosz történetszálat, hogy az még a legdurvább ruszofóboknál is ki kell, hogy verje a biztosítékot. Ez már nem a tesztoszterontól csöpögő '80-as évek, hogy van egy abszolút jó és van egy abszolút rossz, 2019-ben legyen már elvárható, hogy egy filmben picit jobban kibontják a másik oldal motivációját annál, hogy Ivan Drago ismét szeretne hazatérni Oroszországba, és visszakapni a feleségét, amit csak egy megnyert sportmérkőzéssel képes elérni.

Ennyit ér

Index: 5,5/10

IMDB: 7,7/10
Metacritic: 66/100
Rotten Tomatoes: 83%

Ráadásul az egész film egyik legnagyobb kihagyott ziccere, hogy ezerszer érdekesebb Ivan és Viktor kapcsolata, mint Adonis magánélete. Mert ha tényleg eljátszunk azzal a gondolattal, hogy apa és fia élete egy elrontott boxmeccs miatt olyan szinten tönkrement, hogy száműzték és megvetik őket, a feleség/anya lelépett, és ők most magas rangú orosz politikai vezetők kegyeit keresik, hogy mindent jóvá tegyenek, akkor ez itt a kibontandó történet, ez itt az emberi kapcsolatokban rejlő érdemes sztori, nem pedig az, hogy Adonis Creed csaja be akar futni énekesnőként.

Dolph Lundgren és a fiát játszó, egyébként profi boxoló Florian Munteanu minden egyes jelenete százszor erősebb, mint az állandóan rinyáló Michael B. Jordan, pedig Munteanu az egész film alatt nem mond három szónál többet, azt is oroszul. Pedig igyekeztek kettőjük kapcsolatát minél egydimenziósabbra csinálni, azonban végig van valami olyan érzése az embernek Munteanu arcát látva, hogy szívesen kitörne belőle valami, amiért apja egész életében csak arra készítette fel, hogy jóvá tegye az ő hibáját. Azonban a film nem erről szól, sajnos, hanem Michael B. Jordan érdektelen magánéletéről, ezért aztán simán meg lehetett volna vágni 90-100 percesre is 130 helyett, és akkor nem kezdtek volna el telefonozni mellettem az emberek a moziban unalmukban.

Stallone még mindig a legnagyobb király

Annak ellenére, hogy a Creed II feleslegesen hosszú, tele van teleregényes baromságokkal, és rossz irányba tereli a hangsúlyt, egyáltalán nem mondanánk rossz filmnek. Ez leginkább Stallonénak köszönhető, aki 72 évesen egészen magával ragadóan hozza a kiöregedett boxolót a kopott bőrdzsekijében és a hetykén félretolt kalapjában. Azt is kár lenne tagadni, hogy kirázott a hideg, amikor 34 év után először találkozott egymással Rocky és Ivan, és a film végét majdnem megkönnyeztem, amikor belegondoltam, hogy Stallone november végén hivatalosan is búcsút intett a karakternek.

Mindezek ellenére a Creed II egyszer nézhető produkció, amiben rá lehet csodálkozni arra, hogy Michael B. Jordan mennyire kipattintotta magát, de még ennek ellenére is teljesen hihetetlen, hogy 182 centivel és 80-85 kilóval a valóságban engednék kiállni profi mérkőzésen egy olyan ember ellen, aki közel 30 kilóval nehezebb nála. Az akció cserébe még mindig nagyon pöpec, természetesen vannak látványos edzős montázsok, meg elhangzik pár ismert zene is a korábbi filmekből, vagyis aki nosztalgiázni szeretne, de nem akarja megnézni a régi Rocky-filmeket ezredjére, az még simán élvezni is tudja. A baj csak az, hogy amíg az első Creed egy zseniális sportfilm volt, addig a második csak egy sportfilmnek álcázott, közepesen gyenge családi dráma.

(Borítókép: Creed II. Fotó: outnow.ch)

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!