Kellett ez, mint üveges tótnak a hanyatt esés

Ma már nehéz elhinnem, hogy volt idő, amikor M. Night Shyamalan volt az egyik kedvenc rendezőm. Húsz éve a  Hatodik érzék kilóra megvett, aztán arra jött a kevésbé erős, de továbbra is meggyőző A sebezhetetetlen, majd a Jelek, ami szépen összehozta a spiritualitást az ufókkal. De azután amihez az indiai-amerikai direktor hozzányúlt, szemétté változott, sorra halmozva a nem működő sztorikat A falutól kezdve A Föld utánig. 2016-ban úgy tűnt, hogy megtörik az átok: a Split (Összetörve) jó visszhangra talált a kritikusoknál és a nézőknél is, és sokakban feléledt a remény, hogy Shyamalan visszatért.

Én nem tartoztam közéjük. Nem estem hanyatt a Splittől, mert bár a hasadt személyiségű őrült főhős jutalomjáték volt James McAvoynak, a cselekmény az olcsó horrorok felé húzott, a végén pedig az volt a kötelező shyamalani fordulat, hogy a film összefügg egy másik Shyamalan-filmmel. Meh. Viszont ez a másik film A sebezhetetlen, szóval a Split annyit elért, hogy kíváncsivá tett – a napokban bemutatott Üvegben ugyanis a rendező-forgatókönyvíró a két film három főszereplőjét ereszti össze a saját kis képregénytoposzos mitológiájában. A jófiú David Dunn (Bruce Willis), aki karcolás nélkül megússza a baleseteket, a rossz Elijah Price (Samuel L. Jackson), a tolószékhez kötött, üvegcsontú gonosz zseni, a szörnyeteg pedig McAvoy karaktere, a test, akiben 24 személyiség lakozik, és mindegyik ugyanarra a székre akar leülni. Hármójukat próbálja kezelni egy pszichiáter, de ha három szuperhőst egy légtérbe zárnak, abból nem lesz gyógyító csoportterápia.

Az alaphelyzet tehát ígéretes, de amit Shyamalan kihoz belőle, az a videotékák alsó polcait idézi. A forgatókönyvben nem tud épkézláb konfliktusokat felépíteni, ezért nincs meg az a karakterek közti kölcsönhatás, amitől beindulna a cselekmény. A jó indítás után a sztori leül, és minden elromlik. A világ legrosszabban őrzött zárt osztályán kezdetét veszi egy hosszú és unalmas melodráma, amit tovább nyújt a Splitből visszatapsolt diáklány (McAvoy szörnyetegének szépség párja) felesleges jelenléte. Eközben a szkript folyamatosan a képregényekről magyaráz kifelé a nézőnek olyan alapdolgokat, amik A sebezhetetlenben még újdonságként hatottak, de pár tucat Marvel- és DC-filmmel a hátunk mögött ezt már nem kellene szájbarágni – viszont amit magyaráz, azt nem vagy csak nagyon későn tölti meg tartalommal.

Átlátszó próbálkozás

IMDb: 7,1

Rotten Tomatoes: 36%

Metacritic: 42%

Prti: 7/10

Index: 3/10

És persze a végén megint jön a Shyamalan-féle csavar, sőt duplacsavar, sőt triplacsavar, amivel a rendező újabb mélypontra jut a karrierjével, és az Üveg menthetetlenül szilánkokra hullik. Az utolsó percekben egy ostoba, a nézőt hülyének néző megoldás gyalázza meg a történetvezetés hulláját – egészen hihetetlen, hogy ugyanaz az ember műveli ezt, aki húsz éve sok apró sejtetésessel elérte, hogy a Hatodik érzék befejezése egyszerre legyen logikus és megdöbbentő.

10

Galéria: Üveg

Ezt már a színészek sem tudják megmenteni, na nem mintha nagyon erőlködnek. Bruce Willis a szokásos, csíkszemmel szigorúan néző igazságtevőt hozza, de Jacksonnak nem enged elég időt kibontakozni a sztori, McAvoy pedig úgy csúszik át ripacskodásba, ahogy szerepének újabb és újabb énjei kerülnek elő. Sarah Paulson pedig pszichiáterként nagyjából annyira hiteles, mint egy szomorú szemű spániel, mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy Shyamalan talán az ő szájába adja a legnagyobb semmitmondásokat. Még pozitív nullába hozhatná az egészet a látvány, de mivel az Üveg elég jelentős részben dumára és belső vívódásokra épít, az a pár akciójelenet vizuális szempontból még alulról súrolni sem tudja azt a lécet, amit a Marvel-filmek elég magasra tettek.

Az Üvegen érezni, hogy okos képregényfilmnek szánták, ami egyszersmind meg is teremt valamiféle Shyamalan-univerzumot, de nem tudott sem kellően okos, sem kellően képregényes sem lenni ahhoz, hogy ennek a szándéknak megfeleljen. De mivel a 20 milliós gyártási költségét már többszörösen behozta, Shyamalan biztosan kap majd még lehetőséget arra, hogy megmutassa, nem kell őt leírni. Lehet, hogy neki ez a szuperképessége: mindig kap egy még egy esélyt egy újabb rossz filmre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!