Miért gyűlölik szegény Pókembert a magyarok?

Alpári humorral operáló, gagyi vígjátékokra gerjed legjobban a magyar mozinéző, állapítottuk meg a 2010-es évtized nemzetközi és magyar mozis jegybevételi adatait összevetve két éve. Tavaly a 2017-es év adatait elemezve is elég lesújtó képet kaptunk a hazai mozinézők ízléséről. Most pedig megérkeztek a friss összesítések 2018-ról, és a helyzet határozottan javul, bár olyan nagyon büszkék még nem lehetünk.

A számításokhoz idén is a Boxofficemojo jegybevételi adatait vettük alapul, és ezúttal sem csak arra kerestük a választ, hogy melyik filmek hozták a legtöbb pénzt, hanem arra is, hogy vajon az egyes filmek jobb vagy rosszabb eredményt produkáltak-e itthon annál, ahogy a nemzetközi adataik alapján termelniük kellett volna a pénztárnál.

Ehhez fogtuk az év globálisan legtöbb pénzt hozó 100 filmjét, illetve a magyar mozik 100 legnagyobb sikerét, kiszórtuk közülük azokat, amelyek csak az egyik listán vannak rajta (hogy ne torzítsák az eredményeket a csak itthon bemutatott, illetve a magyar mozikba el se jutott filmek), és megnéztük, hogy egy film globális bevételének átlagosan mekkora hányada jön a magyar mozikból:

Ez azért jól mutatja a súlyunkat a szórakoztatóiparban: kb. egynegyed százalékkal járulunk hozzá egy film bevételéhez (valójában kicsit még ennél is kevesebbel, mert a Boxofficemojo adatbázisából hiányzik jó pár ország). Ami ennél jobban teljesít itthon, azt relatív sikernek nevezhetjük, ami rosszabbul, azt relatív bukásnak. De mielőtt rátérnénk ezek bemutatására, azért nézzük meg a rend kedvéért, mik hozták a legtöbb pénzt itthon és a világban:

Vonjunk is le néhány gyors tanulságot:

• Tízből hét filmnyi átfedés van a két lista között, tehát elég szorosan követjük a nemzetközi trendeket.
• Öt film hozott világszerte egymilliárd dollár fölött, ilyesmire eddig csak egyszer, 2015-ben volt példa. Hat film került itthon 2 millió dollár fölé, ez rekord.
• Egy magyar filmnek sikerült bekerülni a hazai top 10-be (tavaly kettő volt).
• A Bosszúállók: Végtelen háborúnak összejött az egymilliárd dollár Amerika és Kína nélkül (ez eddig csak a Titanicnak, az Avatarnak és az Ébredő Erőnek sikerült).
• A nemzetközi top 10-ben öt képregényes-szuperhősös film van, ez is rekord. Egyébként 2011 volt az utolsó év, amikor ez a műfaj teljesen hiányzott a toplistáról; akkor még a Harry Potter- és a Twilight-sorozat uralkodott.
• Mindkét listára egy filmnek sikerült feljutnia, ami nem folytatás vagy feldolgozás – bár a Bohém rapszódia mint Freddie Mercury-életrajzi film azért nem feltétlenül nevezhető 100 százalékig eredeti alkotásnak.

Kutyaparádé

És akkor térjünk is vissza a legnagyobb relatív sikerekre és bukásokra. A már említett 2,498 ezrelékes részesedést a teljes jegybevételből tekintettük alapnak, a listán a számok ehhez képest mutatnak százalékos eltérést. Lássuk először a legnagyobb sikereket:

Adja magát a kérdés: mi a túró ez a Kutyaparádé című film az élen (de annyira az élen, hogy az 500% feletti eredményét az egész évtizedben két film tudta csak felülmúlni)? Kritikát itt az Indexen nem írtunk róla, de nézzük csak meg a trailert, rögtön meg is fogjuk bánni:

Így két perc alapján nem tűnik ordítóan nagy tévedésnek az a 16%-os Rotten Tomatoes átlagértékelés: ez olyan őselemien és megrázóan rossz, hogy tulajdonképpen Irakot ennél kevesebbért bombázták le anno 2003-ban az emlékezetes tömegpusztító fegyveres indoklással. A lista többi tagja viszont egy-két kivételtől eltekintve tűrhető, sőt, vállalható, mégsőtebb: van két egészen jó darab is köztük, már ha hihetünk a mozinézők és a kritikusok kollektív bölcsességének. Előbbit az IMDb felhasználói értékelései, utóbbit a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldal átlaga reprezentálja. A tíz legnagyobb relatív hazai siker IMDb-s átlaga 6,1 pont (tavaly 5,8 volt), a Rotten Tomatoeson pedig átlagban 49,5%-ot kaptak. Ez igazán látványos javulás tavaly óta, akkor 31,4% volt a kritikusok értékelése a magyarok kedvenceiről.

További közös jellemző a top 10 filmben, hogy többségben vannak közöttük a vígjátékok és – az egy szál Mamma Mia 2 kivételével – ezek a nagyvilágban nem számítanak igazi kasszasikernek. Sőt, igazi blockbustert, világszerte 500 millió dollár felett teljesítő filmet a 24. helyen találunk először, ez a Bohém rapszódia. (Azt meg ugye tudjuk, hogy a Queen milyen kiemelt helyet foglal el a magyar szívekben a ‘86-os szuperkoncert óta.) A már említett öt darab milliárdos gigasiker nálunk mind egy szálig alulteljesített, sőt, a képregényes-szuperhősös műfajból egyetlen film, a Deadpool 2 maradt 100% felett. Ezzel térjünk is át a legnagyobb relatív bukásokra:

Na, ez sok szempontból egészen érdekes lista. Egyrészt tele van hatalmas bestsellerekkel, ott van rajta az év négy legnagyobb nemzetközi kasszasikeréből három. Másrészt ezek jó filmek, legalábbis egyöntetű módon jobbak, mint amik a legnagyobb relatív sikerek listájára kerültek. Az IMDb-s átlaguk 7,2 (ugyanennyi volt tavaly is), a Rotten Tomatoesos 79,7% (tavaly 78,8 volt). Vagyis továbbra is sokkal jobb filmeket nézünk kevésbé, mint amilyeneket nagyon.

A Pókember – Irány a Pókverzum! utolsó helye igazából nem is meglepetés, mert Pókembert valamiért testületileg ki nem állhatja az átlag magyar mozinéző. 2017-ben a Hazatérés is ott volt a legrosszabbul teljesítők tízes toplistáján, és az évtized legnagyobb relatív bukásai között is megtaláljuk a Csodálatos Pókember mindkét részét. Hogy miért szegény Pókembert pécézte ki így magának a hazai közönség, pedig azért lennének bőven helyette sokkal bénább szuperhősök, rejtély.

Más filmek helyezésére viszont látszik logikus magyarázat. A Tűzgyűrű második részét például nem feltétlenül a magyar közönség utálta (pedig tragikusan rossz volt, főleg az első után, ami a maga nemében zseniális volt, és erről most nem is szeretnék vitát nyitni), hanem Kína imádta egészen aránytalanul. A 290 milliós bevételéből 100 milliót Kína hozott össze, amivel majdnem duplán teljesítette túl azt, amennyivel a kínai piac hozzá szokott járulni egy hollywoodi film bevételéhez. Ugyanígy Kína emelte fel a Rampage – Tombolást, és nyomta le minden más országban a relatív eredményét, de a Fekete Párduc is hasonlóképpen járt, csak éppen a másik nagy piac, az amerikai kiugró eredménye miatt. Mary Poppins karaktere nálunk nem annyira a popkultúra része, mint angol nyelvterületen, a képregényekre ez szintén igaz – de az olyan filmek eredménye, mint a Mission: Impossible-sorozat legutóbbi része vagy a Hihetetlen család 2, egészen érthetetlen. Pláne, hogy a magyar mozikban a rajzfilmek hagyományosan jól mennek, még az olyan gyenge eresztések is, mint a Jégkorszak vagy a Shrek sokadik epizódjai.

Mit mond mindez a mozi jövőjéről?

A mozi világában éppen dupla forradalom zajlik. Egyrészt a Netflix nyomán kisarjadó streamszolgáltatások szorongatják (bár a bevételi rekordokat elnézve annyira azért nem halálos szorítás ez), másrészt a fejlődő országok piacai irdatlan módon bővülnek, amihez Hollywoodnak igazodnia kell. Viszont Hollywood továbbra is az egyetlen filmgyár, ami a nemzetközi piacra termel – ahol még értelmezhető méretű filmipar van a világon, például Kínában vagy Indiában, ott szinte kizárólag a hazai moziknak és ízlésnek készülnek a filmek. Hollywood felvevőpiaca viszont egyre sokszínűbb és széttöredezettebb. Jelenleg az évi 40 milliárd dollár körüli globális jegybevétel felét az amerikai és a kínai mozik adják, előbbi kicsit többet termel, de már nem sokáig. A másik feléből elég nagy részt Európa, de mivel a ez kulturálisan nem homogén, inkább több kisebb, fél-másfél milliárdos piacként érdemes tekinteni rá. Aztán van még India, Japán, Dél-Korea, fejenként másfél-kétmilliárd körül, de ennek a hazai filmek elég nagy részét elviszik: Indiában a 90%-át, a másik kettőben nagyjából a felét.

Ez a bónusz persze néha meglepően jól be tud jönni, mutatunk egy térképet arról, hogy tavaly a világ országaiban melyik volt a legtöbb bevételt termelő film. Persze vannak itt is várható sikerek, senki nem lepődik meg például azon, hogy Skandináviában arat az ABBA zenéjére építő Mamma Mia. De hogy Románia mennyire rácsavarodott az Aquamanre, Egyiptom pedig a Venomra, vagy hogy Japánban a Bohém rapszódia majdnem háromszor annyi pénzt hozott, mint a Bosszúállók, azt azért nem valószínű, hogy bárki előre látta.

Ami még számít mint értelmezhető méretű és jól becélozható közönség, az két etnikai csoport: a feketék és a latinók. Ők Amerikán belül is elég sokan vannak, és komoly fizetőképes keresletet jelentenek, Amerikán kívül pedig kevésbé fizetőképeset, de nagyot és dinamikusan fejlődőt, konkrétan egész Latin-Amerikát és Afrikát. Ezért tűnik úgy, mintha mostanában kötelező lenne minden filmbe fekete, latino és ázsiai (lehetőleg kínai) szereplőt tenni. Ez nem valamiféle túltolt hollywoodi PC-agymenés, hanem jéghideg üzleti logika: illusztrációnak elég csak megnézni, hogy néz ki a Halálos iramban filmek szereplőgárdája és a jegyárbevételi adatai.

Mivel a filmek egyre drágábbak, a stúdiók egyre több pénzt kockáztatnak, egyre inkább biztosra akarnak menni a befektetéseikkel. Ezért hanyatlik például a vígjátékok műfaja (illetve költözik át a tévébe): a humor nem globális, mást tart viccesnek egy nyugati és egy ázsiai ember, ami az egyik piacon jól megy, az megbukik a másikon, mert nem veszik a poénokat a nézők. És ugyanezért aratnak a népmesei „jók a gonoszok ellen” sémát variáló rajzfilmek és szuperhősös akciók, ezek mindenhol érthetők.

Na és hol helyezkedik el ebben a képben Magyarország, vagy kicsit tágabban nézve Kelet-Európa? Hát, leginkább sehol. A lassan egy évtizede uralkodó képregényfilmes trend nálunk kulturális okok miatt nem annyira jön be, így hát maradnak nekünk a kisebb költségvetésű, B kategóriás vígjátékok.

Az Index tavalyi kedvenc filmjeiről készített listánkat itt lehet böngészni, azt pedig ebben a cikkben foglaltuk össze, hogy kikről szólt a mozi 2018-ban.

(Borítókép: Pókember: Irány a Pókverzum! Fotó: outnow.ch)