A folytatások átka A Lego-kalandot sem kerülte el

2019.02.08. 04:46

2014 egyik nagy meglepetése volt A Lego-kaland, ami első ránézésre csak egy pofátlan brandkiterjesztésnek tűnt, de végül egy okos, vicces és az egész család számára szórakoztató film lett belőle. A készítők számítottak a sikerre, ezért eleve olyan véget kanyarítottak a történetnek, hogy adta magát a folytatás. 

Az első rész végén megérkeztek a Duplo játékok, a főszereplők pedig csak arra tudtak gondolni, hogy az idegenek azért érkeztek, hogy elvegyék a munkájukat. Vagyis nem, az egy másik alternatív valóság – Emmették attól félnek, hogy az új játékok végleg elpusztítják őket. Itt kezdődik a film, látjuk a harcot, majd ugrunk az időben, hogy meglássuk: Bricksburg mostanra egyáltalán nem emlékeztet az első film kedves Tesz-Vesz városára, helyette inkább a Mad Max posztapokaliptikus világa juthat róla eszünkbe. Vagyis már semmi sem szupi-szuper, az emberekből (legófigurákból!) teljesen eltűnt a jókedv. 

Kivéve persze a főszereplő Emmettet, akiből képtelenség kiölni a vidámságot. Mikor viszont egy titokzatos lény elrabolja Lucyt, Batmant, az unikornis macskát, a kalózt és az állandóan űrhajót építeni akaró Bennyt, akkor kénytelen lesz bevetni magát, hogy megmentse őket. A mentőakcióban Rex, egy titokzatos harcos lesz a segítségére, aki valamiért különösen emlékeztet Emmettre.

Magyarul csak A Lego-kaland 2. a film címe, eredetileg viszont The Lego Movie 2: The Second Part – és ez teljességgel igaz is: mintha a filmnek a második felét néznénk. Közben a film történetét úgy építették fel, hogy reagáljon azokra a kritikákra, amiket az első résszel szemben megfogalmaztak. 

015
Fotó: Intercom

Az amerikai kritikák egy része azt kifogásolta, hogy a főszereplő egy mosolygós lúzer volt, akire végül csak rámosolygott a szerencse, miközben Lucyt vagy Vadócot úgy ismertük meg, mint aki okosabb és ügyesebb a főszereplőnél. Végül azonban mégis Emmett zsebelte be az összes elismerést, ráadásul a kiválasztott is ő lett, miközben az egyik mondanivalónak pont azt szánták, hogy mindenki különleges. Chris McKay, az első rész rendezője már akkor, 2014-ben erős női karaktereket ígért a folytatásra. Ezt végül úgy sikerült megvalósítani, hogy Lucy és Emmett külön utakon jár, de közben azt a klisét nem sikerült elkerülni, hogy a fiú karakternek kelljen megmenteni a lányt. 

Majdnem minden szupi-szuper

IMDb: 7.4/10

Rotten Tomatoes: 93/100

Metacritic: 65/100

Index.hu: 6,5/10

  

Hoz némi újdonságot a történetbe, hogy Emmett egy olyan figurával kerül párba Rex személyében, aki bátor, tökös, és egyszerre ért a dinoszauruszokhoz és a régészethez is, vagyis minden macsó tulajdonság van benne, ami az ártatlan Emmettből hiányzik. Ez az idejétmúlt férfi nemi szerep kritikája akar lenni, de csak néhány igazán jó poén jön ki belőle. Abban pedig szinte biztos vagyok, hogy 15 év alatt nem megy át az üzenet. 

Közben Lucy csapdába esik, és közelebbről megismeri a gonosztevőket, akik ragaszkodnak hozzá, hogy csak jót akarnak. Természetesen nem akar hinni nekik, pedig még egy komplett dalt is előadnak azért, hogy a bizalmába férkőzzenek. Ennek kapcsán lehet érezni, hogy Lucy fontosabb szerepet és egyéni döntéseket kap a filmben, de közben mégis mindvégig csapdában van, vagyis mégsem engedik, hogy szabadon olyan menő dolgokat csinálhasson, mint Rex és Emmett.

011
Fotó: Intercom

Christopher Miller és Phil Lord forgatókönyve igyekszik megőrizni az első rész metakikacsintásait, de közben a történet mégis kiszámíthatóbb lett. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezúttal több az olyan poén, amihez előismeretek kellenek, vagyis a moziban az idősebbek fognak többet nevetni, és nem a 10 év alattiak. Ők valószínűleg nem rakják össze a Harcosok klubjára tett utalásokat, vagy éppen az időutazásos referenciákat a Ki vagy, doki?-tól kezdve a Vissza a jövőbe című klasszikusig, ahogy a Chris Pratt karrierjén való élcelődés sem lesz egyértelmű, mert ahhoz tudni kell, hogy eredetileg ő Emmett hangja. Összességében túl sok mindent zsúfoltak ebbe a filmbe, amit a gyerekek csak sokára fognak megérteni.

Lehet, hogy A Lego-kaland 2. hosszabb egy kicsit a kelleténél, de tele van kreatív ötletekkel, rengeteg látványos akcióval, közben pedig egy olyan üzenetet akar átadni az idegenekkel szembeni bizalmatlanságról, ami elsősorban Donald Trump politikájára reagál, de Magyarországról nézve is ugyanennyire aktuális. A számunkra is sokáig ismeretlen főgonosszal sikerül egy olyan környeztet teremteni, hogy úgy érződjön valójában, ez is egy metakritika a folytatásokra, mint amilyen a 22 Jump Street is volt.

017
Fotó: Intercom

Az utóbbi évtized tele volt olyan második részekkel, amik mind a Sötét Lovag, illetve korábban a Birodalom visszavág sémáját és kilátástalanságát próbálták reprodukálni, ráadásul az utóbbi időben szinte már rutinná vált, hogy a gonoszok nem elégednek meg az emberiség elpusztításával. Ezek az elemek A Lego-kaland 2-ben is visszajönnek, de úgy, hogy közben nevetségesnek tűnjön az egész, valami olyannak, ami egy tinédzser kisfiú agyából pattan ki, miközben a pincében legózik, és ne olyannak, amin jól fizetett hollywoodi írók dolgoztak évekig. Persze voltak már olyan sci-fik is, amik ennek a sablonnak a kifordítására játszottak rá, de A Lego-kaland a gyerekeknek akarja átvinni az üzenetet, és ezt valószínűleg sikerrel is teszi.

A folytatásba is majdnem annyi ötlet és poén szorult, mint az első részbe, de az összkép még sincs annyira egyben. Akkor sikerült megfogni a legónak is az esszenciáját, emlékezetesek voltak az üldözési jelenetek a rögtönzött építéssel, ehhez adódtak hozzá a mindenféle utalások, a változatos viccek, amiből egy igazán metafilm jött ki.

Ezeket megpróbálták átmenteni a második részbe is, de hiába van meg minden, amit szerettünk az elsőben, ezúttal semmi újat vagy váratlant nem sikerült hozzáadni a képhez. Minden majdnem annyira szupi-szuper, mint öt évvel ezelőtt volt, de így már megjelenik a hiányérzet. Persze ha ilyen lenne egy átlagos folytatás, akkor talán szigorúbbak is lehetnénk A Lego-kaland 2-vel, de mivel alacsonyan van a léc, ezért azt viszonylag könnyen sikerül megugrani. 

Igazából a legnagyobb baj a filmmel, hogy ezen jobban érződik az, amitől az első résznél féltünk: csak egy márkakiterjesztés, ami hatékonyan akar pénzt keresni. Bár a jószívű üzenet és az okos poénok ezúttal is ott vannak, hiányzik az a plusz, ami miatt az első epizód annyira szerethető volt. Ha esetleg lesz harmadik rész, akkor annak valami teljesen újat kell hoznia, mert még egyszer ugyanez már nem fog beleférni.

Ne maradjon le semmiről!