Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHogy fulladhat egy izgalmas élet ekkora unalomba?
További Cinematrix cikkek
- Két évad alatt mesterművé nőtte ki magát a Netflix sorozata
- Steven Spielberg megirigyelné ezt az új Star Wars-sorozatot, annyira kalandos
- Pókember azon dolgozik, hogy ne kérdezzék Pókemberről
- Ötezer betanított patkánnyal forgatják újra a legendás horrorfilmet
- Ingyenesen nézhető több száz magyar film az ünnepek alatt
A Magyarországon forgatott Colette tökéletes példa arra, hogy lehet egy izgalmas életről unalmas életrajzi filmet készíteni. A Colette főhőse ugyanis Sidonie-Gabrielle Colette francia író, újságíró, színésznő, pantomimművész, akit 1948-ban irodalmi Nobel-díjra jelöltek Gigi című művéért. Colette élete tele van izgalmas fordulatokkal, számos házassággal, leszbikus kapcsolattal, lázadással, utazással, irodalmi, színpadi sikerekkel, háborús élményekkel és így tovább.
Azt hihetnénk, hogy arról, akivel ennyi minden történt, csak érdekes mozit lehet készíteni. Hát nem.
Főleg úgy nem, hogy a Keira Knightley főszereplévével készült film csak Colette életének egy rövid szakaszát dolgozza fel, pályája kezdetét, a fiatal éveit.
Wash Westmoreland, a Julianne Moore-nak Oscart hozó Megmaradt Alice-nak rendezője valamiért úgy gondolta, hogy az a tény, hogy Colette regényeit eleinte a első férje, az író Henry Gauthier-Villars nevében jelentette meg, annyira érdekes, hogy ennél nem is kell a filmbe több téma. Pedig kellett volna, már csak azért is, mert erről vagyis a feleségének remekműveivel ékeskedő férfiakról már készült néhány film. Ott van például Tim Burton 2014-es mozija, a Nagy szemek, amiben Amy Adams játszotta a festőnőt, aki helyett a férjét ünneplik, vagy A férfi mögött Glenn Close-zal, amiért a színésznőt idén Oscarra is jelölték.
Persze a MeToo korszakban ez a téma kurrens, de Sidonie-Gabrielle Colette-ben ennél sokkal több volt. A sztori egyszerűen kevés egy kétórás filmhez, nem véletlen, hogy a Colette tele van üresjáratokkal, érdektelen szerelmi és színpadi jelenetekkel. Akkor ismerjük meg Colette-et, amikor még vidéken él a szüleivel, de titokban már a nála jóval idősebb Villars (Dominic West a Drótból) szeretője. Összeházasodnak, Colette Párizsba költözik, és muszájból csatlakozik a regénygyár szerzőihez, amit a férje üzemeltet. Részben saját emlékein alapuló pajzán Claudine-sztorijai hatalmas sikert aratnak, férje folyton új könyvekért gyötri, ő viszont mást is szeretne csinálni, mint Claudine-regényeket írni.
Számokban
IMDb: 6,8
Rotten Tomatoes: 88%
Metacritic: 74
Index: 5/10
Ráadásul Claudine alakja olyan népszerű lesz, olyan őrületet vált ki egész Párizsban, hogy Colette egyre kevésbé tudja és akarja titkolni, hogy ki a valódi szerző. Így aztán elkezd lázadozni, és közben rájön, hogy az irodalom mellett a színpad is vonzza, a férfiak mellett pedig a nők is.
Keira Knightley mindent megtesz, hogy megszeressük Colettet, de hiába az igyekezet, ha a figura nincs elég érdekesre írva.
Bár az is igaz, hogy a többi szereplő még ennyi lehetőséget sem kapott, a kicsapongó, mégis szerető férj éppen olyan érdektelen, mint a férfiruhában járó márkiné.
És igen, ahogy minden egyes Magyarországon forgatott filmben, úgy a Colette-ben is feltűnik Árpa Attila, akinek ezúttal a Vörös verébbel ellentétben még szöveg is jut. Mivel ekkorra már masszív unalomba ringatott minket a Colette, kifejezetten élénkítő élmény volt látni az egyik színházi jelenetben a színpadi leszbikus csók ellen felháborodottan tiltakozó Árpát.
De akad ennél értékelhetőbb magyar teljesítmény is a filmben. A Colette csodaszép jelmezeiért Flesch Andrea felelt, akit sokáig az Oscar-jelölés egyik várományosaként emlegettek ezért a teljesítményért. Ez végül nem jött össze, nem került a legjobb három közé, de több más rangos szakmai díjra jelölték.
Szóval ha másnak nem is, ennek a sikernek mindenképpen örülhetünk a Colette kapcsán.
Rovataink a Facebookon