Meddig ájulunk még el a sorozatgyilkos Ted Bundy sármjától?

Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány szokatlanul hosszú címe egy idézet attól a bírótól, aki végül elítélte Amerika egyik legismertebb sorozatgyilkosát, a legalább harminc fiatal nőt meggyilkoló Ted Bundyt. Bundy ezerszer elmesélt történetének ezúttal úgy adtak csavart, hogy a sztorit annak a nőnek a nézőpontjából ismerjük meg, aki évekig együtt élt a sorozatgyilkossal. Liz  Kloepfer  (később Liz Kendall) könyvet is írt arról, hogy Bundy, a megtévesztés mestere nemcsak az őt üldöző rendőröket verte át számtalanszor, hanem a saját környezetét is.

Liz Kloepfer (Lily Collins) legalábbis azt állítja, hogy a szadista gyilkos otthon kedves, szerető társ és gondoskodó apa volt, aki soha nem emelt kezet a barátnőjére. Éppen ezért állt ki mellette még akkor is, amikor Bundyt emberrablással vádolták, sőt 1976 márciusában el is ítélték. A bizalma csak akkor kezdett megrendülni, amikor már többrendbeli gyilkossággal is vádolták a férfit. Azt a férfit, aki nem csak ő szeretett. Bundy tárgyalását rajongók hadai követték, és miután Liz elhidegült tőle, hamar talált magának új nőt, aki hozzá is ment feleségül. Sőt, bár elvileg nem lehettek volna együtt, a felesége gyereket is szült neki.

Miért rajongtak érte még akkor is, amikor kiderült, hogy hozzájuk hasonló fiatal nők, sőt gyereklányok tucatjait kínozta, erőszakolta és gyilkolta meg? Ki a felelős mindezért? A rendőrség? A média? A Bundy környezetében élők? Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány ezeket a - teljesen jogos - kérdéseket dobja elénk, hogy aztán alig-alig válaszolja meg őket.

A film ugyanis beéri azzal, hogy Ted Bundy (Zac Efron) egy elképesztően jóképű, vonzó, sármos férfi volt, akinek elég volt megvillantania a mosolyát, és máris a lába elé borultak a nők. Aki ráadásul még tudott nagyon kedves, intelligens, művelt is lenni, és remekül tudta manipulálni a környezetét. Ennél mélyebbre nem ásunk, sem Bundy és Liz kapcsolatában, sem Ted Bundy személyiségében. Ami pedig azontúl is tartogat érdekességeket, hogy ő volt az egyik legszörnyűbb gyilkos Amerikában. Többek között például azt, hogy a legtöbb sorozatgyilkossal ellentétben semmilyen gyerekkori traumán nem ment keresztül, szerető családban nőtt fel, voltak barátai, szerelmei.

Azt sem tesz jót a filmnek, hogy körülbelül a felénél egyszerűen elfelejtkezik arról, hogy elsősorban Liz története akart lenni.

Miközben az egyébként meglepően ügyes Zac Efron csillogtatja ezer megawattos mosolyát, nézzük, hogy Bundy miként szökik meg kétszer is a börtönből, lényegében a fogvatartói szeme láttára. Miként veszi át a saját védelmét a tárgyaláson (korábban joghallgató volt), és védi magát sokkal ügyesebben, mint a képzett ügyvédek. Megcsodálhatjuk, hogy milyen szellemesen riposztozik a John Malkovich által játszott bíróval. És miközben nézzük a Bundy Showt, nemcsak Lizről, hanem a kegyetlenül lemészárolt áldozatokról is mintha megfeledkeznénk.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy ez tudatos döntés volt a film készítői részéről. Az utolsó negyedórában ugyanis az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány meglepően magára talál. Egyfelől visszakapjuk és némileg megértjük Lizt, aki ugyan valóban vak volt sokáig, de végül mégis helyes döntéseket hozott. És ha nem is túl sok, de szó esik arról is, hogy mindegy, milyen jóképű és szellemes, Ted Bundy akkor is a legalja volt mindennek. Csak azt a gondolatot nehéz kiverni fejünkből, hogy Ted Bundy semminek sem örülne jobban, mint hogy még 2019-ben is foglalkozunk vele, és hogy elkészült egy újabb film róla.