Isteni volt Keanu Reevesszel játszani

Mielőtt elment Magyarországról, már dolgozott színházakban, tévéműsorokban. Hogy indult a színészi karrierje itthon?

Hatévesen vitt el anyukám, aki zongorista és korrepetitor, egy meghallgatásra a Magyar Rádió Gyermekkórusába, ahova felvettek. Tízéves koromtól én lettem a kórus egyik hangszeres szólistája. Ez nagyszerű lehetőség volt arra, hogy megtanuljam a profi hozzáállást, a kemény munkát, a közönség előtti szereplést, a gyors és összpontosított tanulást és a csapatmunkát. És hozzászokjak ahhoz, hogy 120 gyerek közül csak harmincat választanak ki egy-egy nagy turnéra, és én nem mindig vagyok ott a kiválasztottak között. Megtanultam ezt nem személyes sértésnek venni, ebből a leckéből a mai napig profitálok.

A gyermekkórus után is folytattam az énektanulást, elkezdtem táncolni és 1986 végén debütáltam a Vidám Színpadon, a Kabos Show című revüműsorban. Bodrogi Gyula, Csákányi Laci bácsi, Straub Dezső, Bőröndi Tamás, Kabos Laci bácsi szárnyaik alá vettek, tanítottak. Aztán elkezdtem kisebb beugró szerepeket kapni, és 1989-re már havi 40 előadásban vettem részt. Sok alkalmunk volt a színházon kívül is játszani különböző tévéműsorokban, reklámokban.

Nagyon hálás vagyok ezért a három évért, de apukám, aki matek-fizika professzor volt, arra kért, hogy legyen egy rendes diplomám is, úgyhogy elvégeztem a Tanítóképző Főiskolát. Ha meg élne apu, minden nap megcsókolnám a kezét azért, hogy ehhez kőkeményen ragaszkodott. A tanári diplomám olyan alapot biztosított, amire egész életemen át építhetek.

A rendszerváltáskor miért ment ki mégis Bécsbe? Külföldi karriert szeretett volna?

A rendszerváltásnak ehhez nem sok köze volt, és eredetileg nem is akartam külföldre menni. A Vidám Színpadi évek alatt többször felvételiztem a Színművészeti Főiskola musical szakára, de nem vettek fel. Azt mondták, hogy a nevem naponta benne van a Pesti Műsorban, miért akarok ott tanulni, folytassam így a karrieremet. Csakhogy akkoriban színészdiploma nélkül limitáltak voltak a lehetőségek, és egyébként is tanulni, nőni szerettem volna szakmailag.

Úgyhogy gondoltam, kipróbálom magamat, és kimentem Bécsbe felvételizni az ottani Színművészeti opera/musical szakára. Nagyon jól ment minden, eljutottam a harmadik rostáig. Csakhogy az utolsó rostán, amikor az éneklés után beszélgettünk, vagyis csak beszélgettünk volna, kiderült, hogy nem tudok németül.

Azt az esélyt kaptam, hogy ha három hónap alatt leteszek egy nyelvvizsgát, ami bizonyítja, hogy már beszélem a nyelvet annyira, hogy részt tudjak venni a programban, teljes ösztöndíjjal felvesznek. Úgyhogy megtanultam németül három hónap alatt. Fél évadot töltöttem a Vidám Színpadon úgy, hogy napközben Bécsben tanultam, esténként Budapesten játszottam.

És miért folytatta később Amerikában?

Bécsben sok musicalben játszottam, és sok amerikai barátom lett. Az egyik legjobb barátnőm egy New York-i lány volt osztrák férjjel. Meghívtak New Yorkba három hétre nyaralni. Vagyis telelni. Ez lett életem legfárasztóbb kikapcsolódása, minden nap tánc-, ének- és színjátszás-órákra jártam, és amit csak tudtam, megnéztem a Broadway-en. Imádtam New Yorkot. Egyik nap viharos szél volt, és a 72. utcai metrómegálló előtt a szó szoros értelmében befújt engem egy gyönyörű épületbe. Nézelődtem, beszélgettem a recepcióssal, és kiderült, hogy ez az American Musical and Dramatic Academy épülete. Kiderült az is, hogy minden évben egyszer vannak felvételi vizsgák. Aznap volt az első nap. Feliratkoztam az első fordulóra.

Nem is értem, hogy merészeltem, a Csárdáskirálynőt énekeltem magyarul, és a könyvtárból kivettem a Chicago című musical egyik rövid monológját, amit aznap megtanultam. Tudtam, hogy esélyem sincs, de jól éreztem magamat. Gondoltam, micsoda belevaló gyerek vagyok, majd jó sztori lesz otthon, amikor elmesélem.

Hazamentem, februárban kezdtük a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalt próbálni Klagenfurtban, addig a családommal voltam Pesten. Éppen a kádban ültem otthon, amikor felhívtak, hogy felvettek. Majdnem belefulladtam a szappanhabba. Mondtam, hogy nem tudok az ösztöndíj-válogatásra visszautazni, és nincs pénzem kifizetni a 7000 dollárt szemeszterenként. De az iskola igazgatója megkereste a klagenfurti Jézus Krisztus rendezőjét, akivel jóban volt, lekáderezett, és tandíjmentességet ajánlottak a profi programban, ami 18 hónap volt 3 év helyett. Gondoltam, elvégzem a sulit New Yorkban, aztán majd haza jövök, és kapkodni fognak értem Budapesten és Bécsben is.

1994 végén költöztem New Yorkba. Ha tudtam volna, hogy mennyire nehéz lesz, biztos, hogy nem vágtam volna bele. Tanulni egy nyelven, amit alig beszélsz, és megélni egy ilyen világvárosban nem egy leányálom, még ha úgy is hangzik. Szerencsére a barátnőméknél lakhattam, amíg megtaláltam a helyem, segítettek munkát találni, hogy enni tudjak, de az első hat hónap rettenetesen nehéz volt.

Mennyire volt nehéz megkapni az első amerikai szerepeket? Addig csak németül és magyarul játszott, nyelvi problémák nem voltak?

Szinte észre sem vettem, hogy megtanultam angolul. Az osztálytársaim a barátaim lettek, szerettek a tanáraim, sok segítséget kaptam az új ismerősöktől, ki tudtam venni egy kis lakást, lediplomáztam. Folytattam a tánc- és fitnesztanítást, modellként dolgoztam (ahogy korábban Magyarországon és Bécsben is), szórólapokat osztogattam, más külföldieket tanítottam angolul, annyit kerestem, hogy megéljek.

A hazatérésből azért nem lett semmi, mert az első válogatásomon megkaptam egy kis szerepet a Nine című musicalben egy jónevű vidéki színházban. A rendezője pár hónap múlva egy Broadway-darabot rendezett. Bekerültem a társulatba, három évig csináltam, amikor elkezdtem tévészerepeket kapni. Az elején minden munka szinte véletlenül esett az ölembe. Nem volt izzadtságszagú, amit csináltam, mert el sem tudtam képzelni, hogy megkapom. Egyszerűen élveztem a játékot, hogy ott lehetek, a kalandot, a kihívást.

A nevét ön szerette volna megváltoztatni, vagy megkérték rá?

A nevemet nem változtattam meg, csak fonetikusan írom le, amikor színészként dolgozom. Nem tudták kiejteni a nevem, és ahogy kiejtették, az nagyon csúnyát jelent. Úgyhogy közvélemény-kutatást rendeztem az amerikai ismerőseim körében, hogy ha azt mondom, hogy Szűcs, azt ki hogyan írná le. A Sooch nyert.

Mennyiben más színésznek lenni Amerikában, mint mondjuk Ausztriában vagy Magyarországon volt? Mik a legnagyobb különbségek?

Más világ volt, amikor még Magyarországon voltam. Talán a legnagyobb különbséget abban látom, hogy Magyarországon akkoriban társulatok voltak, Ausztriában és Amerikában darabszerződések. Itt nincs kis szerep, ha valaki megbízik bennem annyira, hogy lehetőséget ad a produkcióban, azért hálás vagyok, és tisztelettel elfogadom. Nagyobb az ország, több a színész, több a produkció, nagyobb a konkurencia. New Yorkban lakom, de ez nem akadály abban, hogy más városokban vagy kontinenseken is forgassunk.

Az IMDb szerint a 2000-es évek elején kezdett amerikai sorozatokban szerepelni. Hogy lehet bekerülni ebbe a világba? Ha már bent van valaki, akkor könnyebb szerepeket kapni, vagy minden esetben castingolni kell?

Az első szerepemet egy szappanoperában kaptam, ahova egy korombeli magyar nőt kerestek, aki az egyik főszereplő nagynénje. Ahogy régen a szakmában mondtuk, pofán vágott a szerep. Pont olyat akartak, amilyen én voltam. De mindenképpen könnyebb szerepet kapni, ha már letettünk valamit az asztalra. Jobban megbíznak az emberben, ha látják, hogy mások is megbíztak benned, jó munkát végzel, jól ki lehet veled jönni, ismered az íratlan szabályokat, hogy hogyan viselkedünk a forgatásokon.

Nekem majdnem mindig castingra kell mennem, vagy kérnek egy self tape-et, ami azt jelenti, hogy felvesszük a jelentet, és az ügynökség elküldi a casting igazgatónak. De az elmúlt pár évben már Skype-on is castingolnak. Mostanában kezdtem direkt ajánlatokat is kapni. Például ezen a héten forgattam egy Conrad című pilotot Chicagoban. Ők a Feketelista egyik részében láttak, és felajánlották a szerepet válogatás nélkül. Annak is örültem, hogy az eredetileg ukrán karaktert magyarra írtak át, miután találkoztunk.

Az Esküdt ellenségekben kétszer is játszott két különböző szerepet. Mennyire jellemző, hogy ugyanazt a színészt visszahívják egy másik szerepre is?

Nem jellemző, de előfordul. Ebben a sorozatban előszór 2001-ben játszottam. Nyolc évvel később kaptam benne egy másik szerepet. Mindkettő kisebb volt, ami nem volt zavaró a közönségnek. A Karmokba valószínűleg nem fognak egy másik szerepre visszahívni, mivel a karakterem, Riva főbb szereplő volt.

Az, hogy a Karmokban már állandó szereplő volt, nagy karrierugrásnak számított?

Igen, számomra nagy lehetőség volt. Eredetileg egy 60-80 éves eredeti orosz szereplőt kerestek, aki inkognitóban az orosz maffia egyik matriarchája. A karakter neve is az volt, hogy Nagyi. Biztos voltam benne, hogy nem kapom meg, de nem akartam kihagyni, hogy a New York-i Warner Brothers casting igazgatóival találkozhassak. Amikor már a pilotot forgattuk, és láttam a ruháimat lógni az öltözőben, az hittem, tévedés. Nagyi rongyai helyett Riva Chanel kiskosztüme és ékszerei vártak. Átírták a szerepet rám. Az első részben még meg sem szólaltam, aztán a szerep egyre nőtt. Itt már úgynevezett “recurring guest star” (visszatérő vendég) szerződésem volt.

Mennyire jelent biztos megélhetést, ha Amerikában valaki sorozatokban játszik epizódszerepeket?

Ez a szerződéstől függ. Nagyon szépen meg lehet élni, de biztosnak nem mondanám, nincsen garancia arra, hogy meddig van a karakter a sorozatban, vagy meddig megy a sorozat. Természetesen nem jó érzés, amikor egy szerződésnek vége van, de ez benne van a pakliban. Minden szerep előrébb viszi az embert tapasztalatban, kapcsolatokban, anyagilag, magabiztosságban és szakmailag.

A John Wick 3-ba és a Gemini Manbe is castinggal került be? Ilyen nagy mozifilmeknél másképp zajlik a szereplőválogatás, mint a sorozatoknál?

Igen, mindkettőbe castinggal kerültem be. A John Wickbe self-tape-et kértek. Ez volt az első lehetőség, amit ilyen nagy filmben kaptam, úgyhogy megint "nincs mit vesztenem" hozzáállással küldtem be a videót, nem számítottam arra, hogy megkapom. De jól szórakoztunk a párommal, amíg a mobiljával a konyhában felvettük a kért jelenetet. 24 órán belül hívták az ügynökségen, hogy felajánljak a szerepet.

Milyen élmény volt a John Wick forgatása? Az Instagramján van egy szelfi Keanu Reevesszel. Ilyenkor van mód bármilyen érdemi kommunikációra vagy ennél sokkal feszítettebb a munkatempó?

Fantasztikus élmény volt! Elképesztő, hogy mekkora tisztelettel és hálával bántak a legkisebb mellékszereplővel is. Minden úgy működött, mint egy svájci óra. Az én jelenetemet egy pénteki napon hajnali 4-kor forgattuk. Ezt hívja úgy a szakma, hogy “fraturday” (péntszombat). Először az úgynevezett a blocking próba megy le rendezővel, operatőrrel, színészekkel. Keanu bemutatkozik, próbálok úgy viselkedni, mintha ez természetes lenne számomra. Ülünk a széken egymás mellett, amíg várunk, hogy bevilágítsák a jelenetet. Nem haverkodom, ez az egyes számú íratlan szabály a forgatásokon. Ő szólít meg, elkezdünk beszélgetni, majd megkérdezi, hogy csináljunk-e egy szelfit. Biztosan tudta, hogy szeretném, de nem kérném. Kedves, szerény, isteni vele játszani, minden simán megy. A rendező, operatőr megköszöni, hogy ott vagyok. A jelmeztervező egy tündér, vele a mai napig kapcsolatban vagyok.

A Will Smith főszereplésével készült Gemini Manben milyen szerepben láthatjuk? Ezt a filmet Budapesten is forgatták, Magyarországon vagy kint dolgozott benne?

Erről majd csak akkor beszélhetek, ha már bemutatták a filmet. De itt, New Yorkban dolgoztam benne.

A weboldalán azt írta magáról, hogy amikor eljött az életközepi válság, plasztikai sebész helyett inkább újra tanulni kezdett, szociális munkás és drámaterapeuta lett. Miért pont ezeket a területeket választotta, és mit csinál pontosan?

Nem mindig mentek simán a dolgok. 2001 februárjában négyes stádiumú rákkal diagnosztizálták a férjemet, májusban meghalt az édesapám, szeptember 11-én az ablakból néztem végig, ahogy ledőlnek Világkereskedelmi Központ tornyai, karácsonykor meghalt a férjem. Hónapokig depressziós voltam, és évekig nem úgy működtem, ahogy optimális lenne. Nagyon nehéz időszak volt. Nem kaptam munkákat, de el sem mentem válogatásokra, aztán már nem is hívtak.

Elkezdtem az élet értelmén komolyabban gondolkodni, apura gondoltam, amit arról mondott, hogy legyen egy rendes diplomám. Elegem lett az egy lábon ugrálásból, hogy a létem attól függ, hogy valaki másnak tetszem-e, felvesz-e, megkapom-e, sok külső tényezőtől, amit nem tudok befolyásolni. Két lábon akartam állni.

Volt egy tanítói diplomám, amit a Fordham Egyetem elfogadott, mint bachelor fokozatot, így el tudtam kezdeni a mesterszintű egyetemi képzést. Az egyetemet három év alatt végeztem el, ezalatt beleszerettem a pszichodrámába és a drámaterápiába, elvégeztem a drámaterápia mesterszintű programot is. Jelenleg szociális munkás, drámaterapeuta vagyok és kinevezett oktató a Columbia Egyetemen. A legfurább az volt, hogy az egyetemi évek alatt megint elkezdtem tévészerepeket kapni. Úgyhogy a karrierváltásból inkább karrierintegrálás lett.

Milyen arányban van jelen az életében a színészet és milyen arányban az egyéb munkái?

Azt mondanám, hogy fele-fele. Úgy ahogy az ember két lábon sétál, egyszer az egyiken van a nagyobb súly, egyszer a másikon. De valahogy mindig úgy esik, hogy tökéletesen kijön a lépés.

Milyen hasonlóságok vannak a színész és a terapeuta munkája között?

Rengeteg hasonlóságot látok, már el sem tudom képzelni egyiket a másik nélkül. A színészvilágban mindenki értékeli, hogy terapeuta vagyok. Az akadémiai berkekben azt, hogy színész. Mindkét szakmámban építek a másikra, olyan eszközöket viszek egyikből a másikba, ami valami újat hoz létre. Úgy látszik, ez így volt megírva egy előadóművész anya és egy egyetemi prof apa gyerekének.

Mindkét szakmában sztorira építünk, ami megváltoztathatja az ember perspektíváját. Mint színész, a közönség a végeredményből profitál, mint passzív néző. A drámaterápia a folyamatban találja meg azokat az értékeket, amik pozitív változást indíthatnak el a résztvevők aktív közreműködésével. Az egyik a végtermékre, a másik a folyamatra koncentrál. Mindkettő elgondolkodtat, betekintést enged egy más világba, opciókat, lehetőségeket mutat, inspirál, reményt kelt, éltet, segít másoknak. 

(Szűcs Andrea emailben válaszolt a kérdéseinkre.)