Aranyos kiskutyákat és kiscicákat még sose utáltunk ennyire

MV5BMTg2MzQzODYwNl5BMl5BanBnXkFtZTgwNzUzNjA3NjM@. V1 SX1777 CR0,
2019.07.09. 04:55

Mit csinálnak titokban az aranyos kis háziállataink, amikor mi, a gazdik nem látjuk őket? Ennyi, ez az egy kérdés kellett ahhoz, hogy három éve egy iszonyatosan sikeres és iszonyatosan cuki animációs film legyen A kis kedvencek titkos élete. Annál a filmnél soha nem nyitott jobb bevétellel önálló ötleten alapuló mozi Amerikában, úgyhogy rögtön, mármint szó szerint azonnal, a legelső napokban meg is rendelték a folytatást.

Bár ne tették volna.

Illetve bár ne csak azért tették volna, mert jók voltak a számok. Vagy bár ne úgy tették volna, ahogy láthatóan tették: rábízva pár fásult iparosra a folytatást, akik tényleg az ég adta világon nem gondoltak semmit erről a témáról, csak gépiesen összepakoltak mindent, ami elsőre az eszükbe jutott, majd az utolsó enter lenyomása után átcsoszogtak egy másik asztalhoz a kávés termoszukkal, hogy azzal a lendülettel még a címét is elfelejtsék, mi is volt az a projekt, amit az előbb letudtak.

Pont ennyire fantáziadús, ötletes és egyedi A kis kedvencek titkos élete 2. Ha van film, amiről süt, hogy tényleg senkinek semmi más ötlete nem volt vele kapcsolatban, mint hogy muszáj elkészülnie, az ez; csak annyival jobb a Die Hard 5-nél, hogy itt legalább nem élő szereplők játszanak, így nem súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy Bruce Willis totálisan életunt képét kell nézni két óráig. Az állatokat legalább lelkesre lehet animálni, ha már a nézőket meg az alkotókat nem.

Hogy valami itt nem lesz kerek, annak az az első jele, hogy a filmnek egész egyszerűen nincs története. A második jele meg az, hogy egy csomó története van egyszerre. A harmadik, és egyben legsúlyosabb jele pedig az, hogy mindegyik hülyeség.

Szó nincs arról, hogy valamelyik alkotónak lett volna egy alapötlete, és ezt valósították volna meg a filmben, azaz a cuki kis bolyhos szereplők eleinte szembesültek volna valamilyen ismerős és a néző számára átélhető problémával, hogy ezt aztán ilyen-olyan nehézségek árán megoldják, elégedett csaholással juttatva el a történetet A-ból B-be. (Az első részben ez csak annyi volt – de legalább volt –, hogy az egyedüli kutya nem jött ki az újonnan beszerzett másik kutyával, ezért véletlenül az utcán kötöttek ki, és haza kellett jutniuk valahogy.) 

És szó sincs arról sem, hogy azok a dolgok, amik történnek, egy percig is ismerősek lennének azoknak, akiknek van otthon állatuk, vagy ami azt illet, bárkinek is a világon. Ezt a mondatot semmi nem illusztrálja jobban, mint a film csúcsjelenete: ebben

egy szuperhősruhába öltözött nyuszi és két kutya úgy próbál kiszabadítani egy velejéig gonosz orosz cirkuszi idomár, egy csomó farkas és egy égő fáklyákkal zsonglőrködő, késeket dobáló kismajom karmai közül egy tigrist, hogy egy robogó vonat tetején verekszenek egymással,

miközben egy száguldó autót is arrafelé navigálnak a segítőkész macskák. Egy másik történetszálban a szobakutyának egyszer csak meg kell menteni egy kisbárányt egy őrületesen veszélyes szakadék fölé lógó, hamarosan leszakadó fáról. Egy harmadikban meg egy kutyának macskaként kell viselkednie, hogy visszaszerezzen egy sípolós labdát egy macskákkal teli szobából. És ez az utóbbi rész kész felüdülés a többi mellett, mert ebben legalább van valami abból, amitől az első rész jó volt: ironikusan mutatja meg azokat az állat-tulajdonságokat, amelyeket mindenki ismer; még akkor is, ha a legfantáziadúsabb ötlet sem mutat túl azon, hogy igen, a macskák szeretik követni a lézerfénypöttyöt.

MV5BMzdlMWQzZmItMDA5Ny00MGFjLTk0MDAtYjgzMmMyNTEwMzdhXkEyXkFqcGde
 

Ennyire béna

IMDB: 6,6

Rotten Tomatoes: 57%

Metacritic: 55

Index: 4/10

A többi sztori légből kapott és teljesen érdektelen: abban, hogy állatok autós-vonatos üldözésben vesznek részt, ugyan mi több van annál, hogy villog a képernyő, és lehet nézni, amíg fel nem kapcsolják a lámpát? Ez nagyjából annyival jobb annál, mint ha a falat bámulva számolnánk a csempék sarkait, hogy magától mozog és színes. Pláne, hogy az akciós részek is abszolút sablonosan és közhelyesen vannak összerakva, pedig amúgy kijöhetett volna belőle akár valamilyen ironikus-szarkasztikus paródia is, amely viccesen kifigurázza a szuperhősfilmeket meg az akciófilmek tucat-üldözési jeleneteit. 

De itt nem kifigurázásról van szó, csak szolgai másolásról, a vonat tetején karatézó 007-es Daniel Craig helyett a vonat tetején karatézó Hópehely nyuszival.

Pedig lett volna az alaphelyzetben olyasmi is, amivel bármelyik néző tudott volna azonosulni. Az első pár percben úgy tűnik, az lesz az alapkonfliktus, hogy a kutyás családban születik egy kisbaba, aminek a család eddigi kicsi kincse, a kutya a legkevésbé sem örül. De ezt a konfliktust úgy harminckét másodperc alatt letudják annyival, hogy a kutya rájön, a gyerek valójában nagyon aranyos, úgyhogy jöhet az életközeli helyzetek helyett inkább az üldözéses tigrisszabadítás. A gyerekes kérdés visszatér még, de csak valami fura maszlag keveredik ki belőle: a kutya egy vidéki tanyán egy macsó házőrző mancsai között bátorrá válik, és így már nem aggódik annyira a gyerek miatt sem, amiből talán valami olyasmit lehet leszűrni, hogy ha elég bátor vagy megmenteni egy kisbárányt egy szakadék szélén, akkor nem stresszelsz majd azon, hogy nem esik-e baja a szeretteidnek. Talán nem túlzó állítás, hogy ez nem olyan elsöprően bölcs gondolat. Mármint még azon a szinten sem, ahová az első rész tette a lécet: ott a bölcs gondolat lényegében az volt, hogy jobb egy társsal, mint társ nélkül, amely megállapítás úgy viszonyul ehhez a teljes filmhez, mint összeakadt nyelvű, nyolc fröccs utáni kocsmai monológhoz a Schopenhauer-összes. 

És persze, hogy egy kisállatokról szóló animációs gyerekfilmtől nem filozófusok gondolatainak újrafogalmazását várja az ember. De azt igen, hogy ne legyen egy teljesen lélektelen, közepesen humortalan, sablonos, még csak nem is különösebben cuki marhaság legyen. Ahhoz, hogy működjön a második rész, minden különösebb ötlet híján is elég lett volna megmutatni pár jópofa jelenetben, hogy miért is olyan mizantróp módon furák és önzőek a macskák, miért olyan naivak és jópofák a kutyák, azaz nagyjából egymás mögé animálni pár népszerű Youtube-videót, és kész. Még az is sokkal jobb szájízt hagyott volna maga után, mint ez a másfél órás gagyi.

Ne maradjon le semmiről!