Az volt az álma, hogy ne igyon, legyen állása, és ne öljön meg senkit

2019.10.25. 05:08

A török származású Fatih Akin nevével általában olyan keserédes vagy kőkemény drámák kapcsán találkozhattunk rendezőként, mint a Soul Kitchen vagy A fallal szemben, 2019-ben viszont sebességet váltott, és elkészített egy mocskos, undorító, fertelmes filmet egy mocskos, undorító, fertelmes német sorozatgyilkosról. Fritz Honka a hetvenes évek Hamburgjában több nőt is megölt, feldarabolt, majd a testrészeket a tetőtéri lakásának különböző zugaiba rejtette. Napjainak nagy részét az Arany Kesztyű nevű kocsmában tengette, ahol a hasonló, lecsúszott, partra vetett, züllött figurákkal együtt naphosszat vedelt. Csak ő sokszor a következő áldozatát is kereste. A főszerepet Jonas Dassler alakítja, bizarr és rémisztő maszk alatt.

A kocsmáról – és az alapanyagnak használt regényről – elnevezett Az Arany Kesztyű premierje februárban volt, az idei berlini filmfesztiválon, ahol lehetőségünk volt egy kerekasztalos interjút készíteni Akinnal, aki elmesélte, hogy miért érezte szükségesnek bemutatni Honka erőszakos cselekedeteit, és milyen horrorfilmek inspirálták. Az Arany Kesztyű október 10-én került a magyar mozikba, a kritikánkat itt lehet róla elolvasni.

Miért készítettél egy ennyire sötét, taszító filmet?

Ahol fény van, ott sötétség is. Engem mindig is vonzott a sötétség. A Soul Kitchen vagy a Sötétben is arról szólt, amin éppen akkor keresztülmentem. Lehet, hogy egy ilyen sötét film az én módszerem arra, hogy megbirkózzak azzal a gondolattal, hogy az élet véges. Hogy lehet a halállal megbirkózni? Horrorfilmet kell csinálni.

Miért pont ez a sztori ragadott meg?

Megint csak a horrorfilmmel jövök. Mindig is akartam egy horrort forgatni. De német művészfilmesként ez egy elég távoli álom, olyan filmeket forgathatok inkább, amik otthonról megszökött török lányokról szólnak, amikről aztán mindenki szépeket ír. Ez egy csapda, amiből nehéz kimászni. Szóval egy olyan témát kerestem, amivel közelebb kerül hozzám a horrorfilm. Kezembe került a Heinz Strunk regénye, ami erről a sorozatgyilkosról szólt, aki nem egy kitalált karakter volt, sőt apám ismerte is a fickót. Egyszer én is mentem vele egy villamoson.

A környéken mindenkinek volt egy sztorija ezzel az emberrel!

A filmben a görög színész, Adam Bousdoukos a saját nagybátyját játssza. A nagybátyja volt Honka szomszédja. Szóval ha horrort csinálok, akkor abban hinnem kell, nem tudnék filmet készíteni egy szellemkastélyról. Félnem kell. Itt megvolt a lehetőség, hogy a film egyszerre szóljon egy népszerű popkulturális jelenségről, egy sorozatgyilkosról, de közben a személyes közegemben játszódjon. Erre aztán rakódhattak a további témák: az erőszak és a második világháború utáni Németország traumája.

A legtöbb horrorfilm szórakoztató tud lenni, de ezen képtelenség szórakozni az extrém erőszak miatt. Kinek szól ez a film?

Szerintem az erőszak már nem tényező a filmekben, mert minden másodikban jelen van. Én az igazi erőszakot akartam bemutatni, amikről a rendőrségi jelentésekben is lehetett olvasni. Elhatároztam, hogy ha erőszak lesz a filmben, az őszinte lesz. Az erőszak az én értelmezésemben egy ocsmány dolog, semmiképp sem szexi. Az erőszaknak félelmet kell keltenie. Egy olyan korban élünk, amikor szexuálisan frusztrált férfiak arról fantáziálnak az interneten, hogy nőket fognak megölni. Én látok valamiféle kapcsolatot Honka és közöttük. Lehet, hogy naiv gondolat, de ha ők látják ezt az erőszakot, akár őket is megijesztheti.

De akkor muszáj mindent megmutatnia?

Szerintem nem mutattam meg mindent. Van egy pillanat, amikor a főszereplő összever egy nőt. Szándékosan nem akartam megmutatni ennek az eredményét. Azt gondoltam, hogy már így is elég erőszakos a jelenet. Egy másik jelenet pedig pont arról szól, hogy mennyire értékes egy élet. Az áldozat egy szegény, csúnya, egykori prostituált, de ő is élni akar, amikor megtámadják. Túlélte a koncentrációs tábort, túl akarja ezt is. Mi az, ami benne lakozik, és ami azt akarja, hogy életben maradjon? Ezért vettem fel azt a jelenetet egy beállításban, hogy ez még jobban látszódjon, és még jobban felzaklassa a nézőt.

A való életben is lecsúszott alkoholisták voltak az áldozatai?

Igen. Honka nem volt perverz, nem izgult fel attól, hogy ölhet, épp az ellenkezője volt az eset. Frusztrált volt, csúnya, és az orvosok szerint annyit ivott, hogy impotens is lett. Mindannyian szoktunk inni, de ezek az emberek annyit, de annyit ittak, ami után képtelenség, hogy bárkinek felálljon. Honka csak arra vágyott, hogy normális élete legyen. Azt hiszem az volt az álma, hogy ne igyon, legyen egy állása, és ne öljön meg senkit. De erre képtelen volt, túl gyenge volt hozzá. Ettől lesz a története szomorú.

Azon gondolkozott, hogy mekkora felelőssége van az áldozatok bemutatásában?

Az a szomorú az áldozatokkal kapcsolatban, hogy senki sem foglalkozott velük. Annyira kívülállók voltak, hogy senkinek sem hiányoztak. Ezek a nők magányosak voltak. Az ügyvédeink tisztázták a jogokat, de cinikus lett volna bárkitől, ha most feltűnik pénzt követelni. De senki sem tűnt fel.

Keveset tudunk meg a filmből Honka életéről a gyilkosságok előtt, ez szándékos volt?

Leforgattam egy jelenetet a regény alapján a gyerekkorából, amikor megerőszakolják. De nem voltam megelégedve a végeredménnyel, az egészet olcsónak találtam, az ösztöneim nem hagyták, hogy a filmben hagyjam, hiszen hány kiskorút molesztálnak, mégsem lesznek belőlük sorozatgyilkosok.

A filmnek nagyon erős a vizuális világa, milyen konkrét referenciákat használt a megteremtéséhez?

A Youtube-on találtunk egy jelenetet a hírhedt olasz áldokumentumfilmből, a Mondo Canéból. Az a címe, hogy részeg németek. Érdemes megnézni. Elképesztő a világítás, mert minden fényforrás neon. Nem volt nagy a költségvetésünk, gyorsan kellett forgatni, ezért kicsit diákfilmes volt a forgatás, végig egy objektívvel dolgoztunk, hogy ne menjen azzal az idő, hogy cserélgetjük a kamerát.

Fontos volt önnek a történelmi hűség?

Abszolút. Az emberek azt hiszik, hogy ez egy groteszk karikatúra, de nem, ez a valóság volt. Ez volt a világ, ilyen csúf, de közben mégis lenyűgöző. Nekem személy szerint nagyon fontos, hogy egy filmben minden pontos, precíz, és hű legyen, mert ha nem az, akkor rossz a végeredmény. Fontos volt az is, hogy profi színészekkel dolgozzak, akikkel meg lehet ismételni a jeleneteket, akik precízen dolgoznak, és odafigyelnek a másikra.

Igaz, hogy volt egy pszichológus mindig a forgatáson?

Igen, a producerem, Nurhan Sekerci-Porst ragaszkodott hozzá. Először hülyeségnek tartottam, de nagyon örültem, hogy rábeszélt. Már maga a tény, hogy ott egy pszichológus, hatalmas önbizalmat adott a színészeknek. Tudták, hogy jó kezekben vannak.

De közben meg Honka annyira eltúlzott a filmben, mintha a megtestesülése lenne mindannak, ami rossz és gonosz.

Léteznek fotók Honkáról. Strunk nagyon hosszan leírja, hogy milyen csúf volt. Ezt a csúfságot pedig létre kellett hozni. De minden egyes karakteremet szeretettel alkotom meg, még Honkát is szeretem, pedig minden eszközzel megpróbáltam kiirtani a filmből az empátiát.

A film elég rossz színben festi le a németeket, akik mindent a külföldiekre, bevándorlókra kentek a hatvanas-hetvenes években. Honka a lakásából áradó szagot is a görög szomszédok főztjével magyarázza. Szándékos volt ez a nemzetkritika?

Viccelődtünk ezen a görög színészemmel, hogy milyen vicces, a görög család a filmben gyönyörű, a németek pedig szörnyetegek. De nem kritikát akartam, hanem pontos ábrázolást.

Említette a horrorfilmeket, milyeneket kedvel? Mik voltak hatással erre a filmre?

Horrorban elég széleskörű az ízlésem, én ide szoktam sorolni Michael Haneke és Ulrich Seidl filmjeit is. Szeretem a Notre Dame-i toronyőr sztoriját is, William Dieterle rendezésében, gyerekkoromban nagyon féltem tőle. Nagyon tetszik a Frankenstein sztorija is, hogy itt egy szörny, ami megöl egy gyereket, de mégis együttérzünk vele. A Szörnyszülöttek is jó. Inkább ezek voltak hatással rám, mint a klasszikus elvarázsolt kastélyos horrorfilmek.

Mégis beletett a filmjébe két klasszikus ijesztgetést.

Mert szeretek riogatni. Sok ijesztő filmet nézek a 13 éves fiammal, ő szereti nézni ezeket az Annabelle-szerű horrorokat. Szeretem az ijesztgetéseket, mert fizikai hatással járnak. Felugrik az ember, vagy libabőrös lesz. Nemcsak az intellektusomat stimulálja, hanem a testemet is.



  • Tippek
  • Hírek