Nem múlt el elég gyorsan ez a karácsony

Általában elég megosztóak a karácsonyi filmek, ezeket vagy imádják vagy utálják az emberek, a semleges vélemény ritka. Mindenesetre az utóbbi években nem lehet azt mondani, hogy november-december tájékán elárasztanák a mozikat a karácsonyi, télapós alkotások. Ennek talán az lehet az oka, hogy a nagy stúdiók egyre ritkábban bíznak az eredeti vígjátékok, vagy éppen a romantikus filmek sikerében. Így ezek jelentős része eleve a streamingszolgáltatóknál landol, a Netflix például egymás után gyártja az Adam Sandler-komédiákat és a karácsonyi filmeket, amiknek egyre nehezebb lenne egyébként mozikba kerülniük. De néhány éven belül várhatóan az HBO, a Disney, az Apple és az Amazon is felzárkózik ilyen tekintetben. Még mindig akad azonban évente néhány karácsonyi film, amit egy plázamoziban is megnézhet az, aki még nem kapott idegösszeroppanást az ünnepi készülődéstől. És valószínűleg könnyebben jut be a vetítőtermekbe a produkció, ha a készítők között ott van Paul Feig mint rendező (Koszorúslányok, Szellemirtók), a forgatókönyvet pedig Emma Thompson (Bridget Jones babát vár) írta. 

Az Utolsó karácsony a Wham! klasszikusától kölcsönzi a címét és ezen túlmenően is tele van George Michael dalaival. A főszerepben a horvát származású Kate-et (Emilia Clarke, azaz Daenerys Targaryen a Trónok harca című sorozatból) látjuk, aki egy olyan londoni boltban dolgozik, ahol egész évben lehet kapni a karácsony összes giccses kellékét, egyenesen Kína legízléstelenebb gyártóitól. Ha ez nem lenne önmagában elég büntetés, közben még manónak is kell öltöznie, a főnökét (Michelle Yeoh) ráadásul Mikulásnak hívják. 

Viszonylag hamar világos lesz a számunkra, hogy a karrierjénél csak a magánélete van rosszabb állapotban: éppen nincs hol laknia, a családjával elég hideg a kapcsolata és úgy egyébként nem igazán szokott mások érdekeire gondolni, csak a sajátjára. Ennek ellenére vannak barátai, akik közül lesz olyan, akinek megesik a szíve rajta, és befogadja néhány napra az otthonába. Csakhogy Kate nem az az ember, akit bárki be akarna engedni a saját lakásába, mert ön és közveszélyes. Ennyiből talán egyértelmű, hogy a Múlt karácsony főszereplője nem a legszimpatikusabb karakter, és Emila Clarke sem tesz meg mindent azért, hogy megszeressük ezt a kétlábon járó tornádót.

A rendező, Paul Feig jónéhány női főszereplős vígjátékot készített már korábban és ehhez is tért vissza azután, hogy tavaly elkészítette az Egy kis szívességet, ami inkább egy vígjáték-krimi-dráma-thriller keverék volt. A múlt karácsony az a fajta romantikus komédia akar lenni, ami mindkét műfajra egyenlő mértékben koncentrál és a főszereplő szerelmi életét elegendő komikus helyzettel egészíti ki a felhőtlen szórakozáshoz.

Csak valahogy egyik sem lesz igazán jó, különösen a komédia része nem. Egy eleve antipatikus főszereplő szerencsétlenségén és kétbalkezességén és szeleburdiságán ebben a formában nem lehet nevetni. Kate viszonylag hamar belebotlik egy Tom nevű titokzatos férfiba (Henry Golding), aki mindenben ellentéte Kate-nek, hiszen hajléktalanszállón önkénteskedik, kedves és udvarias. Valamiért mégis randizni kezdenek.

A Múlt karácsony leginkább egy furcsa hibrid, aminek az előzetese nem igazán készíti fel a nézőt arra, ami rá vár, ha beül a moziba. Az elején elég kínos meglepetés, hogy milyen szintű poénokkal támad a film, és hiába reménykedünk, hogy később esetleg jobb lesz a helyzet, sajnos nem lesz az. Még később, a sötét teremben megtörten üldögélve már abban reménykedünk, hogy talán majd a szerelem kibontakozásában lesz valami olyasmi, ami meggátolja a nézőt abban, hogy azon járjon az esze: mennyi minden hasznosabb dolgot csinálhatna éppen a mozi helyett.

Aztán a történet egy pontján érkezik egy csavar, amit lelőni nem szeretnénk, viszont az említése nélkül képtelenség értékelni a filmet. Eléggé meghatározza ugyanis az egész történetet, de ha valakinek addig nem tetszett a Múlt karácsony, akkor ez valószínűleg csak ront majd az egész helyzeten. A cukormázas giccset nagyjából eddig a pontig tudja visszatartani a film, hogy aztán az utolsó harmadban mindent rázúdítson a nézőkre.

Talán attól félve, hogy önmagában a karácsonyi körítés nem lesz elég extra, a készítők fontosnak érezték, hogy 2010-es évek második felének legmeghatározóbb brit problémája, a brexit is benne legyen a történetben. Ez az egyetlen oka annak, hogy a főszereplő egy Jugoszláviából bevándorolt családból származik. (Az édesanya szerepében feltűnik a forgatókönyvet író Emma Thompson, de csak egy karikatúrát alakít.) A brexit szálra természetesen semmi szükség nem volt, mert a didaktikusságon kívül ez a film képtelen bármit is hozzátenni a diskurzushoz, szóval nyugodtan kihagyhatták volna. 

És ez végülis az egész Múlt karácsonyra igaz: nem áll össze, mert vicces helyzeteken csak a szemünket forgatjuk, a romantika képtelen túllépni az ezerszer látott kliséken, a karakterfejlődés pedig baltával faragott, és drasztikus lépésekben történik. Hogy miért pont ennek a karácsonyi filmnek kellett eljutni a mozikba azt nem tudom, mert az összes résztvevő sokkal érdekesebb projektekre is szánhatta volna az idejét.