Vegytiszta menőség Bale és Damon autóversenyzős filmje

Az aszfalt királyai című film kritikája

vlcsnap-2019-11-12-14h53m42s335
2019.11.14. 04:59

Több, jól bejáratott sportfilmes sablont felrúgva csinálta meg James Mangold Az aszfalt királyai című filmet, aminek igazából egyik angol címe (kettő is van neki!), de még a magyar sem sikerült valami jól, ugyanis sem a több területen reklámszempontból kihívásokat jelentő Ford v Ferrari, sem a Le Man '66, sem pedig Az aszfalt királyai nem adja vissza pontosan, miről is szól a film, bár tény, hogy nem jelentkeznék önként az amúgy sosem hálás feladat megoldására, mert hát elég nehéz jól összefoglalni egy frappáns címben, hogy

a Ford autógyár motorsport-babérokra tör a Ferrari leigázásában reménykedve, eközben beletörik a bicskájuk a Ferrari felvásárlásába, aztán beletörik a bicskájuk a saját marketingosztályuk szarakodásába, de a végén persze meglesz a hőn áhított siker, vagy valami ilyesmi.

Mangold (legutóbb például a 2013-as Farkast és a 2017-es Logant rendezte) autóversenyzős filmje nem a címadási anomália miatt érdekes, hanem azért, mert bár a jelenetek túlnyomó részében

  • versenyautóban ülünk,
  • versenyautó(ka)t nézünk,
  • versenyautókról,
  • vagy azok alkatrészeiről van szó,

a film valójában a büszkeségről és a büszkeség megsértésekor fellépő haragról szól.

Christian Bale és Matt Damon, a két főszereplő pedig remekül vegyíti ezt az alapfelállást a karakterük egyéb jellemvonásaival – Bale az autóversenyző és szerelő Ken Milest alakítja, az állandó szabályszegő zsenit, aki csak a feje után megy, cserébe külön kihívásnak tekinti, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb embernek beszóljon, csak hogy igazolja, ő mindegyiküknél különb, míg Matt Damon az állandó önbizalmat sugárzó texasi Carroll Shelby, aki 1959-ben az első amerikai autóversenyző lett, aki nyerni tudott a Le Mans-i 24 órás versenyen, majd később a Shelby Cobra és a Shelby Mustang utcai kocsikkal, illetve a Ford Le Mans-ra tervezett versenyautójának tervezésével lett híres.

Nehéz eldönteni egyébként, melyikük alakítása a jobb a filmben. Bale-nek rettentően jól áll a jó értelemben vett seggfej figurája, aki a világon semmit nem tesz azért, hogy kedveljük, mégis a film legszerethetőbb alakja lesz. Sokat tesz ehhez hozzá azért, hogy a hasonló filmekben az öntörvényű zseni általában mindenkit elmar magától, Miles viszont két emberhez végig csak tiszta szeretettel és odaadással viszonyul, a feleségéhez és a fiához, amitől egyből sokkal emberközelibb lesz.

Eközben Damon a Mars mentőakcióból már ismert arcához tér vissza, ő Az Ember, Akin Messziről Látszik, Hogy Képes Dolgokat Elérni, Aki Nem Ismer Megalkuvást. Ehhez kapott segítségül egy napszemüveget és egy hatalmas texasi cowboykalapot, amiknek köszönhetően a film végére hajlamos az ember elhinni, hogy egy texasi férfi akár lovon is képes eljutni az űrbe, ha gyerekként ezt vette a fejébe, és hogy nincs náluk (nem csak a texasiaknál, hanem Milesnál és Shelbynél) menőbb ember a világon.

A büszkeség megsértéséből mindketten kapnak eleget (Miles túlságosan heves és fafejű versenyző a Fordnak, Shelby pedig beleszólás nélkül akarja csinálni a dolgát, amire az óriáscég Ford alatt azért nem sok esély van), de ebben a kategóriában az ifjabb Henry Fordot alakító Tracy Letts az igazi király. Amikor Letts képernyőn van, nem lehet nem csak őt figyelni, és hát azt a pillanatot, amikor Enzo Ferrari vérig sérti egyetlen (üzenetként átadott) mondattal, ami után aztán mániákusként kezdi ölni a pénzt a Ferrari legyőzésébe, úgy játssza el, hogy az ember libabőrös lesz tőle.

És libabőrös lesz a hangoktól is, Mangold ugyanis nem felülről kamerázta a legtöbb versenyjelenetet, hanem a kocsiból, tökéletes jelentést adva arról, mi is történik 7000-es fordulatszámnál a kocsiban. Ez némi kárpótlás azért, hogy a pályán zajló verseny nagy része nem túl jó minőségű CGI – persze ki engedne egymás ellen küzdeni műemlékértékű antik autókat.

(Bale kapcsán zárójeleben jegyezzük meg, hogy Az aszfalt királyai forgatása kezdetére nagyjából 30-35 kilót kellett fogynia az Alelnökben alakított Dick Cheney-hez képest, és ebben nem nagyon volt kompromisszum, Bale-nek ugyanis be kellett férnie a zsokéméretű pilótákra tervezett Ford GT 40 pilótafülkéjébe.)

Néhány dolognál viszont vitathatatlanul félrecsúszik Mangold filmje. Bale karaktere például azt találja mondani a Le Mans-i rajtrácson, ahogy eltolják előtte a Ferrari 330 P3-at, hogy ha ez szépségverseny lenne, akkor már vesztettek is, de ezzel csúnyán mellélőnek. A GT 40 megszületése nem csak a sebességről és a büszkeségről szólt, a Ford be akarta mutatni, hogy tudnak olyan autót csinálni, ami nem ereszti maga alá az összes olajat, ha egy Ferrari mellé parkol, és ez sikerült is, a GT 40 egy ikon lett, a mai napig szenvedélyesen imádják, olyannyira, hogy 2004-06 között, majd 2016-ban is feltámasztották. Ha ezt a filmvásznon nem tudják visszaadni, akkor hol máshol lehetne?

Az aszfalt királyai

Ford v Ferrari

Imdb: 7,7/10

Metacritic: 92/100%

Rotten Tomatoes: 76/100

Index: 7/10

Mivel a film első harmada a Ford-Ferrari felvásárlási ügyről szól, a második a Fordon belüli belső harcról, hogy létrejön-e az esetleg győzelemre esélyes kocsi, a harmadik pedig újra a Ford, Ferrari harcról, immár Le Mans-ban, arra már nem maradt elég idő, hogy bemutassák, mennyire veszélyes volt az autóversenyzés az 1960-as években. Az 1970-es években játszó F1-es film, a Hajsza a győzelemért (Rush) sokkal többet nyújt ebben, de ott ugye Niki Lauda és James Hunt küzdelme van a középpontban, így erre több lehetőség is adódik.

Máshol viszont prímán kapják el a rajtot. A film egyik első jelenetéhez 20 darab félkész Ford Falconra volt szükség pár percre, mégis megcsinálták. Ahogy felépítették a Ferrari modenai gyárának kapuját, illetve Enzo Ferrari irodáját is, de még az eredeti, régi Le Mans-i célegyes egy részét is újraalkották a filmhez.

Pár klisé is ott figyel azért a motorháztetőn

Jó ideje alapfelszereltségnek számít már a sportfilmeknél a három történetíves szerkesztés, amit természetesen az eredeti szereplőkről készült fekete-fehér fényképek, és az életüket, eredményeiket egy-két mondatban összefoglaló mondatok zárnak még a végefőcím előtt.

Ahogy nincs sportfilm ezek, úgy nincs autós film a kötelező váltóbotos, illetve a fordulatszámmérős képek nélkül. Érdekes lesz majd egy kimutatást végezni a DVD megjelenése után, hogy a 2,5 órás terjedelem hány százalékát teszi ki a váltóbot és a fordulatszámmérő mutogatása, de tippre bőven mérhető erős százalékokban.

Sajnos azt sem sikerült megúszni, hogy a profi autóversenyzők a futam közepén jöjjenek csak rá, hogy jaj, hát a gázpedált bizony a padlóig lehet nyomni, ők meg addig csak félgázon mentek, de enélkül aztán már tényleg nem forgatnak autós filmet.

A 2,5 óra azért így is gyorsan száguld, ami jól jelzi, hogy ha nem is hibátlan, de szórakoztató a végeredmény.

Az aszfalt királyait november 14-én mutatják be a magyar mozikban.