Harry Potter ennyi év után is okoz meglepetéseket

Az első regény pont ma húsz éve jelent meg magyarul, és a következő hat kötettel együtt egymillió példány fogyott el belőlük itthon. A sorozat egy évtizeden át uralta a magyar könyveladási toplistákat és a kiskamaszok életét. A könyvek külföldi sikeréről akkor már körülbelül egy hónapja írtak az újságok, de a magyar kiadásról szóló első sajtóhír egy jóindulatú, de hétköznapi könyvajánló. A Magyar Nemzet 1999. december 7-én azt írta, hogy a nemsokára a boltokba kerülő könyv igazi szünidei olvasmánya lehet az ifjaknak.

Nemcsak a meseszövés találékony, a stílus világos és könnyen érthető – Tóth Tamás Boldizsár fordításának is köszönhetően –, de a szerző pontosan tudja azt is, hogy mi való a mai türelmetlen, mesére, fordulatokra, kalandra éhes olvasóknak. A további köteteket már hirdetik, és nem nehéz megjósolni, hogy Harry Potter nálunk is sok hűséges hívet szerez magának. És meg is érdemli.

Harry Potter aztán messze több lett az 1999-es téli szünet ifjúsági könyvsikerénél. Olyan elsöprő erejű popkulturális cunami érkezett, ami egyszerre támadt írott és mozgóképes formában.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a két évvel később elindított Harry Potter-franchise a 21. század első évtizedének egyik meghatározó filmes produkciója, hiszen ameddig mondjuk A gyűrűk ura-trilógiát három év alatt lerendezték, addig J. K. Rowling regénysorozatából 2001 és 2011 között összesen nyolc film született. A mostani évforduló alkalmából újranéztük az összeset, és leszűrtük a tanulságokat.

A Roxfortot minden normális világban rég bezáratták volna

A Harry Potter-filmek központi helyszíne a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, ahová 11 éves kortól járhatnak az ifjú varázslók és boszorkányok. Nyilvánvalóan nem egy szokványos tanintézmény, azonban a filmek alapján tényleg érthetetlen, hogyan működhet egy ilyen iskola bármilyen világban. Olyan suliról beszélünk, ahol megtiltják, hogy a Tiltott Rengetegbe menjenek a diákok, de a helyi félóriás már az első filmben odaviszi a legfelkészületlenebb elsőéveseket, akik onnantól kezdve több filmen át úgy járkálnak oda, mintha csak a Margitszigetre mennének joggingolni. Az ötödik filmnél már konkrétan ott tartunk, hogy a közben tanárrá kinevezett félóriás megkéri a saját diákjait, hogy az erdő egyik fájához kikötözött óriásbébit pátyolgassák a távollétében.

Hagrid egyébként önmagában is kész életveszély. Ez az (fél)ember konkrétan egy gyilkos pókot bújtat az erdőben, ami az évek során kisebb póksereget gyűjtött maga köré, és kis híján az életébe került három diáknak, hogy ahelyett, hogy lecsapták volna egy újságpapírral, hagyták óriásira nőni. Szintén teljesen érthetetlen az is, hogy Hagrid tanári pályája első óráját rögtön azzal kezdi, hogy felülteti egy állati veszélyes griffmadárszerű lény hátára az egyik diákját, majd több tíz méter magasra repül mindenféle biztosítás nélkül.

Vagy ott van a második filmben Ron Weasley törött pálcája. A varázspálca gyakorlatilag az egész varázsvilág legfőbb használati tárgya, amivel bármit lehet csinálni törött csontok összeforrasztásától egyszerű hétköznapi trükkökön át a gyilkosságig. Ehhez képest az ég egy adta világon senkit sem zavart a Roxfortban, hogy egy másodéves gyerek törött, diszfunkcionális eszközzel ön- és közveszélyes módon varázslóskodik a tanintézmény területén azon kívül, hogy a Minerva McGalagony tanárnő egy alkalommal jelezte neki, hogy érdemes lenne újat vennie.

Az is teljesen érthetetlen, hogy amikor kinyílt a Titkok kamrája, és sorra dermedtek kővé az iskola dolgozói és oktatói, akkor miért nem rendeltek el átmeneti tanszünetet vagy iskolabezárást ahelyett, hogy a szerencsétlen kamaszokat önvédelemre oktatták? De a csúcs kétségtelenül az, hogy a hatodik filmben az egyik tanár (Horatius Lumpsluck) konkrétan felszolgálónak használja azokat a diákjait, akiket nem tartott elég menőnek ahhoz, hogy meghívja őket vendégnek a privát partijára. 

A kviddicsnél még a ketrecharc is biztonságosabb

Egyszerűen nem fér a fejünkbe, hogyan engedélyezhetnek egy ilyen sportot rendes biztosítás és védőeszközök nélkül. Az idióta, teljesen random szabályokat még el lehet valahogyan fogadni, de arra semmi magyarázat sincs, hogy például Roxfortban a diákok 6-8 méteres magasságból zuhannak a mélybe a seprűjükről, vagy konkrétan arcon csapja őket egy 25 centi átmérőjű vasgolyó, aminek semmi más feladata nincs, mint sérülést okozni a játékosoknak.  Értjük, hogy ebben a világban egy-egy kéztörést két varázsszóval meg lehet gyógyítani, de kevés traumatikusabb élményt tudunk elképzelni egy tinédzsernek, mint az egész iskola előtt egy vasgolyót kapni az arcodba, majd emiatt fejjel lezuhanni a gyepre, hogy aztán valamelyik tanárodnak kelljen összedrótoznia.

Az összes film tartalmaz magában némi horrort

Ahhoz képest, hogy a Harry Potter-filmek alapvetően a gyerekeknek és a kamaszoknak szólnak, megdöbbentően sok kifejezetten ijesztő, már-már horrorszerű jelenet került a filmekbe, amitől egy kevésbé edzett felnőtt ember is képes megrémülni. Már a filmsorozat elején macskavérrel írnak a falra, óriáspókok próbálják felzabálni a gyerekeket, és a semmiből előbukkanó dementorok ugrasztják ki a nézőt a nyugalmából. Az Egyesült Államokban az első három film a PG (ez kb. azt jelenti, hogy a szülői felügyelet ajánlott ), a következő kettő a PG-13 (szülői felügyelet erősen ajánlott 13 év alatt) besorolást kapta, majd a Félvér herceg kivételével az összes többi is maradt PG-13.

Szóval ahhoz képest, hogy mindenki ifjúsági filmsorozatként tartja számon, ez nem a Lassie hazatér. Különösen igaz ez a későbbi filmekre. A Halál ereklyéi 2-ben például konkrétan látjuk a magzatpózban fekvő, torz testű, nyakig véres Voldemortot, de az se volt kellemes pillanat, amikor a dementorok megtámadták Dudleyt és Harryt, vagy amikor az utolsó filmben premier plánban mutatják, ahogy Ron korábbi barátnője nyitott szemmel fekszik a földön, miközben valami lény szívja a vérét a nyakából.

Iszonyatos munkaerőhiány lehet a varázsvilágban is

Ugyanis semmi más nem magyarázza, hogy a fenébe kaphat oktatói vagy állami munkát olyan ember, aki korábban halálfalóként dolgozott Voldemort mellett. Lucius Malfoy a mágiaügyi minisztérium alkalmazottja, Igor Karkaroff a Durmstrang varázslóiskola igazgatója, Perselus Piton pedig a Roxfortban tanít. Mindhármukban az a közös, hogy korábban halálfalóként harcoltak Voldemort mellett, de aztán a sötét nagyúr bukása után valahogyan megúszták a börtönt. Még érthető, hogy ilyen-olyan trükkök vagy egyezségek miatt elkerülték Azkabant, azonban arra semmi mentség sincs, hogy mit keresnek exhalálfalók olyan stratégiailag fontos intézményekben, mint a varázslóiskolák vagy a mágiaügyi minisztérium.

Hasonló módon érthetetlen Gilderoy Lockhart alkalmazása is, aki papíron tényleg valami menő celebvarázsló, de a gyakorlatban csak egy dilettáns sarlatán. Egyszerűen full illogikus, hogy egy Dumbledore-hoz hasonló, befolyásos, mindent tudó iskolaigazgató hogy a fenébe tud szerződtetni egy olyan tanárt, aki végigblöffölte az egész karrierjét. Ráadásul pont a Sötét varázslatok kivédése nevű tárgyra, ami a filmek vége felé a legfontosabb órának számít.

Még a Harry Potter világában is egészségtelen a kormányzati nyomásgyakorlás a médiában

Az ötödik film abból a szempontból az egyik legérdekesebb, hogy itt kerülünk legközelebb valamiféle politikai áthalláshoz a varázslóvilágon belül. Voldemort visszatért, azonban a mágiaügyi miniszter erről hallani sem akar, és ahelyett, hogy belátná a valós problémákat, inkább gyárt egy összeesküvés-elméletet, amit ráadásul propagandaként tol túl a sajtón keresztül. Voldemort valójában nem tért vissza, hanem Dumbledore (=Soros György) szervez titkos sereget az iskolájában (=CEU, ELTE, tetszőleges egyetem gender szakkal), hogy megdöntse a mágiaügyi minisztériumot (=Magyarország kormánya).

Ezt a narratívát annyira komolyan gondolja a minisztérium, hogy a Reggeli Próféta nevű újságban mindenféle kritika nélkül nyomják a Voldemort-tagadó propagandát, helyette mindent az Azkabanból megszökött Sirius Blackre fognak, vagy egyszerűen hazudozással vádolják mondjuk Harry Pottert. A filmből tökéletesen lejön, hogy ha kizárólag egy médiafelületen keresztül tájékozódnak az emberek, akkor a legalapvetőbb tények ellenére is hajlamosak elhinni, amit lenyomnak a torkukon.

Az idősebb színészek ellopják a show-t

Mai fejjel különösen érdekes megfigyelni, hogy Daniel Radcliffe vagy Rupert Grint gyakorlatilag 10 éven keresztül ugyanazt csinálta, miközben Emma Watson igazi színésznővé érett az évek folyamán. Azonban hármójuk szerepe hajlamos elhomályosítani azt a tényt, hogy a nyolc film alatt egy rakás remek színész élete alakítását hozta, sokszor nem is igazán fontos szerepekben. Ilyen például Maggie Smith McGalagony szerepében, a szigorúan néző, kemény hangú tanár, aki bármikor képes feláldozni magát a diákjaiért. Vagy Kenneth Branagh, aki annyira hitelesen hozza a pojáca Gilderoy Lockhart karakterét, hogy legszívesebben lekevernénk neki két taslit. Vagy Gary Oldman, aki először egy félőrültet alakít Sirius Blackként, majd egy gondoskodó keresztapát. Imelda Staunton pedig annyira irritáló Dolores Umbridge szerepében, mintha minden néző leggyűlöltebb tanárát alakítaná egy személyben.

De az abszolút csúcs egyértelműen három ember: Michael Gambon, Ralph Fiennes és természetesen Alan Rickman. Gambonnak azért volt különösen nehéz dolga, mert az első két filmben Richard Harris alakította Dumbledore-t, azonban a színész 2002-ben elhunyt. Gambon viszont annyira hitelesen vette át a szerepét, hogy lehet, sokaknak fel sem tűnt a váltás. Fiennes még az elképesztően sok sminkkel és maszkkal is ijesztő Voldemort, és simán a 21. század egyik legemlékezetesebb főgonosza. A csúcs viszont a 2016-ban elhunyt Alan Rickman, akinek minden jelenetén látszik, hogy teljesen magáéva tette Perselus Piton karakterét, és rendezőtől függetlenül hozta végig egészen zseniálisan a szerepét.

Óriási kapufa, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük a franchise folytatása

A nyolc film közel 9 milliárd dollár bevételt hozott a Warnernek, ezért csak idő kérdése volt, hogy a legnagyobb franchise-ok közé került Harry Potterrel mit kezd a jövőben a stúdió. J. K. Rowling írt több kisebb, a varázslóvilág különböző szegleteit feltáró könyvet, illetve nemrég egy színházi előadást is Harry, Draco Malfoy és Hermione gyermekeiről, de végül azt sikerült kitalálni, hogy inkább előzménytörténetet mesélnek el ebben a világban a Legendás állatok és megfigyelésük c. fiktív könyvre alapozva. Hiába lett bomba a szereposztás Colin Farrelltől Johnny Deppen át Eddie Redmayne-ig, az eddigi két film egyáltalán nem ütött akkorát, mint az előző nyolc, hiába igyekeztek összekötni minden kis apró részletet a korábbi filmekkel, valahogy nem az igazi az egész.

A nyolc film megnézése után pláne azt lehet érezni, hogy kicsit indokolatlan az előzménytörténetezés, hiszen a filmek alatt megismertük Harry szüleinek a múltját, Piton és Voldemort iskolai éveit, és gyakorlatilag az első két-három filmen kívül folyamatosan voltak visszaemlékezések fontos karakterekre. Ráadásul a Warner abból sem tanult, hogy az előzményfilmek ilyen nagy franchise-ok esetén majdnem mindig csúnya, vagy minimum csöndes bukással végződtek kritikailag, és sokszor anyagilag is, legyen szó a borzalmas Hobbit-trilógiáról vagy a még borzalmasabb Star Wars-előzményfilmekről.

Nyilvánvalóan minden attól függ, hogy J.K. Rowling mit szeretne a jövőben, de a Harry Potter-univerzum sokkal izgalmasabb annál, hogy a múltat feszegesse a továbbiakban. Egyáltalán nem kell Harry Potterhez ragaszkodni, de miért nem lehet folytatni a Roxfort mindennapjainak történetét új diákokkal, új tanárokkal és pár visszatérő arccal? Vagy miért van az, hogy minden sárkány Romániából, Ukrajnából vagy Magyarországról származik, milyen a varázslóvilág Kelet-Európában? Mi történt azután, hogy Voldemort újra elbukott? Kik akarhatják átvenni Voldemort helyét?

Egy tökéletes világban fantasztikus ifjúsági sorozatot lehetne csinálni a Netflixen egy rakás új Roxfort-diákkal, akik a Marvel-filmekhez és -sorozathoz hasonlóan néha kapcsolódnának a korábbi nagy történésekhez, de új sztorikat mesélnének el abban a világban, amely ma már népszerűségben megközelíti a Star Warst, a Marvelt vagy éppen a James Bond-filmeket.

(Képek: Warner Bros. Entertainment)