A Netflix az Oscar-jelölések igazi királya (meg a fehér férfiak)

GettyImages-1197827350
2020.01.14. 19:39 Módosítva: 2020.01.14. 21:15

Az Oscar-nevezések kihirdetése utáni napok az utóbbi kb. 15 évben a kiszámíthatóság jegyében teltek:

  • az első reakciók kiemelik, melyik filmet nevezték a legtöbb díjra, összevetik az addigi rekordtartóval, bevételt néznek, fanyalognak/ujjonganak,
  • az óvatosabbak egy lépést hátralépve megnézik az egész képet, ami meglehetősen homogén, mármint a nemeket és rasszt illetően, és megírják, hogy az Oscar túl fehér/leszarja a nőket, az LGBTQ közösséget, a papírszalvéta-gyűjtő nácikat és a nyuszijelmezben rendező genderfluid alkotókat,
  • a második napon megszületnek a ki szívta meg/ki került be jogtalanul a pikszisbe listák,
  • az Akadémia közzéteszi az összes nevezett listáját, és rámutat, hogy a kreatív/technikai kategóriákkal együtt a nemek arányával és a rasszok szerinti eloszlással nincs probléma.

Az nyilvánvaló, hogy míg nem lesz objektív értékelési skála a filmekre (de említhetnénk bármelyik művészeti ágat is ha már itt tartunk), addig mindig lesz vita a nevezésekkel kapcsolatban, ahogy az is biztos, hogy amint lesz egy ilyen skála, az a művészetek azonnali halálát okozza. Így ha tetszik, ha nem, ez van, a legjobb öt színészi alakítás közé azért nem fér be 56 színész, mert csak öt fér be és kész. Azt sem szabad elfeledni, hogy az Oscar-díjak rendszerében a shortlistre, azaz a legjobb 5 (filmek esetében akár 10) közé azok kerülnek be, akiket a kollégák oda szántak. A színészek közé színészek, a vágók közé vágók jelölnek. Azok, aki, feltételezem, jobban értenek az adott szakmához, mint egy újságíró vagy egy kosárfonó.

Ennek fényében, és ezt észben tartva, hogy a fenébe nem jelölték Jennifer Lopezt a legjobb női mellékszereplők közé?

Hogy maradhatott ki az az alakítás az év legjobbjai közül, amihez J-Lo ötvenévesen úgy megtanult rúdtáncolni, hogy ha nem lenne otthon kisbalta, a combjai közé beszorított tönkből négy mozdulattal aprófát gründol? És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ennél hitelesebben sztrippert/telepi ribancból lett lóvés nőt még senki nem alakított a vásznon.

A nevezések nagy nyertesei (Joker 11, Az Ír, 1917 és Volt egyszer egy Hollywood 10-10 jelölés) eredményeivel nem fogunk vitába szállni, mert értelmetlen. Ezek a filmek jól bevált és kipróbált receptek és ökölszabályok mentén lettek összerakva, a stúdiók nagy kockázatot nem vállaltak velük. Illetve nem a fenét, a digitálisan fiatalított Robert De Niróra és Martin Scorsese szavára feltenni 155 millió dollárt, az gigantikus méretű tököket feltételez. És De Niro nem is kapott jelölést, pedig kaphatott volna, a férfi főszereplő kategóriában, mert a digitális trükkök magukban frászt sem érnek,

ha az én fejemre húzzák De Niro bitmaszkját, attól én még botrányosan ótvar színész maradok.

Ebben a két kategóriában egyébként nincs olyan alakítás, ami nem érdemelné meg, hogy ott legyen, bár a mellékszereplőknél Kathy Bates picit kilóg Clint Eastwood Richard Jewell balladája című filmjéért, de csak azért, mert nem volt elég súlya a terrorcselekménnyel vádolt férfi anyjaként nyújtott alakításának (a többiek: Laura Dern, Florence Pugh, Margot Robbie, Scarlett Johansson). A legjobb színészek listáját elnézve különösebb panasz nem lehet, hiszen minden jelölt szerep olyan, amiért szokás nevezni, és minden jelölt olyan, akit hagyományosan jelölni szoktak, mert egyszerűen jó színészek (Adam Driver, Antonio Banderas, Leonardo DiCaprio, Jonathan Pryce és Joaquin Phoenix).

Nekem személy szerint hiányzik két név, Adam Sandler az egészen elképesztő Uncut Gems főszerepéért és Eddie Murphy, aki A Dolomite a nevem című filmben 30 évvel ezelőtti, csúcson levő önmagát adta.

29531fdf3835dba43c3942188402f709
Fotó: IMDb

Az első nagy, és valahol megmagyarázhatatlan kihagyás Lupita Nyong'o-é, akit a Mi című horrorért nem jelöltek, pedig két szerepet is játszott benne, egyformán állati jól. A horrort az akadémia még a vígjátéknál is jobban rühelli, a kb. 9000 fős, javarészt 60 pluszos tagság szerintem egyik műfajt sem tartja elég szeriőznek, hiszen hogy lehetne nagyívűt alakítani egy láncfűrész elől menekülve, a frivol vicceskedést meg hagyjuk is, ugye. Nem lehet elmenni amellett, hogy ha egy fekete színész rabszolgát alakít, akkor máris megnő az esélye egy jelölésre, lásd Cynthia Erivót idén a Harriet főszerepében, vagy Lupita Nyong'o Oscar-díját a 12 év rabszolgaságért.

A Jégvarázs 2-t nem jelölték legjobb animációs filmnek, ami egyesek szerint tragédia, én viszont láttam a kategória többi indulóját, és az első filmet ismerve nem hiszem, hogy különösebb meglepetés érne, ha megnézném.

Érdekes, de ha csak a Twitter–Reddit–Facebook Bermuda-háromszögben mozog az ember, akkor azt hinné, a Disney-nek már csak azért is jár egy automatikus nevezés, mert ők a Disney. Ezért a Jégvarázs 2 nulla nevezése elég nagy pofára esés a cégnek.

A legjobb rendezők közé egy nő sem fért be, ami általános elégedetlenséget szült az interneten, a szaklapokban pedig előkerül hímsovinizmus címke is a biztonság kedvéért. Az a része érthető a felháborodásnak, hogy megint csak férfiak szerepelnek a kategóriában, de abban egyezzünk már meg, hogy egyikük sem érdemtelenül kapott jelölést, és már tényleg csak az hiányzik, hogy kvótarendszer legyen a filmiparban. A kritikusok emlegették még Lulu Wang Búcsúját és Lorene Scafaria filmjét, a Wall Street pillangóit, de szavazni nem ők szavaznak, hanem a rendezők.

Voltak persze érthetetlen kihagyások is.

A dokuk közül kihagyták az Apollo-11-et, azt a filmet, ami valóban tudott újat mutatni a holdra szállásról, és persze hogy bekerült Barack Obama cégének filmje, de ez már csak egy ilyen játék. Olyan, amiben a szabályokat menet közbe átalakítani igyekvőknek nem terem túl sok babér, mert hiába lobbiztak a mozik Az Írt, a Házassági történetet és a Két pápát is terjesztő Netflix ellen, és állt melléjük Steven Spielberg, a Netflix tulajdonképpen három év alatt jutott el oda, hogy a nevezések számat tekintve lenyom mindenkit, még a Disney-t is, pedig évente jóval kevesebb fimet mutatnak be.

Idén a Netflix 24 jelölést kapott, a Disney 23-at, a Sony 20-at.

 Borítókép: Brad Pitt és Robert De Niro (Photo by Charley Gallay/Getty Images for Netflix)