Köhögve múlnak ki a sztárok

MV5BMjMwMzU4NDkzN15BMl5BanBnXkFtZTcwMTgyMDQ0Ng@@. V1 SY1000 CR0,
2020.02.05. 17:17

“Nagy téma ez a vírus most. A csapból is ez folyik. Kakaószórás mehet?”

Nagyjából egy percet kellett várnom egy szerkesztőség melletti kifőzdében, hogy a koronavírusról beszélgessen a fülem hallatára két idegen. A január elején induló járvány annyira foglalkoztatja a közvéleményt, hogy a fertőzések, megbetegedések és vakcinák mellett mindenféle más területen is tudott témákkal szolgálni.

Ott van a napok alatt felhúzott kínai kórház. Vagy aBudapesten élő, vietnámi boltosok, akik kénytelenek kiírni az ajtókra, hogy ők vietnámiak, és nem kínaiak, hogy a vevők be merjenek menni hozzájuk. És ott van a Fertőzés című 2011-es film is, ami a koronavírus hatására beküzdötte magát először a digitális eladási toplistákba, aztán ezáltal a hírekbe is. Múlt héten volt hír az, hogy a film már ott van az amerikai Itunesban a legtöbbet kölcsönzött produkciók között, az amerikai hírportálok sorban kezdtek el írni róla, még a magyar Itunesnál is ott figyel a 12. helyen a legnépszerűbb filmek listáján, Az oroszlánkirály és az Öngyilkos osztag között.

A koronavírus-hírciklus csúcsán újranézve ezt a filmet, teljesen érthető a népszerűsége: Steven Soderbergh filmje az egyetlen épkézláb film, ami realisztikusan bemutatja egy világjárvány kialakulását, elterjedését, hatását és kezelését. Tele van híres emberekkel, és pár apróságtól eltekintve gyakorlatilag egyáltalán nem lehet megmondani, hogy 9 évvel ezelőtt mutatták be. Fertőzésfilm persze sok készült, de nem az 1971-es Az Androméda-törzs című sci-fi, vagy az annál egy fokkal valóságosabbnak tűnő 1995-ös Vírus került a top tízbe, hanem egy kifejezetten jó alkotás. A minőségét pedig két dolognak köszönheti: Steven Soderberghnek, és az ő realizmusra való törekvésének.

Steven Soderbergh neve leginkább az Ocean’s-filmek rendezőjeként lehet ismerős, de ő az egyik legtermékenyebb, de legváltozatosabb témákban dolgozó filmes, aki 1998 és 2013 között úgy ontotta a filmeket, mintha muszáj lett volna. Volt ezek között többszörös Oscart érő drogdráma (Traffic), egy Tarkovszkij-film remake-je (Solaris), és egy kétrészes életrajzi film Che Guevaráról (Che 1-2.). A 2010-es évek második felére hivatalosan is visszavonult, ez alatt csak egy két évadot megélt, zseniális tévésorozatot (A sebész) rendezett, majd 2017-ben visszatért a Logan Lucky-val. 2019-ben két filmje készült el, az amerikai kosarasok világáról készült, Iphone-nal forgatott Szárnyaló madár, és a Panama-papírok botrányát feldolgozó Pénzmosó. Az lehet az ember érzése, hogy Soderbergh csak akkor tud levegőt venni, ha forgó kamerát tart a kezében, ugyanis a filmjeinek legtöbbször álnéven ő az operatőrje is.

"A rossz disznó találkozott a rossz denevérrel"

A Fertőzés egy thriller és egy detektívsztori egyszerre, aminek a főszereplői semmilyen szobabelsőkben próbálják megoldani a legnagyobb egészségügyi krízist, ami a spanyolnátha óta a világot sújtotta. Még egy képet sem látunk a filmből, de valaki már köhög a hangsávon. A köhögés feltehetőleg egy amerikai nőtől (Gwyneth Paltrow) jön, aki Hongkongból érkezik haza egy üzleti útról, betegen. Nem sokkal később meghal. Ahogy Londonban meghal egy ukrán modell, Japánban egy üzletember, Kínában pedig egy fiatal srác is. Amikor a nőt felboncolják, a kórboncnokok hátralépnek egyet a koponyájától. Az egyik orvos megkérdezi, hogy ő most hívjon valakit? “Hívj mindenkit” - mondja neki az idősebb. Így kezdődik egy ismeretlen járvány, amit egyszerre próbál vizsgálni a Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik munkatársa (Marion Cotillard), a Amerikai Járványügyi Hatóság (CDC) terepügynöke (Kate Winslet), vezetője (Laurence Fishburne) és a CDC egyik kutatója (Jennifer Ehle). Miközben az első, úgynevezett index páciens látszólag immunis özvegye (Matt Damon) megpróbál túlélni a lányával egy olyan világban, ahol egy antipatikus blogger (Jude Law) úgy tolja a saját hülyeségét, hogy amiatt ezrek halhatnak meg.

Most el fogok rontani egy kilenc éves filmet: a járvány milliókat öl meg, de sikerül kifejleszteni az ellenszert. A fake newst terjesztő bloggert letartóztatják, de szabadon távozhat, miután az olvasói annyira hülyék, hogy mindent elhisznek neki, még azt is, amikor oltásellenességre biztatja őket. A film utolsó perceiben kiderül pontosan az a folyamat is, ahogy a vírus elterjedt: egy fertőzött denevér belekóstolt egy banánba, a banán belepottyant a disznók közé, amiket vitték a luxusétterembe, ahol a hanyagul kezet mosó szakáccsal akart egy közös képet Gwyneth Paltrow figurája. Banális helyzet, ami milliók halálát okozza. "Olyan vírust találtunk ki, ami pont a terjedés banalitása miatt lesz felkavaró. Furcsa módon, minél kevesebb a hűhő, annál felkavaróbb lesz" – mondta Soderbergh.

És a Fertőzés a banálisban találja meg a rémisztőt: Soderbergh kamerája nagyon tudatosan időzik el kilincsen, bárpultra kirakott mogyorón, megmarkolt kapaszkodón, telefonon, minden olyan tárgyon, amit észrevétlenül megfoghat egy fertőzött és egy egészséges ember egymás után. A cselekmény nyaktörő tempót diktál, minden jelenetben már más halálozási statisztikákkal dobálóznak az illetékesek, és a feliratok ellenére onnan tudatosulhat bennünk, hogy mennyi idő is telt el a film elejei hálaadás óta, amikor két szereplő boldog karácsonyt kíván egymásnak.


A film szerkezete leginkább a hetvenes-nyolcvanas évek katasztrófafilmjeire emlékeztet, az olyanokra, mint a Pokoli torony vagy A Poszeidon-katasztrófa, amikben egy csapat különböző társadalmi státuszú ember, akiket kivétel nélkül sztárok játszottak, megpróbálnak az egyre növekvő nehézségekkel egyre csökkenő létszámban megbirkózni. “Ugyanazt tesszük, amiket ezeknek a filmeknek a készítői, sok filmsztárral próbálunk megijeszteni csomó embert” – mondta Sodebergh még 2011-ben, a film megjelenésekor. A különbség a megközelítésben van, a katasztrófafilmekben szinte mindenkiből előbb-utóbb hősök lesznek, akiknek hősies cselekedeteket kell végbevinni, a Fertőzésben viszont mindenki teszi a dolgát. A dolga pedig az, hogy szervezkedjen, koordináljon, vagy túléljen. Mindenki esendő: Matt Damon tisztes középosztálybeli karaktere egy idő után betör a szomszédok üres házába, Laurence Fishburne pedig nem tud nem szólni a párjának, hogy azonnal hagyja el a várost, mielőtt még a karanténokat hivatalosan bejelentenék. Senki sem feddhetetlen, és az, aki a legáldozatosabban, legnagyobb lendülettel végzi a munkáját, egy tömegsírban végzi, az elfogyott hullazsák helyett szemeteszsákba bugyolálva.

De ahogy a betegség, a hülyeség is terjed világon, és az valahol hátborzongató, hogy Jude Law figurája még 2020-ban is bőven ismerős lehet. Law a filmben az Alan Krumwiede nevű “igazságkutató” bloggert alakítja, aki minden értelemben meglátja a viralitást egy összeeső fertőzöttet mutató videóban. Egy újságnak sem kell a sztori, úgyhogy kiposztolja a saját blogján, ahol elkezdi vlogokban azt propagálni, hogy a kormány semmit nem tesz, pedig az aranyfa-kivonattal simán le lehet küzdeni a kórt, hát tessék őt is megnézni, semmi baja nincsen. Persze kiderül, hogy kamu a dolog, de mire lecseng a járvány, Krumwiede annyira népszerű lett, hogy az olvasói kifizetik az óvadékát.

“Tudjuk, hogy a megbetegedéshez az kell, hogy az ember kapcsolatba lépjen egy beteggel, vagy valamivel, amihez a beteg hozzáért. A félelemhez az kell, hogy az ember kapcsolatba lépjen egy hiedelemmel a tévében vagy az interneten. Szerintem amit Krumweide terjeszt, az sokkal veszélyesebb, mint a betegség”


– hangzik a film három tételmondata Laurence Fishburne szájából.

“Egy átlagos ember két-háromezer alkalommal érinti meg az arcát.”

“Amikor egy ilyen komoly témáról forgatsz filmet, akkor a pontatlanság és a félreinformálás nem menő” – nyilatkozta Soderbergh. Forgatókönyvírójával, Scott Z. Burnsszel együtt több szakértőt is felkértek, hogy segítsenek abban, hogy a filmjük a lehető legpontosabban bemutassa, hogy mi történik egy világjárvány kirobbanásakor. Az egyik szakértő Laurie Garrett volt, aki a kilencvenes években a The Coming Plague (Az eljövendő pestis) címmel járványokról írt könyvet, illetve a HIV, Ebola és SARS kirobbanásakor riporterként dolgozott.

Garrett a film bemutatójának idején egy cikket közölt a CNN-en, amiben leírta, hogy az első szakértői tanácsa az volt, hogy a Fertőzésnek azt kell bemutatnia, hogy egy járvány már nem egy helyi, lokális probléma, hanem az egész világot érintő veszély, amire viszont a világnak nincsen megfelelő infrastruktúrája és kereskedelme, hogy megfelelő választ tudjon adni.

Természetesen Garrett elismeri, hogy a film fantázia, de szerinte bármikor megtörténhetnek a benne ábrázolt helyzetek, amiket a hatóságok korábbi döntései alapján alakítottak ki a cselekményben. Magát a vírust a SARS, a H1N1, az Ebola, és a Nipah-vírus elemeiből gyúrták össze. Más orvosokkal együtt kifejezetten törekedtek arra, hogy a színészek hitelesen végezzék a munkájukat: Elliot Gould csak pár jelenetben alakít egy kutatóorvost, de pontosan tudnia kellett, hogyan kell beöltöznie, ha vírusokkal foglalkozik, de Paltrowt is kiképezték abban, pontosan hogyan kell viselkednie egy roham során.


A koronavírus pedig ad egy újabb furcsa csavart a Fertőzésnek. A film egy jelenetében üres utakat, reptéri várót, utcákat látunk, ahol embereknek nyomuk sincs. A Fertőzés ad egy sémát arra, hogy hogyan kellene viselkednie az embereknek, hogy elkerüljék a fertőzéseket: gyakori kézmosás, úgynevezett szociális eltávolodás (azaz se kézfogás, se érintkezés, se csók), és lehetőleg próbáljuk meg nem folyamatosan az arcunkat fogdosni. De arra is ad egy példát, hogy mi lehet a lehető legrosszabb eshetőség: a több millió halott, az erőszak, a rablások. Amikor ezt a bekezdést írom, akkor eléggé úgy néz ki, hogy az emberiség nem fog úgy járni, ahogy a Fertőzésben bemutattákDe ettől még érdemes kevesebbet fogdosni az arcunkat.