
Taika Waititi (Hétköznapi vámpírok, Thor 3.) a saját képére formálta Christine Leunens Cellába zárva című második világháborús regényét: a háború végén játszódó sztori főszereplője a még gyerek Jojo, akinek Adolf Hitler a képzeletbeli barátja (a rendező játssza), és aki talál a padláson egy zsidó kislányt, akit az édesanyja (Scarlett Johansson) rejteget a nácik elől.
A Jojo Nyuszi elég vadul lavírozik a Wes Anderson-szerű gyerekvígjáték és a második világháborús dráma műfajai között, és ezzel a manőverezéssel nagyjából pont olyan reakciót ért el, mint az 1997-es Az élet szép Roberto Benigni-től – vannak, akik imádják a melegszívűségét, és vannak, akik ki nem állhatják a modoros viccelődését.
"De akárhogy is soroljuk mindazt, ami súlyt ad az üres és – Hitler ide vagy oda – teljesen kockázatmentes viccelődésnek, akkor se jön össze belőle egy bádogedényre való sem. Könnyed viccelődés fantasztikusan bolond figurákkal és némi bájjal: erre jó a Jojo Nyuszi, sőt erre nagyon jó. Mentünk egy kört a Miki egérnek öltözött Adolf Hitler vidámparkjában, de mire befutott a horogkeresztes hullámvasút, már el is felejtettük az egészet" – írtuk a kritikánkban a filmről, ami hat darab Oscar-jelölést kapott.
Rovataink a Facebookon