Dán Netflix-sorozat, ami lehetne akár jó is

2021.01.28. 07:17

A Netflix skandináv krimiket idéző sorozata 2020 legvégén érkezett, mégis szinte eltűnt a néznivalók tengerében. A felkapottak listájára fel sem került, pedig az előzetes alapján izgalmas, és kicsit a Dark című sorozat hangulatát ígérte.

Ám az előtte pár nappal debütáló Bridgerton kiütötte a ringből az Equinoxot, azaz a magyarul Napéjegyenlőség névre keresztelt dán sorozatot. Úgy tűnik, év végén az embereket inkább egy kosztümös, intrikákkal teli szerelmi sztori érdekli, semmint egy hideg, szürke, borzongató történet.

Műfaját tekintve a Napéjegyenlőség misztikus, fantasy kategóriába került, és ez meg is állja a helyét – a sztori a kelta mitológiából merít. Ehhez mérten szokatlan, ám ez adja a sorozat erősségét.

Izgalmasan kezd, feszültséget teremt, felkelti a néző figyelmét, amit sokáig képes is fenntartani,

az utolsó pár részre viszont sajnos kipukkad a lufi.

A lezárás azt az érzetet kelti, mintha az írók belefáradtak volna saját történetükbe, pedig kifejezetten zseniális sorozat lehetett volna. Félreértés ne essék, nem az a jó, ha a válaszokat a nézők szájába rágják, csakhogy itt nem kapunk szinte semmit a végén.

A történet középpontjában egy lány áll, aki kislányként megélte, hogy szeretett nővére nyomtalanul eltűnik osztálytársaival együtt az érettségi utáni ivászatról. Az eltűnést itt nem úgy kell érteni, hogy egy útvesztőben sétálgattak, és sosem jöttek ki, hanem egyik pillanatban még buliznak, a másikban pedig mintha sosem léteztek volna.

Semmi sem maradt utánuk, kivéve három diák.

A tinik sokkos állapotba kerülnek, szinte mindenki biztos abban, hogy valamit eltitkolnak. Hiszen nem észszerű, hogy egy teljes osztály köddé váljon.

Az eltűnt nővér húga pedig felnő, maga mögött hagyja gyermekkori traumáit, rémálmait és édesanyját, aki akkor sem nem nyerte volna el az Év Anyja díjat, ha egyedüli indult volna a versenyen.

Ám az éjszakai rádiósként dolgozó főhősünk sem mintaanya, feleségként nagyjából megbukott, önző, és bár hátat fordított múltjának, sosem sikerült feldolgoznia az őt ért eseményeket. Talán ez utóbbi az egyetlen, amit nézőként képes az ember megbocsátani a karakternek.

Az eleve életunt, kiégett nő állapotán az sem javít, hogy egyik éjjel, miközben vezeti a rádióműsorát, betelefonál a három túlélő egyike, hogy ő látta eltűnni anno a gyerekeket, és az eset

újra meg fog történni.

A zaklatott beszélgetés megszakad, de ez a mondat bőven elég ahhoz, hogy az amúgy is gyenge idegzetű nő felkerekedjen: évekkel később utánajár nővére eltűnésének.

A történet és a szálak felgöngyölítése végig izgalmas, de ahogy közelítünk a vége felé, úgy lesz minden egyre ellentmondásosabb és kuszább. A sorozat végig játszik azzal, hogy az utolsó pillanatig se lehessen eldönteni, hogy bizony vannak természetfeletti dolgok, de az is lehet, azok mind a főszereplő képzeletének szüleményei.

A lezárás szinte bolondot csinál a nézőből, kivéve azokból, akik talán mégis értik, megértik, mi is a valóság. 

Benne van a pakliban egy esetleges folytatás, viszont annak többet kellene adnia az első évadnál. Hiszen a történet mégiscsak egy nyomozást vezet (majdnem) végig.

A film hangulata, teremtett világa mégis izgalmas azonban. A dánok remekül tudták volna színesíteni a Netflix magyar felirattal is elérhető sorozatkínálatát. Az Equinox, azaz Napéjegyenlőség viszont sajnos félmunka lett, számos kihagyott lehetőséggel.



  • Hírek
  • Bankszámla