A Star Warst másolja ez az új sci-fi-sorozat, de nem haragszunk érte

Eredetileg már 2015-ben bemutatták volna a Steven Spielberg produceri felügyeletével készített Halo-sorozatot, ám a közismert Xbox-videójáték adaptációja csúnyán beragadt. A 9 részes első évadot Magyarországon forgatták, a büdzsé pedig állítólag elérte a 200 millió dollárt, ami alapján már előre azt vártuk, hogy egy szuperlátványos sci-fi lesz a végeredmény. A Paramount+ újdonsága ebből a szempontból nem is okoz csalódást, és bár a tartalom és az egyediség néha hiányzik belőle, egy korrekt sci-fit kaptunk.

Ha valaki azt mondja nekünk, hogy a 2001 óta létező és egy rendkívül alaposan átgondolt univerzumot bemutató Halo-játéksorozaton alapuló tévészéria pont a Star Warstól nyúl majd le egy csomó ötletet, kiröhögtük volna.

Márpedig ez a helyzet. A történet egy Madrigal nevű bolygón veszi kezdetét, mely kísértetiesen hasonlít a Tatuinra, nemcsak azért, mert mindkettő sivatagos, de a lakosok törvényenkívüli világfelfogása is elég ismerősen hat. A kolónia éli az életét, morognak az őket elnyomó UNSC (egyenlő Galaktikus Birodalom) miatt, mondván, az egyesült nemzetek űrparancsnoksága propagandával veri át az arra hajlamos népeket.

A sorozat meglepetésünkre egy véres csetepatéval indít, a Madrigalon ugyanis beköszön a Covenant nevű idegen faj, akik brutális, nagy termetű élőlények, és az erőfölényüket szívesen is fitogtatják. Az UNSC által küldött, Spartan kódnévre hallgató szuperkatonák, élükön Master Chieffel (Pablo Schreiber), igyekeznek megfékezni a támadást, de a végén csak egy kölyök éli túl az egészet, a lázadó Kwan (Yerin Ha), akit a főszereplő kimenekít a romok közül.

A Halo készítői nem fogták vissza magukat, egy az egyben átemelték a The Mandalorian történetvezetését. Miután ugyanis Master Chief öntudatra ébred, felveszi a kesztyűt az őt is elnyomó szervezettel, és lelécel újdonsült bajtársával együtt.

A Paramount+ újdonságában a látvánnyal legalább nem spóroltak, igaz, hogy Master Chief és csapata animációi helyenként bénán festenek, de látszik az akarás: az, hogy próbálták megidézni a videójátékokat. A különleges effektek ritkán, de azért meg-megbotlanak, a zenék viszont ott vannak a szeren, a játékokban hallott gregorián dallamoknak nagyon örültünk. Az Amerikai istenekben is látott Pablo Schreiberben pedig bízunk, hogy ki tud majd bontakozni. Még ha az első rész nem is hagyott neki túl sok lehetőséget a színészkedésre, az a kevés, amit láttunk tőle, biztató volt.

A Halo első része olyannyira felvezetőre sikerült, hogy konkrétan el sem hangzott, hogy a Covenant mire hajt, a játékokban nagyon fontos Cortanát sem láthattuk még. Így mindössze a felszínt kapargatta a kezdés, és bizony ember legyen a talpán, aki ezt követően meg tudja jósolni, hogy merre megy majd tovább a tévés adaptáció.

Ez a húzás, valljuk be, nagyon égő lenne, főleg, hogy Steven Spielberg produkciós cége, az Amblin Television áll az egész mögött, így többet várunk ennél. A Paramount+-nál mindenesetre rendkívül bizakodóak voltak, már abban a tekintetben, hogy a második szezont is berendelték a szériából. Igaz, az eredeti showrunner nélkül, mert ő leköszönt.

Annak ellenére, hogy a látvány kivételével semmilyen szinten nem kiemelkedő a Halo-sorozat, mi pár rész esélyt biztosan adunk neki. Legfeljebb a végén azt mondjuk majd, hogy tessék, már megint egy videójátékos adaptáció, amit nem sikerült rendesen összerakni.