A magyar férfiak lelkivilágában vájkálhatunk az HBO Max új filmjében

Nagy Zsolt élete legmerészebb kísérleteként emlegette korábban a Tantrum című filmet, mely a 2021-es CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütált. Jó sokat kellett várni, hogy miután néhány kisebb mozi bemutatta, most szélesebb körben is elérhetővé váljon ez a magyar produkció. A Nagy Borús Levente által írt és rendezett alkotás nem hétköznapi néznivaló, egy Károly nevű fickót ismerhetünk meg közelebbről, akinek még életében nem volt ennél rosszabb napja.

A Tantrum kevés szereplős kamaradráma. A műfajnak megvan a maga bája, ám az ehhez hasonló filmek mindig egy dolgon állnak vagy buknak: azon, hogy a főszereplő, akinek a szokásosnál jóval nagyobb teher nyomja a vállát, elbírja-e. Nagy Zsolt hazánk egyik legnagyobb múltú színésze, láttuk őt a Terápia című HBO-sorozatban drámázni, üvöltözött az RTL klubos Mellékhatásban, a mozinézők pedig legutóbb A vizsga című film folytatásában, A játszmában találkozhattak vele.

Jó sok bátorság és némi bravúr kellett ahhoz, hogy a Tantrumot így felvegyék. Az alig 48 perces film egysnittes alkotás, amelyben Nagy Zsolt tényleg azt csinálja csak és kizárólag, amihez nagyon ért. Panaszkodik, kiabál, őrjöng – ugyanakkor mindezt olyan átéléssel és megtört arccal, hogy képtelenség, hogy a feszültség ne kússzon be a néző bőre alá.

Az, hogy Károlyt igen közelről megismerjük, egyáltalán nem költői túlzás. A férfi rögtön a gyerekkorától kezdi, hallunk a beilleszkedési problémáiról, arról, hogy miképp barátkozott össze egy teljesen más módszerrel, de ugyancsak kirekesztett sráccal. Aztán ahogy halad előre a monológ, úgy derül ki, hogy a barátság mégse volt annyira őszinte, Károly nem is biztos, hogy szerelmes a közben megismert feleségébe. Már csak a hab a tortán, hogy Nagy Zsolt karaktere még egy munkahelyi afférba is belekeveredik.

Mivel a történet átadása teljes egészében Nagy Zsolt feladata, ő meg végig hadar, így nagyon oda kell figyelni a nyúlfarknyi Tantrumra, ha nem akar lemaradni az ember. Itt nem egy netflixes, second screenre szánt produkcióról van szó, Nagy Borús Levente alkotása megköveteli az ember figyelmét. Ugyanakkor jutalmaz is érte, mert a főszereplő valóban nagyszerű játékot tesz le az asztalra.

Az amerikai filmeknél, sorozatoknál sűrűn fájlaljuk, hogy a karakterek beszéde nem túl valószerű, érezni, hogy forgatókönyv alapján hadarnak. Jelen esetben vannak nyelvbotlások, ööö-zések és hasonló apróságok, amelyek a Tantrumot realisztikussá varázsolják, nekünk pedig segítenek, hogy még élethűbbnek érezzük az előttünk ülő embert.

Nem túl megszokott egyébként, hogy egy film ennyire belemászik egy hétköznapi magyar férfi lelkivilágába, épp ezért kihagyhatatlan néznivaló a Tantrum. Főleg azoknak, akik hajlamosak a kirekesztésre. Itt alaposan terítékre kerül Károly identitásválsága, megfeleléskényszere a társadalomnak. Aktualitását tekintve picit sem lehet belekötni a Tantrumba vagy megkérdőjelezni a létjogosultságát.

Persze láttunk már hasonlót külföldi alkotóktól, és azokhoz képest a Tantrum nem lenne nagy szám. Egy jól megvalósított, tisztességes iparosmunka. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy az elmúlt években milyen filmeket okádott ki magából a magyar filmipar, emeljük a kalapunkat Nagy Borús Levente előtt. Bárcsak több olyan alkotó lenne, aki hasonlóképp bevállalná, hogy a megszokottól eltérő ötlettel áll elő – és azt ilyen szép színészi játékkal és szövegkönyvvel megtoldva letegyék elénk. Reméljük, ez a film nem kerül le olyan gyorsan az HBO Maxról, mint A besúgó, mert hasonlóképp megérdemli a figyelmet.

7,5/10

A Tantrum az HBO Max kínálatában elérhető.