Ha siet, még elcsíphet egy rettentően szórakoztató vígjátékot a moziban

A magyar mozik némiképp fű alatt mutatták be a Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt című új vígjátékot október 13-án, az ausztrál produkciónak alig volt visszhangja idehaza, így mi is majdnem elmentünk mellette szó nélkül. Kár lett volna, mostanában nem láttunk ennyire szórakoztató limonádét a nagy vásznon, amelynek már az alapötlete is polgárpukkasztó:

A Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt, amennyiben az alkotók kevésbé érzékenyen állnak a témához, lehetett volna egy prosztó szexkomédia is, amelyben rengeteget vetkőznek a szereplők, és mindenki csinálja mindenkivel. Nagy szerencsénk, hogy a rendező, Renée Webster nem ezt az utat választotta, de így is megtalálta a módját a tabudöntögetésnek. A filmnek az érdekes alapötlete, korrekt megvalósítása mellett nagy erőssége ráadásul, hogy a főhősnője telitalálat.

Első ránézésre a Ginát alakító Sally Phillips úgy fest, mint egy tanítónő. Kedves, idősödő asszony, aki titkon nagyon szenved, mert a férjével kábé szökőévente szexelnek már csak, pedig igény lenne rá. Mármint Gina részéről. A patthelyzetről Gina barátnői is tudnak, akik a főszereplő születésnapjára egy férfi escortot rendelnek. A csavar akkor jön, amikor indulna a sztriptíz, ám Gina szól a csávónak, hogy mi lenne, ha ahelyett, hogy összefeküdnének, a srác félmeztelenül kitakarítaná a lakást.

Millió dolláros ötlet? Nem annak indul, mert Ginának egy csomó akadályon, köztük az őt letartóztató rendőrökön kell átvergődnie, miután rájön, hogy ebből az egészből akár egy 18+-os szolgáltatás is lehetne. A siker nem várt erővel jön azonban, egymás után kerülnek elő az elhanyagolt nők, akik szívesen vennék, hogy egy kigyúrt fiatalember leporolja a vázákat. Sőt, őket is kielégítse utána.

A film legfőképp azért működik, mert ahelyett, hogy elveszne a szexjelenetek útvesztőjében, inkább főszereplőjének lelki világára koncentrál. Sally Phillips gyönyörűen elviszi a hátán ezt a 90 percet, élmény nézni, ahogy a visszahúzódó Gina szépen lassan önmagát is felfedezi. Bár megtörtént eseményeken alapul, a történet körülötte egy kissé légből kapottnak tűnik, és a forgatókönyvnek is megvannak a maga butaságai, például ahogy hősünk az első szexmunkásait összetoborozza. Mégis kell ez a könnyedség és vázlatosság hozzá, hogy végigmosolyogjuk a látottakat.

Bár a Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt szexkomédiához képest elég visszafogott, mégis egy váratlan betoppanáshoz és

Dicséret és kritika egyszerre, hogy a Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt nézése közben többször az eszünkbe jutott, hogy nem filmnek érződik az egész, hanem inkább egy tévésorozat pilotjának. Ez jó dolognak is felfogható, mert simán elnézegettük volna az ütődött karakterekből álló szereplőgárdát, nem hétköznapi cégüket és a kuncsaftokkal való kalandjaikat akár 6-8 epizódban is. És rossznak ugyanakkor, mert néhány netflixes filmnek szebb ennél a fényképezése. Valamint a befejezés rettenetesen elnagyoltra sikerült, semmiféle katarzis nincs.

Minden hibája ellenére hiába tűnik középszerű és felejthető vígjátéknak, a Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt kicsit sem az. Megvannak az életszagú, már-már meghitt és érzelmes pillanatai a filmnek. Sajnáltuk volna, ha kihagyjuk, főleg azért, mert a szexkomédiák műfajában tényleg ritkán lehet olyan alkotást látni, amit nem kizárólag kerek női mellekkel és fenekekkel próbálnak eladni.

7/10

A Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt még elcsíphető a mozikban.