A megafilmesek szétverték a falu utolsó kocsmáját

2023.01.21. 11:34

Petőfi Sándor nemcsak a szabadság lánglelkű prófétája, a szerelmi kapcsolatok fellelhető síkjainak poétikus analizátora, hanem parádés humorú művész is volt. Erre nálam sokkal méltóbb, szavahihetőbb és nagyságrendekkel több tudással rendelkező írástudók sokasága hívta már fel az olvasók figyelmét.

Akik nem szívesen olvasnak klasszikus verseket, azok számára segítség lehet a költő műveinek néhány jól sikerült színházi vagy mozgóképes feldolgozása, amelyből több is készült az idők folyamán. Szívesen nyúlnak a rendezők például a János vitéz és A helység kalapácsa című, jól dramatizálható, hosszabb lélegzetű munkáihoz.

Dombrovszky Linda az MTVA megbízásából és a Megafilm produkciójában az utóbbi televíziós verzióját rendezte meg. Előtte Zsurzs Éva készített belőle máig emlékezetes feldolgozást 1965-ben olyan zseniális színészekkel, mint Bessenyei Ferenc, Gábor Miklós, Major Tamás, Mészáros Ági és Gobbi Hilda.

Stand up a reformkorban

Dombrovszky Linda kortárs filmes eszközökkel újrafogalmazott hősköltemény-paródiája egyértelműen kiemeli Petőfi bravúros nyelvi és dramaturgiai megoldásait, melyek a mai stand up szerzők számára is tanulságosak lehetnek. Az óvatosan bővített egyszerű mondatokhoz szoktatott digitális olvasók előtt könnyen rejtőző poénok kiváló színészek segítségével és szellemes rendezői megoldások révén ugranak elő, és

jóval nagyobbat ütnek, mint amikor a Bagi–Nacsa páros századszor is nekifut a Korda György–Balázs Klári paródiának.

A filmhez készített első trailer után, amelyen Ember Márk mint „kovbojcsizmába” bujtatott Csepü Palkó nemcsak elénekli a Hortobágyi kocsmárosné című megzenésített Petőfi-verset, de hiphopcountrycsárdást is illeget rá, kétségeim támadtak. Mint az egyszeri székely, akit baltával vágtak hátba, reméltem, hogy komolyan gondolták, mert viccnek kicsit erősnek tűnt.

A film egészét látva felülbíráltam az első benyomásomat a sajtóvetítésen – szórakoztató ötlet összekeverni a matyó hímzést A Jó, a Rossz és a Csúf, sőt a Macska-jaj világával, illetve úgy érzem, hogy még több Kusturicát is elbírt volna a történet.

A fergeteges Szervét–Cserna-duó

A szereposztás nagyon erős. A Megafilm producerei, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor vezényletével készült filmben Zayzon Zsolt, Pindroch Csaba, Cserna Antal, Szervét Tibor, Györgyi Anna, Nagy Viktor, Hunyadkürti István, Ember Márk, Gubás Gabi, Domokos László, Tamási Zoltán, Márfi Márk és Kolnai Kovács Gergely szállnak be az epikus kocsmai bunyóba.

Zayzon Zsolt baljós vadnyugati lovas betyárként jelenik meg, majd egy túlméretezett első villájú hónaljszárító nyergébe pattanva idézi meg Dennis Hoppert a Szelíd motorosokból. Nem vesz részt az eseményekben, csupán elbeszélőként igazítja el a nézőt, mintha a költő beszélne hozzánk. Tulajdonképpen ilyennek képzelhetnénk egy posztapokaliptikus Tinódi Lantos Sebestyént is Mad Max nyomán, de a színházi rendezőként is figyelemre méltó Zayzon komolyan veszi a tréfát, és színészként eléri, hogy ne a jelmezbáli figurán, hanem Petőfi humorán nevessenek a nézőtéren.

Szervét Tibor fölényes biztonsággal kezeli gazdag művészi eszköztárát, és olyan gonoszan macskaképű Harangláb, baljósan fondorlatos egyházfi, akire Petőfi is büszke lenne. A film egyik csúcspontja az a jelenet, mely talán minden spagettiwesternek origóját, a Volt egyszer egy vadnyugatot idézi. Petőfi a tőle megszokott jóserővel érzett rá, miként felelne egy bajkeverő Charles Bronson-i tömörséggel arra a kérdésre, hol van a főhős, akit épp ő maga ejtett csapdába:

Így hallatta a választ: »Ott van, ahol van; Hanem itten nincs... s ma alig lesz.«

Szervét ezután Eli Wallach Tucójává alakul A Jó, a Rossz és a Csúfból, miközben jelenetté varázsolja a következő sorokat:

S miután ezeket mélytitku ajakkal/

Elmondotta: kiprémzé

Szája vidékét

Sátáni mosollyal.

Cserna Antalt öröm volt látni lágyszívű kántorként, akit „Öröműző lángok emészték” Szemérmetes Erzsók kocsmárosnéi bájaiért, de két okból is habozik kinyilvánítani érzelmeit. Először is:

1. Avvagy ha pofon vág

A szemérmetes Erzsók

E szörnyű merényért?...

Másodsorban pedig:

Hát feleségem, Az amazontermészetü Márta?

Györgyi Anna tökéletes pusztai Heléna a neonreklámmal ékesített csárda pultja mögött. Ha kell, énekel és táncol, továbbá minden tekintetben lenyűgözi achilleusi lovagját, az eposz címadó hősét, széles tenyerű Fejenagyot is. A daliát, aki nem más, mint a falu délceg kovácsa, másképp szólva a helység kalapácsa, Pindroch Csaba személyesíti meg. Ő sem archaizál a szövegével, nem viszi túlzásba a groteszk elemeket sem, viszont pontosan és rengeteg humorral mutatja meg, milyen az, mikor a félelmetes külső egy érző, bár nem túl bonyolult, de igen lobbanékony lelket takar.

Ember Márk Csepü Palkója daliásan lép színre, mint „A tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója.” Most is úgy érzem, hogy a táncjelenete nélkül is működne a film, de már elfogadom, hogy viccnek szánták.

Gubás Gabi feltűnése meghökkentő, hiszen a gyönyörű színésznő rémisztő aranyfogú bábaként viharzik végig a zárójeleneteken, mint a csapodár kántor amazontermészetű Mártája. Ízig-vérig színész, aki minden rábízott karaktert szívvel-lélekkel, tehetséggel és örömmel formál meg, úgy filmen, mint színpadon. Ezúttal ráadásul családilag is érintett, hiszen egyik gyermeke beszippanthatott a forgatások levegőjébe egy apró szerepben.

Pusztablues

A film látványvilága szándékosan eklektikus, a matyó hímzéstől a panofix kucsmáig, a töltényövön át a motoros reverendáig minden van, ami felidézheti az a-b-c és zs kategóriás western és eastern filmek vizuális világát. A jól komponált képek Hartung Dávid (aki korábban a rendező Pilátus című filmjében is dolgozott) operatőri kvalitásait jelzik.

Érdemes még szólni Ferenczi György munkájáról, aki megzenésítette a filmben hallható Petőfi-verseket. Amúgy is régi vesszőparipája az észak-amerikai és kelet-európai népzene egymásba olvasztása, ráadásul meggyőződése, hogy Petőfi Sándor olyan erős szövegeket írt, hogy még a leveleire is zenét lehet írni. A Pesti Rackák számadójának muzsikája olyan természetesen illik A helység kalapácsa filmes adaptációjába, mint Clint Eastwood kezébe a hatlövetű.

Koszorús költőnk hexameterekbe fésült kocsmai háborújának újabb filmes feldolgozásával mindenesetre vidáman és furcsán indult a 2023-as Petőfi bicentenáriumi év. Ráadásul azon is elgondolkodhatunk Petőfi és a film nyomán, vajon mennyire fenyegető a kétség kalapácsa, amely folyamatosan leng a fejünk felett, és mi lesz, ha egymásnak esve magunk verjük szét az utolsó kocsmát, ahová még együtt járhatunk.

Majd meglátjuk, miként folytatódik idén a Petőfi 200-sorozat, bár a hős poéta életének rekorder költségvetésű Rákay Philip-féle steampunk feldolgozása, a Most vagy soha bemutatójára várhatóan 2024-ig kell várnunk. Ezt a filmet viszont január 22-én vasárnap este bemutatja a Duna Televízió. 



  • Hírek
  • Bankszámla