Tabudöntögetésnek nincs híján a Netflix új sorozata, a Rögeszme (Obsession), melyet április 13-án mutatott be a streamingszolgáltató, és még mindig a top 10-ben tanyázik cikkünk írásának pillanatában.

A négyrészes produkcióban A hobbit-filmek sztárja, Richard Armitage alakítja az ünnepelt sebészt, William Farrow-t, aki bár papíron boldog és teljes házasságban él nejével, Ingriddel (Indira Varma), mégis szemet vet felnőtt fia új barátnőjére, Annára (Charlie Murphy). Megkezdődik a hazudozás, a bujkálás, és a szemünk előtt bontakozik ki egy irtó perverz és a végletekig a testiségre kihegyezett románc, mégis a Rögeszme készítői belebuknak a feladatba, és Josephine Hart 1991-es, mostanra klasszikusnak számító regényét egyszerűen képtelenek úgy feldolgozni, hogy tényleg élvezetes legyen a végeredmény.

A Rögeszmével kapcsolatban a legtöbben azt hozzák fel, hogy az Armitage-féle családapa, William és Charlie Murphy Annája között zéró kémia van. De az ég szerelmére, ezt a kapcsolatot képtelenség sima románcként értékelni, ahogy a széria címében benne van, inkább egyfajta beteges megszállottságról van szó, amit a férfi a nő irányában érezni kezd, Anna Barton pedig, mivel nem egy földre szállt angyalka, él is a lehetőséggel, és belemegy, hogy az egyébként őt szerető Jayt (Rish Shah), William fiát a lehető legszemérmetlenebb módokon megcsalja a faterral.

A Netflix sorozata az erotika mennyiségét illetően nem esik túlzásba, a teljes évadot látva egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány vetkőzős jelenet van benne. Ugyanakkor ezek viszonylag bevállalósak, és már-már BDSM-kategóriába hajlanak. William és Anna között egy egészen furcsa fölé-alá rendelt szerepjáték alakul ki, amiről néha nehéz megmondani, hogy a férfi parancsol, vagy a nő. Kettejük között a dinamika folyton változik, a Rögeszme alkotói legalább ebben az egy dologban nem lőnek mellé: egyszerűen, de alaposan bemutatják, hogy egy ilyen toxikus „szerelem” akár teljes családok széteséséhez vezethet. Vagy ahhoz, hogy a szépen lassan bekattanó orvos konkrétan megdug egy párnát egy hotelszobában, mert a hőn áhított nő szagát érzi rajta...

Papíron a Rögeszme egy thriller, és ahogy halad előre a történet, úgy kellene egyre feszültebbnek lennie a helyzetnek. Nos, ebből semmi nem valósul meg a gyakorlatban, helyenként dobálnak felénk az írók felkavaróbb infókat, például Anna testvérének halálával kapcsolatban, de a titkolózás nagyrészt súlytalan marad. A helyzeten ront, hogy valamiért a zeneszerző rettenetesen monoton dallamokat választott aláfestésnek, így mi konkrétan a végére úgy elálmosodtunk, mint mostanában semmin.

Mennyivel jobb lehetett volna a szájízünk, ha Indira Varmára bízzák a nagy csábító szerepkörét, bár a színésznő közelít az 50. életévéhez, még ebben a nyúlfarknyi szerepében is több természetes erotika sugárzik belőle, mint a női főszereplőből, Charlie Murphyből. Indira Varma a Trónok harcában, a Rómában is bizonyított, hogy 18+-os környezetben sem szeppen meg. Ellenben az Annát játszó fiatal színésznő képtelen elhitetni velünk, hogy ő egy modern femme fatale, aki megbolondítja a férfiakat, és romba dönti egyszerre kettőnek is az életét.

Ami a szkriptet illeti, bár a játékidő nem több két és fél óránál, és tulajdonképpen egy felszabdalt filmet kapunk, mégis képesek voltak telirakni az írók a Rögeszmét üres, mindenféle jelentőséget nélkülöző, már-már köldöknézős beszélgetős snittekkel. Richard Armitage, akiről jól tudjuk, hogy egy remek színész, ebben a sorozatban talán élete legrosszabbját hozza Williamként, a férfi főszereplő végig sztoikus, egyetlen érzelem sem látszódik rajta, még akkor is hiteltelen az alakítása, amikor megtörténik az utolsó részben az a bizonyos nagy tragédia, amelyet Josephine Hart írásának előző adaptációja, az 1992-es, Végzet című film ugyancsak feldolgozott.

Ezt a négyrészes minit csak akkor lehet dicsérni, ha jó sokáig keressük azt a bizonyos tűt a szénakazalban. A fényképezés az egyik ilyen aspektusa a sorozatnak, a Rögeszmét nagyon szépen vették fel, már-már mozis igényességgel. Egy ilyen tragikusan sikerült sorozatnál ez meglepő, főleg, hogy az erotikus jelenetekbe is csempésztek a készítők némi művésziességet azzal, ahogy a színészeket elhelyezték, és amilyen pózokat kértek tőlük. A hasonló erotikus thrillereknek ez egy jó irány lehet, a Vágyak/Valóságban igénytelen, már-már állatias szexjelenetekkel borzolták a nézők idegeit. Itt legalább nem süllyedtek annyira mélyre az alkotók, és a színészek is megőrizték mindezzel a méltóságukat a kamerák előtt.

Hatalmas kihagyott ziccer a Rögeszme, főleg, mivel elherdáltak egy olyan színészgárdát, amiben olyan húzónevek sorakoztak, mint Indira Varma és Richard Armitage. Legfőképp a Rögeszme íróit és a zenéért felelős stábját kárhoztatjuk amiatt, hogy egy förtelmes minisorozatot hoztak ki csak ebből a feldolgozásból. A boncolt téma pedig papíron nagyon érdekes, és lehetett volna valami nagy csattanóval zárni, végül azonban megfáradtan, katarzis nélkül nyomtuk ki a tévét, azzal a tanulsággal a batyunkban, hogy vannak olyan nők, akik némi adrenalinlöketért és pluszendorfinért bárkivel összefekszenek. Mindenféle szégyenérzet nélkül.

Kár, mert a Netflix miniszériája így egy olyan alkotás lett, aminek az üzenete rossz, a vágyak feltétel és gondolkozás nélküli kiélését hirdeti, perverz, szado-mazo köntösbe csomagolva.

2/10

A Rögeszme (Obsession) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.