- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- film
- streaming
- spanyol
- dráma
- horror
- sci-fi
- ajánló
- gasztro
- kapitalizmus
- kritika
Még egy gyomorrontás is jobb a Netflix új horrorfilmjénél
További Cinematrix cikkek
- Szenzációsnak ígérkezik a Hogyan tudnék élni nélküled? című új magyar film
- Már nem kell sokat várniuk a Star Wars-rajongóknak az Andor folytatására
- Érkezik az új Star Wars-trilógia, egy franchise-specialistával az írói székben
- Lehengerlő dokufilm jött az emberről, aki meggyőzte a világot, hogy képes repülni
- A Konklávé, amit alighanem Bese Gergő is elhallgatna
Volt, aki ebbe a pokoli létesítménybe az általa elkövetett bűnök miatt került, más amiatt, hogy az ottlétéért cserébe diplomához jusson – utóbbiak közé tartozott az Iván Massagué által játszott rendkívül szerény, könyvmoly Goreng, aki egy Trimagasi (Zorion Eguileor) nevű, egészen ördögi öregúr társaságában találta magát a létesítmény 48. szintjén.
A Galder Gaztelu-Urrutia által rendezett film alapproblémája amilyen egyszerű, épp annyira filozofikus és elgondolkodtató: egy étellel megrakott, betonasztalhoz hasonlító platform mozgott napi jelleggel lefelé, és a börtönben uralkodó káosznak és a rabok embertelenségének köszönhetően a legfelső szinteken lévők még szabadon lakomázhattak, míg a 100. vagy 200. szinten már üres tányérok várták az embereket. Csak hab volt a befalt tortán, hogy a havonta lezavart újrarendezés miatt sosem lehetett tudni, legközelebb hova jut az ember, ami pluszfeszültséget hozott az amúgy sem unalmas sztoriba.
A platformot 2019-ben nemcsak a kritikusok éltették joggal, hanem közönségsikerré válva rengeteg nézőt leültetett a képernyő elé a Netflix által megvásárolt gasztrohorror, melyet vélhetően az amerikai filmipar sosem próbál meg majd remake-elni. Már abból az egyszerű okból kifolyólag sem, hogy ennyire nyers és brutális kapitalizmuskritikát az „Újvilágban” élők gyomra nem venne be.
A Netflixen október 4-én bemutatott folytatás, A platform 2 komoly ütőkártyája, hogy a viszonylag bonyolult alaphelyzetet nem kell alfától kezdve újra felvázolnia. Mindez nem jelenti azt, hogy az alkotók lusták lennének, és hajlandóságnak még a jelét sem mutatnák arra, hogy ezt az érdekfeszítő univerzumot tovább bővítsék. Éppen ellenkezőleg, a már eddig is komplex szabályrendszert csavarják tovább. Addig, hogy a végeredmény sajnos már-már izzadtságszagúvá válik.
Érdemes leszögezni rögtön az elején, hogy nem hagyományos értelemben vett folytatásról van szó, merthogy A platform 2 egy előzményfilm. A főszerepben egy megviselt művésszel, Perempuannal (Milena Smit), aki az első felvonás hőséhez hasonlóan önként jelentkezik a börtönbe, és a végére legalább olyan megviseltté válik, mint Goreng. Az alapszituáción az immár négy főből álló íróstáb azzal próbált dobni egy nagyot, hogy A platform 2 a gödör egy teljesen más érájába kalauzol. Amikor a lakók vért izzadva igyekeznek rendet tartani. Érdekes adalék, hogy a börtönbe érkezőktől mindig megkérdezik a kedvenc ételüket, és a hierarchiát ekkor még úgy próbálják biztosítani az emberek, hogy mindenki csak az általa megnevezett étekből vehet.
Logikusan hangzik tehát, hogy így a lentebbre kerülőknek is jut ennivaló, a gyakorlatban azonban ez nem működik. Nyilván.
Ha volt az első filmnek tanulsága, az az, hogy az ember gyarló, önző, csak saját magára gondol, és a nála lentebb lévőket megveti, míg a felette állóktól retteg. Goreng igyekezett valami változást hozni, és A platform 2 központi szereplője, Perempuan is valami hasonlóra vállalkozik. Milena Smit játéka sajnos nem annyira meggyőző, és a nő soha nem válik olyan szerethetővé, mint az első főhős. Nagy szerencse, hogy legalább a mellé beosztott rabtársak, mint a túlsúlyos Zamiatin (Hovik Keuchkerian) és a Natalia Tena (Harry Potter, Trónok harca) által alakított „második szobatárs” a tragikus hátterükkel dobnak egyet a feszültségfaktoron. Az meg pláne megdöbbentő fejlemény, amikor Perempuan egy napon arra ébred, hogy egy általunk is jól ismert öregúr a cellatársa…
A platformnak öt éve iszonyúan jól állt, hogy mert lelassulni: egyszerre várta az ember, hogy mi lesz a következő gyomorforgató, elborzasztó történés, ami vár ránk… és a főszereplő ezenfelül méltó szellemi és fizikai párbajokat vívott Trimagasival és a többi elvadult börtöntöltelékkel. A platform 2-ben ezúttal kapunk egy szétesés előtt álló hierarchikus rendszert, a világ legklisésebb szektavezérét, Dagin Babi (Óscar Jaenada) személyében, na meg egy olyan, zavaros és nehezen értelmezhető, misztikusnak szánt befejezést, ami valamelyest az első film fináléját is aláássa.
A platform 2-nek egészen tisztán kivehető módon az volt a célja, hogy nagyobb, mélyebb és még sokkolóbb történetet meséljenek el nekünk a készítők… akik ehelyett minden sarkon sokszor látott klisékkel bombázzák a nézőt.
Simán pályázhatna ez a film a világ legfeleslegesebb folytatásának járó Arany Málnára, mert Galder Gaztelu-Urrutia egy-két szívcsavaró jelenettől eltekintve beleesett abba a hibába, hogy látványos tömegverekedésekkel próbálta meg kitölteni a játékidőt. Az, ahogyan a börtönben a cellalakókat új szintekre helyezik el, legalább kreatív és poénos apróság, ám ahhoz nem elég, hogy miatta létjogosultságot tulajdonítsunk ennek a produkciónak. A platform 2 – pár jobban működő momentumot leszámítva – egészen ihletetlen folytatás lett, amely izomból próbál megint megrázni, de az a pofon, amit kioszt, már nem olyan hatásos, mint amit öt éve kaptunk az első résztől.
4/10
A platform 2 szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.
Rovataink a Facebookon