Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- misztikus
- lost
- from
- kiút
- stephen king
- max
- streaming
- ajánló
- kisvárosi horror
- ijesztő
- jumpscare
- harmadik évad
- kritika
- mgm
Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
További Cinematrix cikkek
- Steven Spielberg megirigyelné ezt az új Star Wars-sorozatot, annyira kalandos
- Pókember azon dolgozik, hogy ne kérdezzék Pókemberről
- Ötezer betanított patkánnyal forgatják újra a legendás horrorfilmet
- Ingyenesen nézhető több száz magyar film az ünnepek alatt
- A magyar rajongóknak üzentek a legújabb Star Wars-sorozat készítői
A Kiút (From) alapszituációja pont olyan, mintha egy Stephen King-regénybe lapoznánk bele. Egy házaspár, Tabitha (Catalina Sandino Moreno) és Jim (Eion Bailey) a két gyermekükkel, a tinédzser Julie-val (Hannah Cheramy) és a család legfiatalabb, de élénk képzeletű tagjával, egy Ethan nevű kisfiúval (Simon Webster) utazik az országúton, amikor furcsaságba botlanak. Az előrehaladásukat egy kidőlt fa és a körülötte baljóslatúan repdeső madarak akadályozzák. Innen indul a Matthews família számára egy hosszú pokoljárás, amikor rájönnek, hogy egy rémálomba illő kisvárosban ragadtak. Egy olyan településen, ahol a lakosok el vannak átkozva, és nincs kiút számukra. Ha mindez nem lenne elég, éjszakánként vérszomjas, vámpírhoz hasonló lények jönnek elő, hogy kínozzák a szerencsétleneket, csak a seriff, Boyd (Harold Perrineau) leleményességének, és az általa talált, a rémségeket távol tartó talizmánoknak köszönhető, hogy nem tépik össze őket a szörnyetegek nagy magabiztossággal.
Adjuk hozzá még mindehhez, hogy a Kiút városkájában, vagy ahogy a rajongók emlegetik, Fromville-ben még különös látomásoktól szenvedő egyének, mint a hangokat halló Sara (Avery Konrad), illetve a második évadban érkezett, kimonóba öltözött boszorkánnyal eszmét cserélgető Elgin (Nathan D. Simmons), és a fura terhességbe eső Fatima (Pegah Ghafoori) is bonyolultabbá teszik az összképet. Na, és akkor még nem beszéltem a romokról, ahol láthatóan lehetséges az időutazás, vagy arról a hátborzongató gyerekhangról, mely egészen sűrűn zongorázik szegény Jim idegein, köszönhetően annak, hogy a férfi elhunyt kisfiaként mutatkozik be.
Ökölbe szorul a kezem tőle, annyira valóságos és pokolian ijesztő egyszerre.
Mindezt Stephen King írta a Kiútra, még amikor a horror mestere a Twitterre posztolgatott (azóta a Threadsre vándorolt át a veterán könyvíró, ugyebár). Nem is kell ennél jobb ajánlólevél a 2022-ben még az Epixen, majd 2023-tól az MGM+-on, nálunk a Maxon adott szériához, amelyet egyébként a Lost alkotói jegyeznek. Ennek köszönhető a misztikus tálalás, hogy hétköznapi embereket szorítottak extrém, megmagyarázhatatlannak tűnő körülmények közé az írók. Ráadásul, a szemfülesek még azt is észrevehetik, amellett, hogy a Kiút főszereplőit simán meg lehet feleltetni a Lost szereplőgárdájával, hogy itt-ott az aláfestő zenéknél felcsendülnek a Pokoli Édenben használt dallamok.
A mindig szervezkedő, folyton üvöltöző, és amúgy a Lostban Michaelt alakító Harold Perrineau egy picit olyan, mintha Jack lenne, az agyas és a rajongók által meglepő módon utált Jim egyértelműen Sawyerre emlékeztet, Jade pedig olyan, mintha Locke és Sayid keresztezése lenne. Ahogy a Lostban, úgy itt is kapunk a már említett Fatimának köszönhetően egy terhes nős szálat, amit talán az alkotók túl sokáig húznak ahhoz képest, amit anno Claire-rel csináltak, illetve Sarán keresztül megkapjuk a némileg eszét vesztett „francia tyúkot”, aki az erdőben szaladgál fel-alá. Elgin afféle feltétel nélkül hívő Mr. Eko, az anyjának fordító seriffhelyettes, Kenny (Ricky He) egy az egyben Jin... és az a vicces, hogy ezt a gondolatmenetet egészen sokáig lehetne folytatni. Nemcsak a karakterekre vonatkozóan, hanem még a sztori is mutat komolyabb áthallásokat,
gondolok itt elsősorban arra, amikor Tabitha kimegy a valódi világba a második etap végén, és némiképp groteszk módon a visszautat keresi a pokoli Fromville-be.
Ne feledkezzünk el Victorról sem, aki egyértelműen a Kiút nagy felfedezettje, az évtizedek óta a településen senyvedő, a többiekhez képest mentálisan halmozottan megtört karaktert játszó Scott McCord a színészi kvalitásait illetően valami egészen más szinten mozog, mint Kiút-beli kollégái. Ő az, aki a Sarát játszó Avery Konrad mellett a Kiútnak egyértelműen fénypontja, és akinek a jeleneteit elnézve néha úgy érezheti az ember, hogy tényleg egy minőségi tévédrámát néz.
Ha a dialógusokra gondolok, a Kiút nem csak a Losthoz képest hasal el, hanem az átívelő, high concept sorozatokhoz képest úgyszintén. Nagyon sok a töltelékjelenet, az időhúzás, amikor nem történik semmi. Mondjuk, az is előfordul, hogy az üresjárat jól sül el, hiszen elfelejtjük, hogy ez egy kegyetlenül ijesztő, helyenként nagyon gonosz jumpscare-jelenetekkel operáló horror. Szóval simán szívrohamközeli állapotba lehet kerülni Jasper egy-egy üvöltésétől, a kimonós asszonyságtól, esetleg a nem túl barátságos ábrázatú Smiley-tól (Jamie McGuire).
Amiben a Kiút kiemelkedő, az a világépítés, komolyan, George R. R. Martin megirigyelné azt a lore-t, amit az írók összedobtak nekünk. A legkülönbözőbb folklórból, falusi horrormesékből táplálkozik a széria, ha akarunk, belemagyarázhatjuk még azt is, hogy Randall (A. J. Simmons) nem más, mint Thor, a villámok istene.
Ez az a sorozat, amelynek esetében a fanok imádnak találgatni, és gondolkozni azon, hogy mégis mi a fene történik itt. Nem véletlenül, ezernyi kérdésük van a nézőknek, akik szerencsére népszerű online fórumokon, a Kiútnak szentelt, különálló (itt és itt) Reddit-oldalakon meg is diskurálhatják a látottakat. Ha már a Lostot hoztam fel példaként, különbségek is vannak bőséggel, Tabitha visszajutása Fromville-be például meglepően gyorsan végbemegy, ahogy az is egészen megdöbbentő, hogy a harmadik évad utolsó két epizódja, melyek a Kinyilatkoztatások 1. és 2. rész címeket kapták, mennyi, a nézőket kínzó kérdésre választ adtak.
Látszik, hogy a Lost írói mostanra valóban megtanultak írni, merthogy többek között kiderült:
- miért értik meg egymást Tabitha és Jade félszavakból,
- kik a titokzatos „Anghkooey”-gyerekek,
- mik ezek az éjszaka előbújó szörnyetegek, és honnan jöttek,
- ki volt a Jimet sanyargató titokzatos hang a rádióban,
- na, és Fatima hosszúra nyúlt meséjét és terhességét is viszonylag jól elvarrták.
Elégedettek lehetünk, mi az hogy! Maradtak még rejtélyek, de úgy a felét megválaszolták, és ugyebár az MGM+ a nagy sikerre, felhajtásra, és nyilván elsősorban a nézettségnek köszönhetően berendelte a negyedik évadot. Üröm az örömben, hogy 2026-ban tér csak vissza a Kiút, amelyet a sok egy helyben való toporgása ellenére imádunk nézni. Köszönhetően annak, hogy egy horrorisztikus, jobban átgondolt Stephen King-regény és Lost remixet kísérhetünk figyelemmel általa, amely a karakterépítést terén bár néha megbotlik a saját lábában, a nagy rejtélyek mégis elviszik a hátukon a sztorit.
Teljes évad: 7/10
Évadzáró: 9/10
Maga a sorozat eddig: 8/10
A Kiút (From) a Maxon nézhető szinkronnal és magyar felirattal, a harmadik évad fináléja a héten érkezik a streamingplatformra.
Rovataink a Facebookon