18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Nicole Kidman azt élvezi, ha megalázzák ebben az új erotikus drámában

2025.02.02. 19:53

A világ leggyorsabb szexjelenetével indít Nicole Kidman új filmje, a Jókislány (Babygirl). Elvégre még meg sem jelenik az A24 logója az elején, már a női főszereplő kéjes nyögései hallatszanak a magyar mozikban január 30-a óta vetített erotikus drámában. Thrillernek nem nevezném a Jókislányt, annyi feszültség nem szorult bele, ami mindenképpen kihagyott ziccerként aposztrofálja a Halina Reijn által írt és rendezett alkotást, és egy kicsit fájó is ezt leírni.

a Jókislány ugyanis a 80-as, 90-es évek túlfűtött, túlfeszített erotikus thrillereit idézné meg. Ez a bravúr azonban látványosan nem jön össze neki.

A Jókislány története a már említett, Nicole Kidman-féle Romy Mathis körül forog, aki robotikával foglalkozó cégét vezeti egészen robotikusan, emellé a nőnek jutott még egy művészlélek latin férj, ki más, mint Antonio Banderas alakításában, illetve egy tökéletes, már-már túl perfekt családi élet, gyerekkel, fehér kerítéssel, látszatboldogsággal.

Ez utóbbi, mármint a látszatboldogság az, ami mérgezi éjjel-nappal Romy életét, mindebből kiindulva talán nem akkora meglepetés, hogy az első jelenetben látható ágyakrobatika, amit a színházi rendezőként dolgozó férjével, Jacobbal lezavar, ugyancsak megjátszott. Tokkal-vonóval, színlelt orgazmussal.

A gazdag, okos és szép nő szenvedése akkor látszik egy picit enyhülni, amikor a színen feltűnik Samuel (Harris Dickinson), aki egyike a Romy cégéhez érkező gyakornokoknak. Ahogy az lenni szokott, összekacsintásokkal, „csinálj nekem egy kávét!”-szintű interakciókkal indul a két karakter kapcsolata, hogy aztán egészen perverz kanyart vegyen a történet. A gyakornok először óvatosan, majd egyre bátrabban elkezd dominálni a főnöke felett, és alig ocsúdik fel az egyszeri néző a moziszékben, máris azt láthatjuk, ahogy Samuel négykézlábra parancsolja a megint, de ezúttal már őszintén nyögdécselő Nicole Kidmant.

Bár BDSM-ből még annyi sincs benne, mint A szürke 50 árnyalatában, erotikus jeleneteknek azért nincs híján a Jókislány, és ezeket az 57 évesen is bátran vetkőző főhősnőnek lehet megköszönni. A durva az egészben, hogy igen, megmutatja magát Kidman párszor anyaszült meztelenül, mégis a ruhában felvett 18+-os megmozdulások a legemlékezetesebbek. Elég a sarokba állítós, megszégyenítős snittet felidézni, vagy azt, amikor a gyakornok legelőször odasúgja a főnöknőnek, hogy „jó kislány”, Romy meg nyilván majd hanyatt vágja magát tőle azonnal.

Érdekes próbálkozás a A24 részéről, hogy a nevüket adták hozzá, már abból a szempontból, hogy ennél feministább a Jókislány nem is lehetne. A forgatókönyvet jegyző Halina Reijn nem ítélkezik Romy felett, ugyanakkor nem is óvatoskodik túlzottan, amikor azt kell bemutatni, hogy a szubmisszív viselkedésre hajlamos cégvezér hogyan hódol be egy nála jóval fiatalabb férfinak. Azt azért érezni, hogy a Jókislány kevésbé tabudöntögető film, mint aminek szeretné beállítani magát, ugyanakkor az előző bekezdésben emlegetett megmozdulások a maguk nemében igenis meghökkentőek.

Nicole Kidman ráadásul egy kétdimenziós karakterből hozza ki a legtöbbet, Romy sűrűn olyan, mintha robotpilóta üzemmódban élné az életét, egészen addig, amíg Samuel rendre nem parancsolja valami – ránézésre drága – hotelszobában.

Végső soron ott hasal el a film, hogy Nicole Kidman mellett A szomorúság háromszögéből ismert Harris Dickinsonnak is csak fellángolásai vannak. Pár szemérmetlenebb jelenet, egy érdekes alapfelvetés, de a kibontás már ezer sebből vérzik. Köszönhetően annak, hogy valahogy a 90-es évek thrillereit abból a szempontból nem sikerül megidéznie a Jókislánynak, hogy bármiféle tétet vagy feszültséget fel tudjon mutatni. Igen, kavarnak ezerrel és egészen beteg módon a szereplők, felszarvazva eközben magát Antonio Banderast, ugyanakkor talán egy jelenet erejéig érezni azt, hogy a Kidman-féle Romy ebbe bele is bukhat. Gondolok itt egészen pontosan arra, amikor a beosztottja, Esme (Sophie Wilde) szembesíti vele, hogy vagy előlépteti most már, vagy kitálal, és szervusz lesz a CEO-nak.

A végkifejlet az, ami tényleg szétveri azt a keveset is, amit a Jókislány felépítgetett, mert mindenféle valóságérzetet nélkülöz a szkript, és egy hagyományos happy enddel zár a készítő. Holott az ehhez hasonló románcok általában csúnya tragédiába szoktak fulladni, Halina Reijnnek azonban valahogy nem akaródzott, hogy beleálljon a szembesítésbe, abba, hogy Nicole Kidman Romyja végső soron egy önző nőszemély, Harris Dickinson meg egy perverz Peter Parker. Kár érte, ám a Jókislányba, ha valakinek sok a szabadideje, esetleg most ismerkedik az erotikus filmes zsánerrel, megéri 120 percet belefeccölnie, de katarzist vagy maradandó élményt senki ne várjon ettől a filmtől.

A Jókislány egyike azoknak a filmeknek, amelyeknél az A24-logó megtévesztő. Ettől a független stúdiótól mindig várjuk a pluszt, a hozzáadott, emlékezetes művészi értéket. A Jókislányból mindkettő kimaradt, és ez a legnagyobb kiszúrás Nicole Kidmannel szemben, aki erején felül teljesít mindvégig, de minek.

5/10

A Jókislány jelenleg is látható a magyar mozikban.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport