
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
MEGVESZEMKét percnek sem kellett eltelnie azt követően, hogy betettem a lábam a kecskeméti plázába, hogy feltűnjön: itt valami nem stimmel. Az épületet ugyanis egészen nagy számban lepték el öltönyös, nyakkendős, ünneplőbe öltözött fiatalok. Át is suhant az agyamon, hogy mi lehetett itt: ballagás vagy egyéb iskolai banzáj? Nem, egy internetes mémbe sikerült belefutnom személyesen.
Az egész őrület 2022-ben indult, amikor vászonra tűzték a Minyonok: Gru színre lép című filmet, ami nyilván nem a filmművészet csúcsa, iróniából pedig tinédzserek világszerte öltöztek ki az „animációs moziünnepre”, s az erről készült videókat TikTokon osztották meg. Hol másutt, itt mennek nagyot a viszonylag kis erőbefektetést követelő, rövid tartalmak. Erről a platformról nőtte ki magát az is, hogy a nézők rózsaszín egyenruhában ültek be a Barbie-ra. Csakhogy a Barbie esetében azért a többség visszafogta magát. Mint kiderül, az idehaza április 3-án bemutatott Egy Minecraft filmre azonban őrjöngeni ment a többség.
Arról, hogy mekkora népünnepség zajlik jelenleg az Egy Minecraft film vetítésein, sok videót lehet találni, mert csak úgy özönlenek mindenhonnan. Más dolog viszont, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg, hogy minden, a videójátékot idéző megmozdulás, megszólalás vagy akár csak a Jack Black által játszott, Steve névre hallgató Minecraft-hős első felbukkanása is akkora ovációt, tapsvihart és visítozást vált ki a közönségből, hogy szinte felrobban a terem. Ez történt akkor is, amikor én néztem az Egy Minecraft filmet, és bár a vetítést tartó mozi türelme úgy nagyjából a játékidő háromnegyedéig kitartott, egy ponton ők is csúnyán elvesztették a türelmüket,
a nézők nagy értetlenségére a képet egyszer csak kimerevítették, a villanyt felkapcsolták, és az egyik dolgozó közölte a néppel, a biztonságiak fogják kivezetni azokat, akik tapsolnak és kiabálnak. Ha pedig nem lesz nyugalom, megszakítják a vetítést.
Onnantól kezdve síri csöndben ment tovább a film, és a vidámparki hangulat nélkül gyorsan kiderült, hogy az Egy Minecraft film a megvadult közösségi élmény nélkül nemhogy a horribilis jegy árát, de még nagyjából két forintot sem ér, akkora trash.
Egyáltalán nem csodálom, hogy indulatokat vált ki az emberekből az Egy Minecraft film, sokan a célközönség, a fiatal gamerek közül felnőttek mostanra, és ők a szívükre veszik, hogy egy ennyire szégyentelen feldolgozással gyalázzák meg kis túlzással a gyerekkorukat. A svéd Markus Persson által kitalált, a Mojang által 2011-ben kiadott, három évvel később a Microsoft által felvásárolt videójátékból 300 milliónál is több példányt adtak el, és jelenleg, eme sorok írása közben is milliók játszanak vele, havi szinten 120 millió környékén mozog az aktív játékosok száma.
A Minecraft-játék receptje egyszerű, de nagyszerű. Nagyjából egy virtuális térbe helyezett legózásról van szó, építőkockákból valósíthatjuk meg az álmainkat egy nyílt világban, és bár van főellenség benne, a végtelenségig el lehet lenni ebben a saját szabályrendszerrel rendelkező univerzumban, ahol éjszaka szörnyek támadnak ránk, és lemehetünk akár az alvilágba is. Több játékmód, túlélő mód és kreatív mód is várja a játékosokat, akik többnyire azért ma is fiatalok. De azok, akik a történetmesélést sem vetik meg, spin-offok közül is válogathatnak, ott van például a Minecraft Story Mode, amely a Telltale Games és a Mojang együttműködésében készült, és remek alapanyagként szolgálhatott volna az Egy Minecraft filmnek is.
A Warner Bros. Pictures és a projektbe beszálló Legendary Entertainment ahelyett, hogy a Mario-filmhez hasonló szerelmeslevelet gyártottak volna, inkább a Space Jam vegyes stílusú, részben animációs, részben élő szereplős megoldására szavaztak, sablonos sztorival megspékelve azt. Tették ezt nagyon rosszul, mert a műfaj egyik legostobább darabja lett a végeredmény.
Valahogy így történhetett meg, hogy a szebb napokat is látott Jack Black alakítja a Minecraft főszereplőjét, Steve-et, aki gyerekkorában arról álmodott, hogy bányász lehessen, ám ettől megfosztotta egy otromba öregember, aki elállta a bánya bejáratát. Az immár lelketlen munkahelyén dolgozó pocakos, középkorú, hosszú hajú és szakállas fickó azonban egy napon eldönti, betör a bányába. Steve egy másik világban találja magát, ahol a kreatív akaratát használva építhet, egészen addig, amíg az alvilágban a gonosz, mindenféle innovációt megvető Malgosha és gonosz malacai rabul nem ejtik őt.
Steve persze nem maradhat egyedül, összeáll a szedett-vedett Gyűrű Szövetsége, azaz egy retróvideójáték-bajnok, a Jason Momoa-féle Guberáló Garrison, egy különc kisfiú, a Sebastian Hansen által alakított Henry, az ő nővére, az Emma Myers által hozott, picit túl szigorú Natalie és az ingatlanos, guruló állatkertes Dawn (Danielle Brooks) azok, aki egy misztikus kocka segítségével úgyszintén a Minecraft világába keverednek. A cél legyőzni a malacokat és hazajutni, közben pedig ránk, nézőkre csak úgy tolják a mindenféle easter eggeket, és ebbe a filmnek alig nevezhető förmedvénybe még A Gyűrűk Ura alapvető fordulatait, cselekményét is szégyentelenül belerángatják. Csak hogy teljes legyen a káosz.
Maga a Minecraft világa amúgy nem néz ki rosszul, ha színtisztán animációs produkciót csinált volna a Warner, jól is elsülhetett volna a próbálkozás. Csakhogy a forgatókönyv tényleg ezen a menjünk A-ból B-be, aztán meg C-be, szerezzük meg a különleges tárgyakat és győzzük le a malacokat vonalon mozog, és képtelen ebből a posványból kiemelkedni. Egyszersmind a sok kikacsintás, MacGuffin miatt túl bonyolulttá is válik a sztori, apuka, anyuka, a gyerekeket kísérgető rokon ebből nem valószínű, hogy sokat fog érteni.
A színészek ráadásul leesnek a vászonról, és sajnos a legelviselhetetlenebb mindannyiuk közül Jack Black, aki önmagát alakítja újfent.
A Tenacious D-ben a színész-énekes még talán nem volt ennyire idegesítő, itt viszont nem elég, hogy bugyuta megszólalások nyírják Steve karakterét, Jack Black jó párszor dalra is fakad. Hogy minek, azt senki sem tudja, de ez a jópofáskodás az Egy Minecraft filmnek nem áll jól, Jason Momoa sem volt még ennyire rossz, mint itt. Helyenként nemcsak azt kérdőjeleztem meg, hogy volt-e egyáltalán kidolgozott szkript, vagy csak improvizáltak a színészek, hanem azt is, hogy egy helyen, egy időben forgattak-e. Sűrűn annyira elbeszéltek egymás mellett a szereplők. Szegény Emma Myerst, a Wednesday feltörekvőjét a 90 perces, de kétszer olyan hosszúnak tűnő játékidő alatt végig sajnáltam, Henrynél rosszabb fej gyerekszereplőt pedig még életemben nem láttam. A Trónok harca Joffrey-ja nem volt a kanyarban sem ehhez a gézengúzhoz képest.
A referenciák, easter eggek tekintetében a film jól teljesít, és aki tényleg Minecraft-rajongó, annak sokat jelenthetnek az ikonikus, gyerekfilmhez képest túl ijesztőre szabott zombik és mindenféle szörnyetegek, amiket a főszereplők egészen meghökkentően brutálisan irtanak. Onnantól kezdve azonban, hogy Momoáék kinyitják a szájukat, inkább hallgattam volna az elcsitított öltönyös fiatalok ironikus üdvrivalgását, mert minden poén fizikai fájdalmat okozott.
kivétel talán A Fehér Lótusz színésznője, az újra felfedezett Jennifer Coolidge romantikus meséje, azon el-elmosolyodtam.
Színes, hangos, ugyanakkor lelketlen és mindenféle bájt nélkülöző adaptáció lett az Egy Minecraft film, amely tankönyvbe illő példája annak, hogy mi a baj napjaink Hollywoodjával. Az, hogy pénzt hajhásznak, nagy sztárokat igazolnak förtelmes szerepekre, nem költenek az írókra, és az ismert franchise-ok nevével, jelen esetben a Minecrafttal próbálnak nagy pénzeket kaszálni. Menni fog nekik, nagy bevételek, hatalmas siker elé néz az Egy Minecraft film, amely az első napján besöpört 57 millió dollárt a pénztáraknál, a nyitó hétvégén pedig simán kinéz neki a 150 millió, ugyanakkor ez a fajta hozzáállás a Warnertől nagyon meglepő, tekintve, hogy ők csinálják az elmúlt évek egyik legjobb videójátékos adaptációját, a The Last of Ust is.
Maga a végső üzenet, hogy inkább építs, mintsem rombolj, önmagában hasznos is lehetne, ha nem egy olyan termék végére biggyesztenék, mint az Egy Minecraft film. Félreértés ne essék, a folytatás jönni fog, mert a stúdiók a rossz konzekvenciákat vonják le abból, hogy tömegek ülnek be rá. Holott ezzel a Minecraft-filmmel a többség nem együtt nevet, hanem rajta röhögnek. Nagy különbség. Végezetül egy dolgot hadd említsek meg, az Egy Minecraft film azért egyetlen dolog miatt megsüvegelendő alkotás lett, mert minőségben alulmúlja a rendkívül gagyi, élő szereplős Hófehérkét is. Két héten belül megkaptuk az év két legrosszabb filmjét, gyűlik a lista.
Az Egy Minecraft film jelenleg is megtekinthető a magyar mozikban.
Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
MEGVESZEM
Rovataink a Facebookon