Egy hajszál választ el bennünket a világégéstől, de vajon mihez kezdünk, ha mindennek vége?

Ha az Analog Balatonról beszélünk, akkor az ember minden szinten valami rendhagyót, érdekeset, formabontót vár. Elvárásunk pedig nem volt alaptalan, hiszen legújabb videóklipjük, ami az ősszel megjelent Repedés című lemezük egyik dalához, a Rajtad című számhoz született, olyan grandiózus, hogy még az ismert hazai filmesek egy része is amatőrnek fest mellette. 

Az elektropopban mozgó, progresszív elemekből táplálkozó zenei duó mindig valami másra, újszerűre és aktuálisra törekszik friss alkotásaiban. Ez a zenében általában össze is jön nekik, hiszen legutolsó, Repedés című albumuk is eltért korábbi műveiktől, és még ezen is különleges helyet foglalt el a Rajtad. Ha pedig valaki egy ilyen alkotói felfogást képvisel, akkor az bevonzza a többi művészeti ág hasonlóan progresszív gondolkodóit. 

Még sincs megoldás

A kreatív mágnes ezúttal a vártnál is komolyabb végeredményt szült, hiszen olyan színész, rendező, írás, technikai megvalósítás került egy mágneses mezőbe, ami különleges klipet teremtett: mellette a multiplexeket bitorló alkotók egy része szinte amatőrnek fest.

Már az első pillanatban megfogott a zene és a dalszöveg belső feszültsége, és a végén kiteljesedő, nagyon erős katarzis. A klip ötletének magját Thomas Pynchon Entrópia című novellája adta, amire rezonált az a régóta bennem is kavargó érzés, hogy az emberiség mintha már lélegzet-visszafojtva várná az első hírt, az első hangot, ami már azt jelzi: valami visszavonhatatlanul megváltozott. A dal hullámzó feszültségét ezzel a világszintű belső vibrálással szerettem volna párhuzamba állítani

– fogalmazta meg a koncepciót hozzánk eljuttatott közleményükben Simon Gergő, a klip rendezője. 

Nem csupán Pynchon munkássága hatott az alkotói csapatra. A vizualitást alapjaiban határozta meg Gregory Crewdson amerikai fotográfus életműve, aki alkotásaiban komoly pszichológiai feszültség képi megjelenítésére törekszik, és ezt filmszerű kompozíciókba ülteti. A klip tisztelgés a két művész munkássága előtt,

A videóban olyan művészek jelennek meg mások mellett, mint Gazdag-Kötél Orsolya, Lőrincz Katalin, Egyed Bea, Lugosi Rozina, Simon Rebeka, Vass Levente, Gazsó György, Szatmári Elemér  és Tóth Sándor, míg a tömegjelenetekben több tucat statiszta tűnik fel. A teljes stáb egy nagyjátékfilm alkotógárdájával is felveszi a versenyt a résztvevők számát illetően, ami meg is látszik a végeredményen.

Szabadabb asszociáció

A videó alatti kommentszekcióban számos dicsérő üzenet és köszönetnyilvánítás olvasható, az olyan hozzászólásokkal pedig, hogy végre jó helyre került az NKA támogatása, mi sem tudnánk vitatkozni. 

A Rajtad szövege picit eltér az eddigiektől, valamivel általánosabban fogalmaz – más dalainknál többet enged beleképzelni a sorokba. Ez szándékos: a LENT-en (az Analog Balaton 2021-es lemeze – a szerk.) elég speciális történeteket, konkrét eseményeket meséltünk el, ez a dal viszont nagyobb szabadságot hagy a hallgatónak

– idézi a közlemény Zsuffa Abát, az Analog Balaton egyik tagját. A zenész hozzáteszi: „Tetszett az a gondolat, hogy kiműtik az emberből a bánatot. Elegáns, egyszerű. Bajod van, elgurulsz a dokihoz, és kikapják, mint egy anyajegyet.”

Ez a fajta verbális láttatás és beleképzelési szabadság pedig erős táptalaj volt a filmes alkotói csapatnak. Furcsa is, hiszen többek között pont az Analog Balaton adja a hazai zenei színtér leginkább kidolgozott produkcióit, zeneileg és szövegileg is. Viszont minél kidolgozottabb és konkretizáltabb egy dal, annál kisebb a szabad asszociáció esélye, ezúttal mégis a szabadság mellett döntöttek, ami megteremtette a teret, ezt pedig az alkotói csapat hiánytalanul kiaknázta. 

Másban vagyok, mint a LENT idején: az életem jelentősen átalakult, viszont még viszonylag sok emlékem van az életmódváltásom előttről, ami a mai napig rányomja a bélyegét a közérzetemre. Úgyhogy ez még bőven benne volt az új lemez anyagában – viszont a Rajtaddal egy új irányt találtunk, amit korábban még nem próbáltunk

– fogalmazott Zsuffa Aba. Az újítás zeneileg és vizuálisan is átjárja az alkotást, ami – bizonyos szempontból – egyszerűbb megközelítése ellenére szintén elmerül progresszív megvalósításokban, csupán egy más, a duó által kevésbé bejáratott módon.