Mint egy erotikus lázálom, olyan ez az új westernhorror

Két ikertestvér, Smoke és Stack (mindketten Michael B. Jordan alakításában) hazatérnek szülővárosukba, miután Chicagóban megszedték magukat a gengszterkedésből. Az 1930-as évek Amerikájában járunk, hőseink pedig igencsak vakmerő elhatározásra jutnak, már ahhoz képest is, hogy konkrétan Al Caponénak dolgoztak, ugyanis egy olyan környéken nyitnak mulatót, ahol nem nézik jó szemmel a feketéket.

Az április 17-én bántóan kevés hazai moziban bemutatott Bűnösök (Sinners) alapvetése egyszerűnek hangzik, pedig valójában meglepően összetett néznivalóról van szó. Főleg, hogy olyan zsánerek keverednek össze benne, amilyenek nem sűrűn szoktak:

Egy iszonyúan összeszokott trió legújabb közös munkája ez a westernhorror, hiszen az író-rendező, Ryan Coogler, aki a Fruitvale Station mellett a Rocky spin-offját, a 2015-ös Creedet jegyezte, valamint a Fekete Párduc-filmeket is ő csinálta a Marvelnek, olyan kollégákat gyűjtött maga mellé, akikkel szinte kivétel nélkül csak jó dolgokat adtak ki eddig a kezeik közül. A balhés, hirtelen haragú, de mégis valahogy megfontolt ikreket Michael B. Jordanre bízta, aki újfent bizonyítja színészi kvalitásait, illetve zeneszerzőnek Ludwig Göranssont nyerte meg magának. Göranssont lassan úgy lehet emlegetni, mint Hans Zimmer örökösét, aki iszonyúan menő zenékkel tölti meg a Bűnösöket, de B. Jordan is bizonyítja, hogy amikor nem köti meg a Marvel a kezeit, zseniális teljesítményre képes, igazi zsigeri alakításra.

Mondjuk, ugyanez a direktorra is elmondható, pont ezért fájó, hogy Magyarországon 3 ezren se nézték meg eddig a Bűnösöket, mert így egy olyan film marad fű alatt, amely sztoriját és üzenetét tekintve is teljesen unikális. A franchise-ok korában különösen megbecsülendő alkotás.

A Bűnösök első fele amolyan klasszikusabb csapatépítős western, Smoke és Stack nagyon ráfekszenek, hogy beindítsák a kocsmájukat, és ehhez mindenféle embert szednek össze. Zene minden rendes amerikai lebujba kell, magukhoz csábítják tehát a helyi lelkész fiát, Sammie-t (Miles Caton) és a legendás zongoristát, Delta Slimet (Delroy Lindo), aki első felbukkanásakor egy vasútállomáson harmonikázik és vedel, fényes nappal. De kénytelen-kelletlen csatlakozik Smoke neje, Annie (Wunmi Mosaku), egy kínai házaspár (Li Jun Li és Yao alakításában), és így áll össze a személyzet. Na és ha mindez nem lenne elég, Stack exbarátnője, a magát feketék leszármazottjának valló Mary (Hailee Steinfeld) is felbukkan, hogy felrúgja a port a csehóban.

Na meg a film felénél pár vámpír. Igen, a Bűnösök egy vámpírfilm, ami westernnek álcázza magát, a csak feketéket fogadó mulató környékén ugyanis egy ír vérszívó, Remmick (Jack O’Connell) bújtatja ki agyarait, amikor meghallja az angyalhangon éneklő Sammie-t.

Eszméletlenül érdekes, ahogy Ryan Coogler felépíti a saját mitológiáját és szabályrendszerét, mert amellett, hogy alkotása egy művészfilmes hangulatú vadnyugati sztorinak indul, minden sarokban ott bujkál a Bűnösökben valami szörnyeteg vagy különös lény. Sammie az utóbbiak közé tartozik, és ahogy vizuálisan Coogler elénk tárja, hogy az énekes a hangjával és a zenéjével képes a múltat, jelent, jövőt összekötni, és ezáltal pedig keserű habként a tortán magát a gonoszt is bevonzani, önmagában mesterművé teszi ezt a horrort.

És akkor még ott van, hogy Remmick és társai nagyon szórakoztatóan cicóznak a bárban mulató emberekkel,

Persze a Bűnösöket több szinten is lehet értelmezni, ha picit mélyebbre akarunk menni, akkor azt is lehet mondani, hogy afféle kultúrharc megy a filmben a feketék és fehérek között, előbbiek a szokásaikat, stílusukat próbálják megőrizni egy olyan Amerikában, ahol a fehér ember felőröl mindent, ami tőle különbözik. Izgalmas, és tényleg csak egy nüansznyi, de annál emlékezetesebb jelenet az indián vámpírvadászok felbukkanása, akik – amikor rájönnek, hogy mi készül, inkább lelépnek. Történelmi aspektusból a Bűnösök pár lapáttal még rá is tesz az egész mixre azzal, hogy a Ku-Klux-Klant is behozza, Ryan Cooglerék azonban úgy tálalják a rasszizmus és fajgyűlölet sokszor boncolt témáját, hogy kicsit sem érződik klisésnek. Épp ellenkezőleg, amikor a szemét KKK-sokat a végén szétlövik, ott minden egyes betalált golyó minket, nézőket tölt el jó érzéssel.

A film felénél a váltás nagyon éles és szembetűnő, szinte sokkoló lehet azoknak, akik nem számítanak rá, de Ryan Coogler van olyan érzékeny filmkészítő, hogy a Bűnösöknek mindkét fele jól működjön. Nekem a klasszikusabb westernrész és az elborult, egymás szájába nyálat és egyéb testnedveket folyató vámpírhorror is majdnem egyformán tetszett. Smoke és neje között akadt egy beszélgetés, amit túlságosan elnyújtottak, de ezt és egy tipikusabb végső akciójelenetet leszámítva tényleg nehéz belekötni a Bűnösökbe. Talán az egy negatívum, hogy a tényleges befejezést Coogler valamiért a stáblista közepére rejtette, mert annak semmi értelme nem volt Azt leszámítva, hogy a türelmetlenebb nézők jól lemaradnak róla.

Ahhoz képest, hogy szinte semennyi vetkőzés és meztelenkedés nincs benne, a vámpírok talán a True Blood óta nem voltak sehol máshol ennyire véresek, kegyetlenek és szexik. Főképp Hailee Steinfeld nagy pálfordulása viszi a prímet, aki alapból sem egy visszafogott nőszemély, de a megkergülése után igazi vadállattá válik. A színésznő, mondjuk, a Dickinsonban is bizonyította már, hogy nem ügyetlen, de a Bűnösökben, ami alapvetően feketékről és az ő kultúrájukról szóló sztori, szépen tartja a lépést Michael B. Jordanékkel. Ami nagy szó, mert a Miles Caton-féle Sammie minden alkalommal, amikor dalra fakad, lopja és viszi a hátán a show-t.

Csak a gyönyörű, nagyvásznat magának követelő fényképezés és a zseniális zenei betétek elegendők lennének ahhoz, hogy a Bűnösöket kénytelen legyek innentől rejtett kincsként, potenciális kultuszfilmként emlegetni, de ha hozzáteszem a nagy fordulatot, az éles váltást, és azt, hogy a főgonoszok sem érződnek elnagyolt figuráknak, hanem inkább ők is tragikus sorsú szörnyetegek, azzal talán aláhúzom, hogy miért érdemes Ryan Coogler teljesen eredeti alkotását moziban megnézni. A Bűnösök az a fajta film, ami elgondolkodtat, újra és újra eszünkbe jut később is, és a mondandójának – bár idő kell hozzá, hogy ülepedjen a sokrétűsége miatt – gyomron vágó ereje van.

A Bűnösök westernbe és vámpírhorrorba oltott zenés művészfilm, több katartikus csúcsponttal, amelyek még azokat is simán elhallgattatják, akik azért nem szerették a Joker 2-t, mert musical volt.

9/10

A Bűnösök magyar felirattal nézhető meg néhány hazai moziban, de vidéken alig csíphető el, ami teljességgel érthetetlen.