Mesteri évaddal tért vissza napjaink legdrámaibb sci-fi-sorozata

Mióta a messzi-messzi galaxis a Disney kezébe került, elég csúnya megingásokat produkált az egeres óriáscég, de még szökőévente nekik is sikerült betalálniuk, például a Disney+ kezdőcímei között debütált A Mandalórival, aki jövő májusban bébi Yodával, akarom mondani Groguval karöltve mozikba költözik egy egész estés film erejéig. Hasonlóképpen, bár a fura CGI-használata miatt kemény kritikákat kapott, a Zsivány Egyes a hányattatott munkafolyamatát követően is egy komolyan vehető háborús sci-fi lett. Talán az eddigi legjobb Star Wars-film, amit a Disney kiadott a kezei közül, köszönhetően annak, hogy a folytatástrilógia viccnek is rossz volt, és Kylo Ren ide, idős Luke Skywalker mester oda, A Skywalker kora úgy földbe döngölte a franchise-t, hogy 2019 óta nem örülhettünk ilyen jellegű alkotásnak a filmszínházakban. 

A Zsivány Egyes előzménysorozata, a 2022 novemberében elindult Andor esetében láthattuk, hogy nagyon nem mindegy, hogy kire bíznak rá egy ehhez hasonló blockbustert, a showrunnernek megtett Tony Gilroy, aki a Bourne-filmsorozat útját egyengette korábban, és amúgy Oscar-jelölést kapott a Michael Claptonért, nemcsak az anyafilmet faragta nézhető állapotúra, hanem az Andort is felnőttkompatibilissé varázsolta. Hozta magával a paranoid thrillerhangulatot, és egy kicsit sem megbízható űrtolvajt, a Diego Luna által játszott Cassian Andort választotta hősének. A feladat, ha utólag belegondol az ember, alapból izgalmas volt, hiszen azt kellett bemutatnia az író-showrunnernek, hogy egy alvilági fickó miképp válik a lázadás egyik fontos figurájává, kémmé és harcossá, aki pár tervrajzért, de egy fontos ügy érdekében még az életét is feláldozza.

Az Andor április 23-án tért vissza a második és egyben lezáró évadával, rögtön három epizóddal, ami nagyjából az első fejezetnek feleltethető meg. Ebben egy évvel a Ferrixen történt lázadás után járunk, Cassian pedig birodalmi tesztpilótának álcázza magát, hogy ellopja a TIE Avengernek nevezett új prototípust, amelyet az ellenség kifejlesztett. Ahhoz képest, hogy az első évad esetében minden létező újság és újságíró leírta, hogy az Andor egy hardcore sci-fi-thriller, csak éppen a messzi-messzi galaxisba ültetve, most az évadkezdés ehhez képest iszonyúan Star Wars-os. Emlékeztet arra, mikor Han Solo és Luke Skywalker rohamosztagosnak öltöztek, és megmentették Leia hercegnőt, eközben még egy szemétmegsemmisítőt is megjárva. Most Andor kerül hasonló slamasztikába,

Azoknak sem kell bereccsenteniük, akik az Andort a sötét, drámai, hajszál híján reménytelen történetmesélése miatt nézik, mert a Birodalom is mozgolódik eközben, Orson Krennic (Ben Mendelsohn) vezetésével az űrfasiszták már megint egy ártatlan, jelentéktelennek tűnő planétát igyekeznek ledózerolni. Az első pillanattól nyilvánvaló, hogy az egésznek a jól titkolt Halálcsillaghoz lehet köze, ám ezt a visszatérők, kedvenc középvezető genyáink, azaz Dedra Meero (Denise Gough) és Syril Karn (Kyle Soller) tudják, csak épp nem sejtik, és a rájuk jellemző halálos precizitással tolni is kezdik az emlegetett – de az évadban hús-vér valójában fel nem bukkanó – Palpatine űrszekerét.

A ghormanok tragédiája az egész etap során központi szál marad, ahogy Syril belekeveredik egy szedett-vedett lázadásba, és még divattervezőnek álcázva maga Andor is befut, csak hogy lepasszolja a Ferrixen tapasztaltak után a lehetetlennek tűnő küldetést. Az Andor újfent szépen megfogja, hogy néha elég egy szikra is a lázadáshoz, a Ghormanon a későbbiekben kirobbanó, francia forradalomra emlékeztető véres csetepaté még durvább lett, mint bármi, amit az első etapban ez a Star Wars-történet fel tudott mutatni.

Háborúból nem sokat kapunk, a látványos akciójeleneteket a sorozat még mindig a katarzis elérése miatt tartogatja, ehelyett az Andor megőrzi a rá jellemző paranoid thrillerhangulatot, ismét rengeteget sétálnak, beszélgetnek, tanakodnak a karakterek. Csakhogy mintha a második évadban most már jóval többször mennének bele a szereplők a konfliktusokba, lehallgatják egymást, megtévesztik, és néha csendes, de annál brutálisabb merényleteket követnek el egy-egy kulcsfigura ellen.

Mindennek a középpontjában tanakodó és vonakodó hősként megmarad Cassian Andor, aki egyre jobban emlékeztet a Zsivány Egyes-beli önmagára, nem is csoda, hiszen az utolsó részekre eljutunk addig, ahonnan a film kezdődött.

Rajta kívül ki kell emelni Adria Arjonát, aki Bix szerepében minden eddiginél érettebb és megviseltebb alakítást hoz, az évad közepén kapunk egy olyan „fejezetet” – a tizenkét részt egyébként négy darab háromepizódos felvonásra osztották a készítők, egy-egy év időugrással köztük –, ami konkrétan rá, a nő feldolgozatlan traumáira és arra koncentrál, hogy Cassian szívszerelme mennyire nem tud megmaradni egy helyben, amikor épp az lenne a feladat, hogy meghúzzák magukat. A Puerto Ricó-i származású színésznő megcsinálja azt, amit J. J. Abramsék nagyon akartak, de nem sikerült nekik: azaz ad nekünk egy olyan női alakot a Star Warsban, aki újat hoz még a sokat látott rajongóknak is, nemcsak a farmon való bujkálás, hanem még legalább két-három olyan szál is fűződik ebben az etapban Bix nevéhez, amely bebetonozza a nőt a sztoriba. Nemcsak Andor szerelmeként, hanem egyedül, saját maga is létjogosultságot kap.

Néha azért érezni, hogy sietteti az idő a készítőket, és a Zsivány Egyes, valamint az előzménysorozatból fakadó jelleg kevésbé teszi meghökkentővé, amikor elkezdenek meghalni szépen sorban a központi szereplők. Persze, nem mindenki harap Yavin füvébe, akadnak, akik szimplán a saját biztonságuk miatt hátrébb lépnek, és lelécelnek. A szebb lezárások közé tartozik, mondjuk, az, amit Luthennel csinálnak Tony Gilroyék, a lázadás ellentmondásos mozgatórugója kap némi hátteret, és a húzás Stellan Skarsgard megbízhatóan jó alakítása miatt is még jobban elmélyíti a karaktert. Ugyanez elmondható Luthen jobbkezéről, Kleyáról (Elizabeth Dulau). Ha belegondolok, az Andorban csak úgy lubickolnak az erős női alakok,

A közismertebb Star Wars-szereplőket illetően meg kell jegyezni, hogy bár a Zsivány Egyesben is látott droid, az Alan Tudyk által megszólaltatott K-2SO behozatala meglepően ötletes, a maga nemében rettenetmód drámai és egy ponton túl sokszor megmosolyogtató, nekem nehéz volt lenyelnem azt a tényt, hogy Bail Organát ezúttal nem Jimmy Smits alakítja, hanem Benjamin Bratt. Felismertem benne Leia mostohaapját, de az agyam hátsó részét folyamatosan piszkálta, hogy valami nem stimmel.

Ami a befejezést, a sorozatzárást illeti, az Andor az egyszerre komótos és rohanó építkezését követően érzelmes módon köszön le. Addigra sokan meghalnak, sokan visszavonulót fújnak, de a széria nem tudja elkerülni az előzmények átkát. Azaz hogy ez csak az első fejezet, a rendes lezárást a Zsivány Egyes adja meg. Mondjuk, aki azt a filmet nem látta, biztos vagyok benne, hogy az Andornak köszönhetően egy komplexebb sztorit kap benne. Mert ami a karakterizációt, a drámát illeti, az Andor legalább olyan szinten mozog, mint a Better Call Saul. És még ebben az évadban a humor is több benne. Nyilván nem térdcsapkodós, de mosolyogtat, amellett hogy izgalomban tart, és talán az egyetlen Disney-féle Star Wars-produkció, ami beleáll kőkeményen, hogy

Le is vágják az Andorban, vagy legalábbis megteszik az első nagyon komoly lépéseket efelé, mi pedig az utolsó percekig tátott szájjal nézzük. Az új éra egyértelműen legerősebb Star Wars-sorozata ez, ami túlmutat a Star Warson, hardcore sci-fi képes lenni, melynek a megtekintése után el-elszontyolodik az ember, hogy Tony Gilroy ezt követően leköszön. Szüksége lenne az ilyen történetekre és az ilyen alkotókra a messzi-messzi galaxisnak, nem is kevés.

9,2/10

Az Andor háromrészes premierje már nézhető a Disney+-on, én a teljes évad, azaz 12 epizód alapján írtam a kritikát, amit előre megkaptam a Disney magyarországi képviseletétől.