Tom Cruise játszótérnek használja minden idők egyik legdrágább filmjét

Tom Cruise-t szokás az egyik utolsó, klasszikus értelemben vett filmsztárnak nevezni, aki pusztán a személyével képes a mozikba csábítani az embereket. Szó se róla, megosztó személyiség. Elég csak a Szcientológia Egyházhoz fűződő viszonyára gondolni, de a 62 éves filmcsillag nimbusza több mint négy évtizede megkérdőjelezhetetlen, ami szinte példátlan a szakmában. Már csak az a kérdés, hogy a közönség mennyire kíváncsi 2025-ben a színész nyaktörő mutatványaira és szám szerint nyolcadik lehetetlen küldetésére.

A Mission: Impossible-franchise csaknem 30 éve fut a mozikban, a hatvanas és a hetvenes években tévésorozatként élt meg hét évadot. Tom Cruise először 1996-ban bújt Ethan Hunt bőrébe Brian De Palma kémthrillerében, és mind a hét folytatásban főszerepet játszott. A cím több hullámvölgyet megélt, majd a legjelentősebb áttörést a 2011-es negyedik felvonás, a Fantom protokoll jelentette, amely új irányba terelte a szériát. Az azt követő Titkos nemzet, illetve Utóhatás mind kritikailag, mind a nézők körében kirobbanó sikernek bizonyultak.

Épp ezért volt meglepő, amikor a két részesre bontott finálé első darabja, a Leszámolás nem hozta a várt számokat a kasszáknál. A Paramount ettől megijedt, és új címet adott Christopher McQuairre művének, nehogy a számozott titulus elriassza a nézőket. A stáb ennek ellenére nem fogta vissza magát, A végső leszámolás a franchise leghosszabb darabja lett a maga 170 percével, illetve pályázhat minden idők legdrágább filmjének címére, ugyanis nagyjából 350-400 millió dollárt költöttek rá.

De milyen lett a végeredmény?

A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Bolygónkat az Entitás nevű mesterséges intelligencia fenyegeti, ami mára eljutott arra a szintre, hogy beszivárog mindenhova, álhíreket gyárt, és befolyásolja az embereket, ezzel teljes káoszba sodorva a világot. A programot Ethan nemezise, Gabriel (Esai Morales) kívánja irányítani egy kulccsal, de az a főhős birtokában van. Kiderül, hogy a szálak ennél jóval kuszábbak, Ethan pedig csapatával karöltve ismét kénytelen versenyt futni az idővel.

Noha a sztori direkt folytatása a Leszámolásnak, McQuairre igyekszik kapaszkodót nyújtani azoknak, akik nem látták az elődöt. Villámgyors bevágásokkal vesszük fel a fonalat, és hamar képbe kerülünk az előzményekkel. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban ez kicsit másképp néz ki. A film töméntelen mennyiségű információt zúdít ránk, rengeteg az utalás a korábbi részekre, és lépten-nyomon tudatosítják, hogy soha nem volt még ekkora a tét. A konfliktus nem túl bonyolult, ám annyira kapkodnak és túlmagyaráznak mindent, hogy összezavarják az embert. 

Mintha kicsit az írók is belekavarodtak volna a koncepcióba. A végső leszámolás elvileg a franchise záró szekvenciája, amelynek mindenképp meg akartak ágyazni, miközben nem kívánták elhagyni a széria stílusjegyeit. A nagyra fújt lufi, ha végül nem is pukkadt ki, sajnos eléggé leeresztett. A tétek, következmények gyakran súlytalannak érződnek, Gabriel már-már nevetséges főgonosz, az AI által jelentett fenyegetés pedig hiába aktuális és ijesztő, mégsem hoznak ki belőle szinte semmit.

Gyakran csak azért jön a képbe egy újabb fegyveres merénylő, hogy a végletekig elnyújtsák a küldetést – ami a korábbi részekben működött, itt kevésbé. Sok a szipogás, az érzelmesnek szánt elem, de a Mission: Impossible soha nem ezért volt érdekes, hanem az akciók miatt. Szerencsére ezen a fronton nincs probléma.

Hiába túlzó, ha a feszültségkeltés eléri célját, és szorongatjuk a karfát az izgalomtól. Ebben rejlik a sorozat esszenciája, ezért érdemes elmenni a moziba.

Ez már a vég

Egy szimpla, ám annál fontosabb kérdés maradt a végére: méltó búcsú-e A végső leszámolás? A dolog ott hibádzik, hogy a filmből egyáltalán nem az jön le, hogy ennyi volt. Érthetetlen módon pont a prológusba pakoltak egy visszaemlékező, összegző montázst, amely szépen keretbe foglalja a fontosabb eseményeket, ám az epilógus ennek ellenkezőjéről árulkodik.

Mondhatni a szokásos módon elköszönnek, nincs semmi váratlan vagy bevállalós, hacsak egy morálisan megkérdőjelezhető, Cruise istenkomplexusát középpontba állító lezárás nem számít annak. Nem tudni, mit hoz a jövő, a mozis bevételek valószínűleg nagymértékben befolyásolják majd, hogy Ethan Hunt visszatér-e, de talán jó ötlet lenne pihenni egy kicsit, nehogy a következő küldetést tényleg lehetetlen legyen teljesíteni.

6,5/10